Hibáztam!

Közzétéve 2015. március 9. hétfő | Szerző: steveolures

Eredetileg nem ez lett volna a bejegyzés címe, de úgy alakultak a dolgok, hogy változtattam rajta. Télikeszeg tavasszal? Igen! Ez lett volna az eredeti cím. És ha tavasszal reggel mínusz 5 fokot mutat a hőmérő, a letisztult vízben pedig úgy viselkednek még a keszegrajok, mint télen, akkor bizony télikeszegről beszélhetünk. A rablóhalas tilalom kényszerpályára állított, de ez a kényszer azért nem volt olyan kényszeres, hiszen úszózni mindig is szerettem, csak az elmúlt pár évben háttérbe szorult a dolog.

Csípős volt a hajnal, de korán keltem, hogy a kikötőben a legjobb helyen foglalhassak helyet. Az elmúlt hetekben a keszegre áhítozók tömege lepte el a kikötőt, míg én a sügereket kergettem, de most vagy a hideg, vagy a nőnap miatt csak egy horgász előzött meg. A legtutibb hely jutott nekem. Minimál felszerelés. Meccsbot, orsó, egy előre (még tavaly) létrára elkészített szerelék, pár úszó, egy doboz sörét, egy csomag horog, merítő, haltartó, és egy doboz csemege.

Első két dobásra kisebb karikákat fogtam minden etetés nélkül, vízközt, egy szem csemegét feltűzve. Az eresztéket még kisebbre, olyan jó kettesre állítottam a két jelentkező után, mert gyanúsan már a lehulló kukoricát elkapták a kis keszegek.

A következő dobás nem sikerült. Először csak lestem, hogy mi lehet a probléma, de aztán hamar rájöttem, hogy az apró gyűrűkbe hamar belefagyott a víz. Egyesével lehelgetni ennyi gyűrűt, és pöckölgetni ki a jeget hülyeség lett volna, így minden egyes dobás előtt vízbe mártottam pár másodpercre a botot az első órában. Volt hogy  fárasztás közben így is beállt a cucc.

Itt már két hibánál tartottam! Az egyik az volt, hogy a kicsi 4 grammos úszóval a folyamatosan fagyó gyűrűkkel nem tudtam elég messze, és elég pontosan dobni, így nem értem el azt a területet, ahol a nagyobb vörösöket sejtettem. De mivel nem készültem semmi eszközzel, amivel legalább csúszóvá alakíthattam volna a szerelést, így szegény ember kézzel nőz alapon folytattam a pecát! 😉 A másik hiba az volt, hogy egy nagyobb gyűrűs könnyű pergetővel egyszerűbb lett volna a feladatot megoldani.

Elkezdtek jönni sorra a vörösszárnyú keszegek, de sok volt a rontott kapás. A melegnek éppen még nem nevezhető vízben sokszor csak centiket buktattak az úszón, vagy csak centiket húzták odébb, így lecsócsálva a kukoricát. A várt bodorkaroham elmaradt (összesen kettőt fogtam), de két dévér mellett a végére jött néhány nagyobb vörösszárnyú is.

Örömteli volt a napban a halőri jelenlét! A nap folyamán kétszer is ellenőriztek. Egyszer amikor befelé jöttek a kikötőbe, másodszor pedig, amikor kifelé mentem a zsákmánnyal. Igen a zsákmánnyal, mert a tiszta húsú téli keszegnek nem tudtam ellenállni! De tudtam, hogy hol a határ! Két óra alatt megfogtam azt a két kilónyit, amire szükségem volt, és egy perccel sem maradtam tovább.

A gyönyörű időben a tárcsán sütés mellett döntöttem. Nehezen indult be a tűz, mivel nem volt egy fuvallat sem. (Akkor még!)

Pár halfejet már nyersen megettek a kutyáim, a többit pedig a végén akartam megsütni nekik! De nem így alakult sajnos! 😦

Elkészült egy teljes adag. A két nagyobbat még fent hagytam, és  mellé tettem pár kisebbet. Közben persze nem bírtam ki, és már toltam is magamba a frissen sült halhúst egy kis csicsókás kenyérrel. Amikor a harmadig adag hal is felkerült hirtelen feltámadt a szél, és mire visszaértem a fogókesztűvel már nem volt mit megmenteni, mert begyulladt a zsír. 😦

A kutyák így jól jártak, én viszont nem kevés keserűséggel a számban fogyasztottam el a maradék sült halat. Ez volt a legnagyobb hiba, de többet ilyet nem követek el. A héten beszerzek egy lángőrt.

