-
2026. január h K s c p s v 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 Blog statisztika
- 587 448 találat
-
Csatlakozás a többi 341 feliratkozókhoz
-
Legutóbbi bejegyzések
Kategóriák
Archívum
-
Meta
-
Szomorú vasárnap
Csónakos peca mellett döntöttem, bár előző este megint leszakadt az ég. Szarrá is áztam este. Az északi szél hatására a vízcseppektől elnehezült nád a bejáraton, majd a csónakkijárón feküdt. Mivel az előző két év tele nem volt olyan kegyes, hogy jeget varázsoljon a Balaton tükrére, így a nádvágás elmaradt. Az öreg és az új nád, együtt már nem semmi mennyiséget, súlyt képvisel. Szóval 20 perc vízmerés, majd további 25 perc küzdelem árán kijutottam a nyílt vízre, két kijárattal odébb, mint ahol kellett volna. Annyira sűrű a nád, hogy nem találtam a kivezető utat. Le a csuromvíz pulóver, fel a gondosan elcsomagolt száraz póló. Mit ne mondjak, jól esett a napsütés! Három órát dobáltam, de az előző napok esőzésétől, és a széltől opálos vízben kapásom sem volt, pedig elég nagy területet bejártam, de legalább jót eveztem. Tán két rablást láttam, hármat meg hallottam. Visszafelé nem a helyemre kötöttem, hanem egy másik nem használt helyre, ahol már tavaly sem volt csónak, így 5 perc alatt bent voltam. További 30 perc alatt kitakarítottam a csónakot, letisztítottam a lábrácsokat, majd sügérek után néztem. NO ivadék, NO kishal, NO sügér! 3 darab sügér jött össze kínkeservesen, és egy kiscsuka akció. Mólón 5 sügér, egy kis köves. Sajnos mind elég aprók voltak, de megküzdöttem értük rendesen!
Este aztán megint leszakadt az ég, és újra vizet merhettem, de most nem a csónakból (bár az is tuti legalább félig lett), hanem a pincéből. Kezd elegem lenni az időjárásnak nevezett káoszból!
Balaton, parti, sügér Kategória
1 hozzászólás
Komáromi kaland
Komáromi kalandomról a képre kattintva olvashattok:
balin, domolykó, parti Kategória
3 hozzászólás
Küszívásos, balinos, akciókamerás
Hosszabb zenés:
Rövidebb zene nélkül Zoli barátom boblerével:
Balaton, balin, parti Kategória
5 hozzászólás
Részeges luvnya – popperes hattyú
Tán két hete történt, hogy Pali barátommal megnéztünk néhány északi parti kikötőt balinok, sügérek, süllők reményében. Az első helyszínen elsősorban balinokkal próbálkoztunk, de a szórványos küszíváson elég kevés egyed volt jelen, és egy popperes utánanyúláson kívül más akció nem akadt. Illetve akadt csak más jellegű. Történt ugyanis, hogy kikötött egy vitorlás 5 férfiemberrel, és 2 asszonnyal a fedélzetén. A két “hölgyből” az egyik igencsak illuminált állapotban volt. Nem semmi parti lehetett az éjjel! Egy idő után már nagyon kezdett idegesítő lenni a hölgy, és amikor nekiálltam UL gumizni hallottam, ahogy mondta:
– Te én odamegyek, és megkérdezem, hogy mit csinál!
És odajött!
Tök részegen, iszonyat szeszszagú lehelettel 5 centiről meg is kérdezte, hogy tulajdonképpen mit is csinálok, mert horgászni nem így szoktak, és ő ezt bizony nem érti?
Röviden megpróbáltam neki elmagyarázni a lehetetlent, amit visszatérvén az éjszakai lovagjaihoz a következőképpen ecsetelt:
– Mondtam én, hogy horgászik! Mit gondoltatok mit csinál!?
