Csónakos peca mellett döntöttem, bár előző este megint leszakadt az ég. Szarrá is áztam este. Az északi szél hatására a vízcseppektől elnehezült nád a bejáraton, majd a csónakkijárón feküdt. Mivel az előző két év tele nem volt olyan kegyes, hogy jeget varázsoljon a Balaton tükrére, így a nádvágás elmaradt. Az öreg és az új nád, együtt már nem semmi mennyiséget, súlyt képvisel. Szóval 20 perc vízmerés, majd további 25 perc küzdelem árán kijutottam a nyílt vízre, két kijárattal odébb, mint ahol kellett volna. Annyira sűrű a nád, hogy nem találtam a kivezető utat. Le a csuromvíz pulóver, fel a gondosan elcsomagolt száraz póló. Mit ne mondjak, jól esett a napsütés! Három órát dobáltam, de az előző napok esőzésétől, és a széltől opálos vízben kapásom sem volt, pedig elég nagy területet bejártam, de legalább jót eveztem. Tán két rablást láttam, hármat meg hallottam. Visszafelé nem a helyemre kötöttem, hanem egy másik nem használt helyre, ahol már tavaly sem volt csónak, így 5 perc alatt bent voltam. További 30 perc alatt kitakarítottam a csónakot, letisztítottam a lábrácsokat, majd sügérek után néztem. NO ivadék, NO kishal, NO sügér! 3 darab sügér jött össze kínkeservesen, és egy kiscsuka akció. Mólón 5 sügér, egy kis köves. Sajnos mind elég aprók voltak, de megküzdöttem értük rendesen!
Este aztán megint leszakadt az ég, és újra vizet merhettem, de most nem a csónakból (bár az is tuti legalább félig lett), hanem a pincéből. Kezd elegem lenni az időjárásnak nevezett káoszból!