A popperes balin adott némi lendületet, de a rablások intenzitásának csökkenésével, és az égető nap melegének köszönhetően a kedvünk fokozatosan lankadni kezdett. Közös döntés alapján új pálya után néztünk. Az első választás elég rossznak bizonyult, ugyanis megúsztuk kapás nélkül.

Egy hirtelen támadt ötlet alapján, és főként az idő hiánya miatt rápróbáltunk a Zoli által előző napon tesztelt, általam még soha nem próbált helyre. Így érdekes helyzet állt elő, hiszen a Balatonon nem én voltam a gájd, és nem a vendégem volt a vendég. Persze ezek a mólók nagyban hasonlítanak egymásra, így nem nagyon kellett segítség abban, hogy merre is keresgéljem a kis csíkos rablókat. Jó előjel volt, hogy odaértünkkor egy kilós forma süllőt segítettek ki a híd alól, igaz nem pergetőmódszerrel, és nem is buzerapecával.

Ezen a mólón nem fényképeztem (illetve igen, de nem az általam fogott halakat), így Zoli képeit vagyok kénytelen felhasználni.

A víz kicsit zavaros volt, és valamiért óvatosan ettek a halak. Volt olyan eset is, hogy a hajókötelek miatt nem tudtam elég lendületet venni a bevágáshoz, és nem akadt a hal, de volt precedens jigről lehúzott gumira, és csukaharapásra is. Közel egy óra alatt kb. 20 halacskát kaptunk el az egyre inkább agyzsibbasztó hőségben, szerencsére az előző esti tömegnek nyoma sem volt. És megint a rikító zöld szín volt a nyerő!

Első alkalomnak nem volt rossz egy “ismeretlen” pályán. Le kell, hogy teszteljem még idén valamikor hajnalban is!