Lassan szakadt a cérna. Mondtam is Pali barátomnak, hogy ez nem annyira jó nő ám, mint gondolja magáról, és csomagolni kezdtünk. Közben megjegyeztem Palinak, hogy vajon a “hölgy” az 5-ből hány f..-t szo..tott le az éjjel, amikor a szemem megakadt a táskám oldalzsebébe rejtett 2 szem túrórudin. Hirtelen meg sem gondolva, hogy a két mondat között lehet némi átkötés rákérdeztem Palira, hogy nem e kér egyet?
Elhihetitek, hogy Pali nem kért, és a következő pillanatban már hangosan nevettünk mindketten! 😀
Ándere móló, ándere remény!
Palit megtépte egy 40-50 közötti süllő, a kagylókat a nano sem bírta. Jött pár kisebb sügér, és megfogtam ugyanazt a kövest, mint pár héttel előtte, néhány apró süllő mellett.
Mivel a kapások egy idő után megszűntek, így javaslatot tettem a sétányra, hátha akad balin. Pali már a másik móló mellett kardoskodott, de míg én a kiflimet majszoltam némi medvesajt körítéssel, addig barátom első dobásra nagy duzzogva partra penderített egy másfeles őnt.
Ezután nem sokkal bekövetkezett, amit nem vártam! Egy hölgy hattyúkat etetett. Én jóval túlmentem rajtuk, és popperezni kezdtem az egyre erősödő hullámzásban. Sajnos későn vettem észre a balról felém száguldó hattyút! Megemelni a zsinórt nem tudtam annyira, hogy átférjen alatta, így elkezdtem izomból tekerni. Sajnos nem jött be! A hattyú nekiúszott a damilnak. Ilyenkor a madarak meg szoktak fordulni, vagy el sem jutnak a damilig, mert érzékelik, hogy valami mozog a vízben. Csórikám hülye de legalább bátor fajtába tartozott, és izomból úszott tovább, míg a popper horga bele nem akadt az egyik lábába. Először csak tépte a féket az izmos jószág, majd harcsa módjára egy helyben pörögve püfölni kezdte a zsinórt, csak nem a farkával, hanem a szárnyaival. Aztán CSATT! És elvitte kedvenc popperem. Két perc múlva nyugodtan csemegézett a többiekkel egyetemben, a csalimmal a lábában.
Inkább tovább álltunk a nem várt esemény után. A rekkenő hőségben megjártunk még két mólót, és a kikötőmet. Fejenként kb. 10 kisebb, nagyobb sügér akadt még, de nagyon finnyásan ettek aznap a halak, kivéve azt a szárnyas példányt! 😀
Erről jut eszembe egy felnőtt nő szájából a minap elhangzó mondat:
– Látod milyen szép bundája van a kis hattyúknak!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Újabb vendég
A blog egyik nagy előnye, hogy nagyon sok értékes, érdekes emberrel ismerkedhet meg az ember. Egyben ez az egyik legnagyobb hátránya is, mert annyi idő a világon nincsen, hogy mindenkivel el tudjak menni horgászni, és bizony nem is olyan egyszerű a sok “jelentkezőből” kiszűrni azokat akik valóban értékesek, és érdekesek. Erre példa Attila is, már legalább 3 éve még az iszapfeltöltős idők előtt megkeresett engem, hogy szívesen kimenne velem horgászni. Budapesti lévén annyi időt nem tölt felénk, de ő is sokat horgászott a feltöltött medencéknél, ennek ellenére sosem futottunk össze, és a közös horgászat ez évig elmaradt. Pár hete aztán az én kezdeményezésemre a kitartó “zaklatásom” után már toltunk egy villámpecát, ahol nagyon sok közös vonásra derült fény. Ő is görkorcsolyázott, zeneileg hasonló az ízlésünk, és előszeretettel esik bele ruhástul különböző vizekbe, ahogy én is. Legnagyobb sztorija egy téli neoprén mellesben történő balatoni úszólecke volt! 😀
Most toltunk egy hosszabb pecát. Bár annyira nem volt hosszú az ő részéről, mert egy idő után már nem tudott úrrá lenni a kialvatlanságán, így a végén volt egy két órás önálló etapom is.
