A hosszú hétvégén szombat délelőtt és kedd reggel volt lehetőségem horgászni. A szombati nem volt egy sikertörténet, 3 sügér sikeredett összesen, de legalább felavattam az új UL orsómat.

A kedd reggel viszont igen jól sikerült. Mivel enyhe északi szelet jósolt hajnali köddel, így úgy döntöttem, ha törik, ha szakad idén először kimegyek a saját csónakommal horgászni. Hogy miért most először annak rengeteg oka van az új horgászrendtől a vízhiányig. Példának okáért megemlíteném, hogy a saját csónakkijáróm már 3 hónapja szárazon van! Szerencsémre a mellettem található, az enyémnél jóval nagyobb csónak már nem tudott a stég melletti szűk területen a nyílt vízre kijutni, így miután máshová kötötte a tulajdonosa én megkértem, hogy had kössek ki a helyére. Így is 15 perces küzdelem árán jutottam ki a nyílt vízre. Miután bepakoltam, a stég lábait összekötő kereszttartón állva félkézzel kapaszkodva a csónak orránál azt megemelve húztam ki a csónakot ameddig így lehetett. Aztán a csónakból a mellette lévő nádtorzsákra átlépve két kézzel kiemelve a csónakot 10 centinként raktam mindig kijjebb, és kijjebb, miközben lépést kellett rendszeresen váltanom, mert a nagy súlytól bizony kezdtem rendszeresen elsüllyedni. Amikor már vízen volt nagyjából, akkor beszálltam és izomból nekifeszítve a lapátot a stéglábnak toltam kifelé, míg olyan részre nem értem, ahol már egy lapáttal ki lehetett evezni a csónak orrában állva.

Nagy küzdelem volt, de megérte! Épphogy kiértem balra a kikötőtől milliónyi ivadékhalat láttam a nádszélében a csukák és sügérek pedig folyamatosan zabáltak a terített asztalon. Egy-egy rablás folytán ezernyi ezüstvillanás terült szét a feszített víz tükrén. Ne tököltem sokat, hisz kedvenc kanalam már a dróton figyelt, a botot összedugtam és már repült is a kanál a náddal párhuzamosan. Legnagyobb meglepetésemre első dobásra leverte a kanalat egy 50-es forma. Annyira meglepett, hogy elfelejtettem bevágni, így ő meg is lépett. Mi lesz itt kérem? Mibe csöppentem?

Harmadik dobásra 47-es, negyedik dobásra 55-ös épphogy hosszabbat dobva az első kapás helyétől!

A kisebbik már a kezemben volt, amikor úgy ráharapott a kapocsra, hogy kinyitotta azt, a nagyobbik pedig úgy pörgött a víz alatt, mint a krokodil a halálforgáskor teljesen körbefonva magát a dróttal és a zsinórral.

Ekkor előkerült a kamera is! Gondoltam készítek néhány jó felvételt. Így a következő csukáról fénykép nem is készült. Van felvételem még ezen a szakaszon lemaradt csukáról, ami a csónak mellett ütötte le a villantót, úgy, hogy előtte két dobással már mellé ütött egyszer. Ezt a halat nagyon sajnálom, hogy elment! Nem gyenge felvétel lehetett volna a rövid pórázon fárasztott csuka látványa a kicsi öbölben. És van olyan felvételem is, amin látszik a csuka, ahogy párhuzamban úszik a náddal szájában az elragadott áldozatával.

Amikor végigértem ezen a szakaszon úgy döntöttem, hogy felkerül egy nagyobb falat, és visszafelé újrapásztázom a területet.  Első dobásra bődületes ütésem volt! Már indítottam is a kamerát! Illetve csak indítottam volna én állat, mert már ment, úgyhogy sikerült leállítanom!

Pedig a masszív hal nagyon jól küzdött. Elindult a nád irányába, de behúzott fékkel sikerült megfordítanom. Utána már kicsit lazítottam a féken és a nyílt víz irányába volt 4-5 darab 5-10 méteres kitörése, majd háromszor megpróbált a csónak alá betörni, de végül tarkón ragadtam. A maga 66 centijével az idei második legnagyobb csukám volt! A visszaengedésről már lesz egy snitt a videóban, de nagyon hamar meglépett, úgyhogy sokat az sem mutat. Sajnos egyedül nem lehet túl jó képeket csinálni, de azért lőttem párat.