Találtunk egy helyet, ahol megint ívott a küsz. Hatalmas karomnyi angolnák, süllők, és éjszakai bitang balinok szedték a vámot. Dévérek, vadkacsák falták az ikrát.
Süllőkkel nyitottunk, sajnos nem túl nagyokkal, no és Attila készített néhány egész jól sikerült képet a hajnalhasadásról.
Négy óra felé aztán kezdtek eltűnni a batár balinok, a süllőrablások száma is fokozatosan ritkulni kezdett, a várt hajnali balinzabálás pedig először elmaradni látszott, de aztán lassan beindultak a fogatlan rablók.
A nyerő csalit nem nagyon találtuk, mígnem Attila kedvenc WTD csalijára rárontott valami, de elvétette. Annyira kellett neki a finom snájdernek vélt műhal, hogy ráduplázott, és akkor már nem hibázott.
Nekem is volt végre egy popperes akcióm, de sajnos mögédurrantott az őn. Egy idő után már nem tudtam eldönteni, hogy az adrenalin, vagy az ideg dolgozik jobban bennem, mert sokszor a rablásaik után vízzel minket beterítő balinok nem reagáltak semmire.
Közösen a pálya pihentetése mellett döntöttünk, és rápróbáltunk a gumis oldalra a mélyebb víz felől, de csak apróságok voltak rajta, így visszatértünk a balinokhoz. Feletettem az egyetlen WTD csalimat, ami még soha nem adott halat. Attila csaliját megint leverte egy őn, és a zsákmány irigy társa telibe kapta az Attila csalijával párhuzamosan ráncigált felszíni ketyerémet, de elhibázta. Először nem is értettük mi a helyzet? Azt hittük az ő balinja csapott egyet, de közben a csuklóm közvetített az erőteljes felszíni kapást.
Kérésemre helyet cseréltünk, bár az egyik balint előlem fogta, és volt két akcióm nekem is, de úgy éreztem, hogy jobbról balra jobb, az őnök tettvágyát inkább ingerlő hangot tudok kicsalni popperemből.
Így is lett a kő előtt a lábamtól tán három méterre egy kilós forma balin végre erőteljes kapással jelentkezett.
Attila közben közölte, hogy már nem sok idő van benne, aludnia kell, úgyhogy menjünk át a másik helyszínre, amikor szinte centire ugyanott, mint az imént a társa fékhúzós kapással jelentkezett egy bitang őn, de ő is lemaradt sajnos. Felszíni pecának nagy előnye a látványos kapás, de a megakasztási arány általában a negatív oldal felé billen, sok a rontott, elhibázott rávágás, rossz akadás.
B tervünk helyszínén egy nagyon korrekt kikötőőrrel hozott össze a sors, aki közölte, hogy 10 körül indul a hajóforgalom, addig pecázhatunk, de utána legyünk szívesek a területet elhagyni. Nagyon kevés az ennyire normális hozzáállás. Bárcsak mindenhol így kezelnék a horgászokat!
Jött pár halacska, de Attila hamar feladta küzdelmet velem ellentétben. Nagy sügért szerettem volna fogni, amit megnehezített a kagylós, akadós terep, és az, hogy az összes hal a hajók, és a móló közötti keskeny résen kapott, így megnehezítve a bevágást, fárasztást. Amikor először toltam itt a szokásos buzerapecám elég sok halvesztésem volt, ezért most a vékony fonott + 22 fluoro előke mellett döntöttem. Sajnos hiába! Fogtam pár halat, de négy komoly halat veszettem a kagylós terep miatt. A négyből kettő nagy sügér lehetett (vízközt kaptak, és sügérsen húztak), egyet pedig meg sem tudtam mozdítani, csak forgott a fenék felett, és rázta a fejét. Szerintem jobbacska süllő lehetett.
Ahogy kiállt a hajó, úgy tűntek el a halak a jobb fogás reményével együtt. Reményt vesztve dobtam még párat a vitorlások között is, de kapásom már nem volt.
A busz induláságig még egy óra volt hátra, így ránéztem a móló melletti sétányra, ahol még soha nem horgásztam, és vagy 10 éve nem is jártam. Szórványos küszívás volt egy rövid szakaszon, de végig ültek rajta a pecások, így kénytelen voltam mellettük dobálni. Távolban volt pár balinrablás. Thrill távolban. Miután megakasztottam, és sikeresen partra vezettem egy kettes forma, nyílt vízi, fehér balint turistalátványosság lettem. Így idő előtt távoztam a helyszínről.
Szép halakat fogtunk, jót horgásztunk, mégis felemás érzések vannak bennem! Ha mind a négy felszíni kapást, és a négy jobb buzerapecás halat is elkapom, akkor ez egy tökéletes nap lehetett volna, de ha jobban belegondolok, így sem lehetek elégedetlen.
Vagasky Lures
Bizonyára sok kedves olvasómnak feltűnt, hogy a blogom jobb oldalára pár hónapja kikerült egy logó, ami egy szlovák műcsaligyártó magyar nyelvű facebook oldalára mutat. Továbbra sem lettem sem szponzorált sem, elkötelezett egyetlen műcsali gyártó cég, vagy magánszemély irányába. Egyszerűen csak egy alternatívként szeretném nektek bemutatni a Maros Vagasky által gyártott gumicsalik közül az általam már 2013 óta tesztelt Dali, és Picasso nimfákat. Ezen csalik mellett továbbra is használok más cégek által készített gumikat, hiszen nem biztos, hogy minden esetben működni tud egy bizonyos csali.
Még 2013-as évben alternativa után kutatva találtam rá ezekre a csalikra, és az első csomagokhoz egy fórumtársam által sikerült hozzájutni. Kicsit más volt, mint az eddig általam használt kreaturák. Hosszabb nyúlósabb csápok, és nagyon puha anyag jellemezte. Először nem mertem (vagy akartam) több színt bevállalni, csak egyszerűen szerettem volna kipróbálni az általam leginkább preferált, sokszor fényes nappal vakító napsütésben is működő rikító zöld színt. Képen legalább is annak tűnt, élőben inkább volt olyan semlegesen zöld a színe.
Az első mozgáspróbák nagyon jól alakultak. Az én buzerapecámhoz maximálisan megfelelőnek tűnt ez a kis szörnyeteg. Arra viszont hamar rájöttem, hogy az anyaga nem túl tartós, akár kisebb sügérek is komoly károkat tettek benne, nem beszélve köves, és nemes rokonaikról.
Az már az első próbákon kiderült, hogy a sügérek, kősüllők kedvelni fogják a csalit, de ezen alkalmakkor még csak kisebb példányok akadtak a horgomra. Az első nagy meglepetés akkor ért, amikor kedvenc sügéres stégemen egy szebb, vélhetően ívás után a sekélyben maradt kárász durrantotta le a csalimat.
Mivel sem előtte, sem azóta nem fogtam gumival kárászt (bár akcióm az volt), ezért ebből az esetből messzemenő következtetéseket azért nem vontam le! 😀
Pár nappal később viharos északi szél érkezett mifelénk, de hajtott a vérem, így munka előtt megint a parton voltam. Olyan szél fújt, hogy sokszor meg kellett kapaszkodnom, hogy ne vigyen be a szél a vízbe a móló kövéről. Nem volt egyszerű halat fogni ezekben a napokban, és nem igen találtam a megfelelő csalit, amit ilyen időben, zavaros hullámzó víznél levernének a halak. Persze számtalan csali után felkerült a vagasky Dali nimfája is, amit pár sügér, és kisebb süllő után, egy igazi szépség kapott el.