Baszott nagy feje volt a kopoltyúfedőn egy begyógyult régi sebbel!

Sajnos elkezdett 8 után hullámozni a víz. Nem a beígért északi, hanem a déli lötyögős, és a köd is elkezdett felszakadozni. Ettem egy szendvicset és felhívtam a barátomat, hogy elmeséljem a történteket, majd odébbálltam egy beállóval, ahol első dobásra megvolt a nap második legnagyobb hala a maga 57 centijével.

Mivel a szél kezdett megélénkülni, ezért a kikötés mellett döntöttem alig 2 óra horgászat után 6 megfogott csukával, 2 rontott kapással, ami nem egy rossz arány ilyen rövid időre vetítve.

Befelé még nagyobb küzdelem volt a csónakkal, az már legalább 25 percig tartott, hiszen az könnyebb kikötés miatt orral mentem be, de utána még meg kellett fordítanom a csónakot.

Nem szoktam köntörfalazni, ha viszek el halat, azt meg szoktam írni, ahogy most is teszem. Két csukát jelen esetben hazavittem.

Érdekes, hogy a két hal színe mennyire különböző volt azonos területen.

Otthon vettem észre, hogy bizony a két nagyobb példány elég rendesen megdolgozta a horgot tartó kulcskarikát, úgyhogy volt némi szerencsém is.

Összességében az év egyik legjobb pecája volt a rövidség ellenére is.

Érdemes HD-en nézni két jelenet miatt is:

Már ideje lenne leszokni róla, hogy magamban beszélek, de amikor 5 perc után a harmadik csuka jön, akkor előjön belőlem egy aztak@rva. Sajnos én ilyen vagyok! 🙂

Két idősebb spori volt a stégen. Az egyik majdnem fejest ugrott, amikor megtudta, hogy a nagyot elengedtem! 🙂

Lesz?

Olvasónk panasza a Balatonkenese és Balatonfűzfő közötti partszakasz feltöltésével kapcsolatban

2012, október 11 – 11:32

Korábban közölt cikkünk, mely a Balatonkenese és Balatonfűzfő közötti partszakasz iszappal való feltöltéséről szól, írásra késztette egyik olvasónkat. A vasútvonal melletti szakasz feltöltése elpusztítja az ott élő élővilágot, ellenne Kepli Lajos jobbikos országgyűlési képviselő is felemelte szavát. Alább olvasónk levele:

   “A 60-as években, a magas part második földcsuszamlása után, elrendelték a vasút áthelyezést és mellette megépítették a 71-es utat. Alattuk a Balaton medrét feltöltötték kővel, amit uszályok hoztak a helyszínre. Tehát az út és vasút egy vastag kőrétegen nyugszik, amit egy beton-fal erősít meg a Balaton felé. A betonfalat pedig egy másik kőszórás védi a Balaton hullámzó vizétől.  Így az a magyarázat, miszerint azért kell az iszapot teríteni, hogy ne ázzon át a vasút (kő) töltése a hullámzó víz miatt, nem állja meg a helyét.

   Egyedül a jég miatt kellett védeni a síneket, ugyanis ezt a tavaszi zajláskor egy erős déli szél a vasútra tolhatta. Ezért egy kövekből álló gátat emeltek jóval beljebb a Balaton vizébe, mely felfogta a zajló jeget. Ez a kőszórás idővel elterült. Három évvel ezelőtt a MÁV egy újabb kőszórásra kért engedélyt, s ekkor kötelezte őket a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség az iszaptöltésre is.

    A kőszórásnál keletkeztek a már említett sekély vizű „belső” vízterületek, melyek több helyen nyitottak voltak a Balaton felé. Ez biztosította a friss víz beáramlását, teret adva a halak mozgásának is, mely így kitűnő ívó helynek, s a kishalak „bölcsődéjének” bizonyult, a horgászok örömére.

    Az iszapterítés miatt felkereste egy MÁV-os szakértő a Felügyelőség igazgatóját, elmondva a már említett építési technológiát és kérve, hogy álljon el a Felügyelőség ettől a szükségtelen kötelezéstől, mivel ez pár éven belül több ezer m2 területet vesz majd el a Balatontól. Mint látható, az igazgató asszonyt nem lehetett meggyőzni.