Itt már tudtam, hogy nagyon jól működik ez a csali a Balatonon is. Egy baj volt vele! Fogytán volt a készlet! 1-3 hal után használhatatlanok lettek a csalik. Vagy a test szakadt darabokra, vagy letépték róluk az összes csápot, szárnyat, farkat. Két héttel később sügérezés közben megfogtam első csukámat is, majd a mólón teljesen fenéken egy diszkosz méretű naphal is megkívánta kis zöld szörnyet.
Ekkor még nem tudtam, de akkor már csak két hét választott el attól, hogy ezzel a csalival megfogjam az eddigi legnagyobb sügéremet (31 centiméter farokkal együtt), több 25+os társaságában.
Ezek után a sügérek után már teljesen leamortizálódott a készletem, így újabb csomagokkal szereztem be a nyerő színből, és kipróbáltam belőle a rózsaszínt, ami néhány kősüllőt adott. Az újabb csomag Dali nimfák mellé rendeltem a Picasso nimfákból is, amik már egy teljesen más, sokkal tartósabb anyagból készültek, ahogy azóta a Dali is. Ezek a kis Picassok sokkal inkább hasonlítanak valami valós vízi élőlény lárvájára, mint az eddig tesztelt csalik. Azok szerintem sokkal inkább a fantázia szülöttei. Ezekkel a kisebb, rövid lábú csalikkal tavaly nyáron rengeteg sügért sikerült becsapnom. Minden rendelt szín működött, de igazából csak a 15 centinél kisebb sügéreket érdekelte az általam rendelt méret. Lehet érdemes lenne a nagyobbat is kipróbálni.
Nyár végén aztán nem igazán találtam kedvenc csíkosaimat. Fogtam azért belőlük, de nem azokból az igazán nagyokból. A csendet két őszi horgászat törte meg, de akkor teljesen más jellegű csalik működtek. Aztán októberben végre sikerült jó néhány 20+os halacskát elcsípnem, közte ezt a gyönyörűséget.
Az őszen ezen időszaka számomra sokkal inkább a csukákról szól, de az irodámban megjelenő lény nem engedte elterelni a figyelmemet a kis csíkos barátaimról, és a vagasky csalikról sem! 😀
A késő őszi, téli időszakban annyira le szokott tisztulni a Balaton vize, hogy ilyenkor egyszerűbb csalikkal próbálkozok sügérre, mert ezek a bogarat, lárvákat, meg ki tudja még mit utánzó csalik inkább taszítják, mint vonzzák a halakat ebben az időszakban. Ráadásul az enyhe tél miatt még decemberben, és januárban is a csukákat hajkurásztam főképpen csónakból. Azért egy újabb rendelés nem maradhatott el, újabb színeket akartam kipróbálni! 🙂
Februárban, ha rövid időre is de beköszöntött a tél, pedig akkor már tudtam, hogy az új szabályok miatt jó darabig nem kell sügérre vadásznom.
A tél szerencsére hamar enyhült, és mivel március első két napja hétvégére esett, lehetőség volt a tilalom előtt horgászni egy utolsót. Ezért tettem még egy, illetve két próbát, amikor az egyik új színnel életem talán legszebb (de nem a legnagyobb) sügerét sikerült becsapnom.
Ez volt az első év, hogy az általános rablóhalas tilalom mellé (ez a Balatonon van érvényben 2013-tól) bevezették a sügér fajlagos tilalmát is országosan, így nagyon hosszú böjti időszak következett.
Május elseje számomra idén nem csak a munka, hanem a felszabadulás ünnepe is volt (na nem abban az értelemben, mint régen 😀 ). A sügéreket azonban a szokott helyeken még nem találtam, vagy csak nagyon keveset, és nem túl nagyokat tudtam közülük elcsípni, néhány még tilalom alá eső kősüllő társaságában.
Egészen június elejéig kellett várnom egy jobb sügérre, és mellette jött egy meglepetés is. Egy 15 centi körüli iszonyat kövér sügérnek éppen a hasát szerettem volna lefényképezni, amikor egy élő béka mászott elő a szájából, torkából, gyomrából!