    De nem ez az egyetlen „ballépése” a tisztelt hatóságnak. Pár évvel ezelőtt nádtelepítési kísérleti területnek jelöltek ki egy részt ebben az öbölben. Akkor szintén kőszórást végeztek a nádas Balaton felőli oldalán. Ott nem tűnt el, ma is látható, de ez miatt eltűnt a víz, belül egy szárazulat jött létre, a nád kiszáradt s egy erdő nőtte ki magát.

   Vajon ki vonja felelősségre a felügyelőséget, ha rossz gazdája a Balatonnak, ha rabolja a Balatont? Ki kötelezi az eredeti állapot visszaállítására, az erdő kivágására? Hol van ilyenkor a Balatoni Szövetség, a Balatoni Fejlesztési Tanács, a sok más balatoni fontoskodó? Hol van végre az, aki megállítja az ilyen hatóság ámokfutását, aki a balatoni iszapot veszélyes, a vörös iszapot pedig nem veszélyes anyagnak nyilvánítja?

   Persze van, aki örül ennek az állapotnak. 2008-2009-ben, vagyis jó 3 évvel ezelőtt megvette a MÁV-tól az Iker Holding Kft. a Kenese és Fűzfő határa közötti, a 71-es út jobb oldalán lévő ár-területet a balatoni kerékpárúttal együtt. Hamarosan megjelentek az új tulajdonosok a kenesei testületi ülésen, kérve területük kedvezőbb besorolását.

   Ezt nem támogatták a képviselők, akik elcsodálkoztak, hogyan tudott valaki pénzt adni ezért a használhatatlan területért, másrészt pedig az állam kapzsiságán, hogy nem volt képes a kezelési jogot az önkormányzatnak felajánlani, hiszen így a balatoni kerékpárút magánkézbe került.

   Most, 3 év után , látva az iszapterítést, azt is mondhatnánk, az életben nincsenek véletlenek. A semmit nem érő területnek hatalmasat ugrik az értéke, ha előtte egy használható Balaton part lesz.

   B.É.”

Forrás:

Bakonyi Hírmondó

http://www.bakonyihirmondo.hu/olvasonk_panasza_a_balatonkenese_es_balatonfuzfo_koezoetti_partszakasz_feltoeltesevel_kapcsolatban-2

Ha valaki nem unta még meg a megmentős őrületemet, az 5 perc környékén meghallgathat a mai Hajnaltájtban online:

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-10-12

A tegnap csatolt Naplóból idéznék egy részletet, amit nem tudok megállni megjegyzés nélkül:

“a MÁV alakította ki, méghozzá azért, hogy a lomha vízmozgás alámossa a partot, s a vasúti pálya megcsúszik. A kőgát azonban önmaga nem fogja meg a partot, ezért előírták: a part és a kőszórás közti területet teljes hosszban fel kell tölteni.”

Hölgyeim és Uraim azt a hülye is láthatja, hogy ez nem más, mint színtiszta ámítás! A vasúti töltés betonból és vöröskőből álló “lábakon” fekszik, amit a partszakasz közel teljes hosszában még egy 1,5 méter magas vastag betonemelvény is megerősít. Tavaly nyár elején 120-as víznél is biztonsággal lehetett horgászni az öblökben, még erős szembe szélnél is, hiszen a kőszórás annyira megtörte a szelet és a hullámokat, hogy a medencék vízfelülete éppen hogy mozgott. Akkor ennél a nagy vízállásnál senkinek eszébe nem jutott volna, hogy a víz ledönthet bármit. Most, hogy a Balaton átlagos vízszintje 60 centiméter alatt van, és egyes medencékben nem haladja meg a 20-30 centit a legnagyobb vízmélység, most aztán marha nagy lett hirtelen a veszély!

Ugyan már kérem! Nincsenek itt a Totó kutyát magasba repítő tornádók, és hurrikánok, amik a kis vizet felkorbácsolva romokba döntenék a vasúti töltést!

Itt kerek perec arról van szó, hogy valahová el kell helyezni az iszapot, és mivel nincs pénz az elhelyezésre, ezért találni kellett egy helyet erre, ami most megtörtént.

Ugye senki nem gondolja azt komolyan, hogy ha a vasúti töltés be akarna dőlni, akkor pont ez az igen lágy anyagú iszap fogja ebben meggátolni!

A másik, amit nem igen értek, hogy az az anyag, hogyan lehet veszélyes hulladék, amiben éves szinten emberek milliói trappolnak fürdés közben, és ami táptalajt jelent azoknak az állatoknak, amiből az általunk is elfogyasztott halak táplálkoznak!