Elképesztő látvány volt! Ettől a naptól gondolom azt, hogy a microjigen lebegtetett táncoltatott soklábú kis micsodákat (gyártótol függetlenül) a sügér is, és persze bármelyik rablóhal békának nézheti.
Összefoglalásképpen annyit szeretnék mondani, hogy a már megszokott, és bevált csalik mellett mindig érdemes valami új után kutakodni, mert soha sem lehet tudni, hogy mi az ami éppen működni fog! Persze az sem árt, ha egy bizonyos csalihoz megtaláljuk a megfelelő technikát, és nem utolsó sorban bízni is kell benne!
Remélem a közeljövőben be tudok nektek számolni a nagyobb nimfák, gumihalak, twisterek, rákok működéséről is!
A teljes képgalériát itt tekinthetitek meg, bár az írásban és a galériában található képeket már mind láthattátok itt a blogon, vagy más egyéb portálokon:
Vendéggel…a vége
A popperes balin adott némi lendületet, de a rablások intenzitásának csökkenésével, és az égető nap melegének köszönhetően a kedvünk fokozatosan lankadni kezdett. Közös döntés alapján új pálya után néztünk. Az első választás elég rossznak bizonyult, ugyanis megúsztuk kapás nélkül.
Egy hirtelen támadt ötlet alapján, és főként az idő hiánya miatt rápróbáltunk a Zoli által előző napon tesztelt, általam még soha nem próbált helyre. Így érdekes helyzet állt elő, hiszen a Balatonon nem én voltam a gájd, és nem a vendégem volt a vendég. Persze ezek a mólók nagyban hasonlítanak egymásra, így nem nagyon kellett segítség abban, hogy merre is keresgéljem a kis csíkos rablókat. Jó előjel volt, hogy odaértünkkor egy kilós forma süllőt segítettek ki a híd alól, igaz nem pergetőmódszerrel, és nem is buzerapecával.
Ezen a mólón nem fényképeztem (illetve igen, de nem az általam fogott halakat), így Zoli képeit vagyok kénytelen felhasználni.
A víz kicsit zavaros volt, és valamiért óvatosan ettek a halak. Volt olyan eset is, hogy a hajókötelek miatt nem tudtam elég lendületet venni a bevágáshoz, és nem akadt a hal, de volt precedens jigről lehúzott gumira, és csukaharapásra is. Közel egy óra alatt kb. 20 halacskát kaptunk el az egyre inkább agyzsibbasztó hőségben, szerencsére az előző esti tömegnek nyoma sem volt. És megint a rikító zöld szín volt a nyerő!
Első alkalomnak nem volt rossz egy “ismeretlen” pályán. Le kell, hogy teszteljem még idén valamikor hajnalban is!
Vendéggel…a második rész első része
Pünkösd hétfőn Zoli barátommal ott folytattuk, ahol szombaton Bálinttal abbahagytuk. Barátom beszámolójának az első részét az alábbi képre kattintva tudjátok elolvasni, amihez csak egy rövid szösszenetet fűznék hozzá.
Az egyik, ha nem a legszebb dolog a világon a balatoni napfelkelte az északi part irányából megtekintve. Ennél talán csak az a látvány nyújt többet, amikor őnök rabolnak a nap első sugarai által aranyhíddá változó vízfelületen. És ennél még egy fantasztikusabb dolog létezhet a földön, amikor a rablás mögé dobott poppert egyetlen pukkanás után izomból ledörgöli egy kettes őn!
Ilyenkor egy pillanatra úgy érzed, hogy az összes véred, az adrenalin, az endorfin, a tesztoszteron, meg mit tudom én miféle hormonok egy hatalmas dózisban megtámadják az agyadat, és még mielőtt összedőlnél a sokktól, az egész szétárad a testedben az érrendszereden keresztül. Na ez az a pillanat, amikor úgy érzed, hogy végre igazán ÉLSZ!
Balaton, balin, felszíni Kategória
Hozzászólás
SteveOlureS 