Balaton, dévér, karika, meccsbot, vörösszárnyú Kategória | 4 hozzászólás

Téli sügérpeca bónuszhalakkal

Közzétéve 2015. március 2. hétfő | Szerző: steveolures

Balaton, balin, parti, sügér Kategória | 6 hozzászólás

Mi múlik 5 centin?

Közzétéve 2015. február 17. kedd | Szerző: steveolures

A képre kattintva beleolvashattok a balatoni süllő alsó méretkorlátjának 5, azaz ÖT centivel történő megemelését követő vitába! Ha valakinek a pöcse öt centivel hosszabb az bizonyos esetekben nagyon sokat tud jelenteni, de mit is jelent, ha a balatoni süllő kifogható, és eltehető – megehető mérete 5 centivel több, mint ahogy azt az igen tisztelt sporttársak megszokták? Talán annyit, hogy a Balatonban lassabban növekvő süllő képes lesz legalább egyszer életében leívni! Ha valakinek öt centivel hosszabb a pöcse azt nehezebben nyeli be valaki! Úgy látom a horgászok jó része szeret nyeletni (igaz másképpen 😀 ), de nagyon nem akarja lenyelni, hogy ez az emelés a halak és a horgászok érdekeit is szolgálja, bár nem feltétlenül rövid távon! 😛

Balaton, süllő Kategória | 7 hozzászólás

Olcsó húsnak híg a leve sügérfilé kéne bele

Közzétéve 2015. január 25. vasárnap | Szerző: steveolures

Ha valaki elolvassa a címet, és nem volt ott a baráti pergető találkozó helyszínén, az egyből arra gondol, hogy ez az ember már megint milyen agymenéssel áll elő itt az újév kezdetén! 😀 Az új halászati vezír, és turisztikai menedzsere hívására egy baráti pergető találkozón vettem részt Siófokon, egy kis baráti pergetőversennyel tarkítva a Sió csatornán. Egész héten kiváló idő volt, de péntekig nem tudtam víz közelébe jutni a munka az első alapon. 😉 Mivel a hétvégére jósolt szar idő pénteken meg is érkezett, ezért gondoltam “bemelegítek” szombatra, és egy nap szabadság terhére a kedvenc kis csíkos rablóim után vetettem magam. A srácok szerint már névről ismerem az északi part általam látogatott pályáinak összes sügerét, így az első színhelyen sorban meg is fogtam a sügéróvoda csopaki tagozatába járó Jani, Béla, Julcsa, Matyi, Tomi, Tünde, Gábor, és Bandi nevű apró sügérgyereket! 😀 A helyszín innentől kiürült, így vonatra ültem, hogy megközelítsem a reményeim szerint nagyobb sügérgyerekekkel, esetleg felnőtt sügerekkel, csukákkal kecsegtető kikötő helyszínére. Imádok az északi parton vonattal utazni! Csak állok a vagonban, és kémlelem a vizet, a nádasokat, nézem az állomásokon az embereket, és régmúlt gyerekkorom családi kirándulásai jutnak eszembe a mélyen elfekvő emlékek közül.

A második helyszín más jellegű pálya! Mélyebb a víz, nagyobbat kell dobni, és frissen beszerzett olcsó húst, egy kéz alól vásárolt vékony fonottat is tesztelni szerettem volna. Már a felcsévélés után rájöttem, hogy szart vettem, és ezerszer megfogadtam nem ugrok be többet semmi ilyen lehetőségnek, de megint ráfaragtam, mert a 0,8as fonottat, ha kézzel simán tépi az ember, és a kötéskor a szálak különválnak, az nem túl biztató! Hét igazán szép sügeret fogtam, melyből a következő kettő kiemelkedett.

Szombaton a találkozóra nyolc előtt egy kicsivel érkeztünk meg. A szakadó hó, és nagy szél jó pecával kecsegtetett! Még csak öten voltunk a helyszínen, de három féle pálinka, és konyak megkóstolása után hívtam Gábort, hogy hol van már, mert horgászni is szeretnénk. Először úgy éreztem a hangjából, hogy megkérdőjelezi az elmeállapotunkat, aztán kiderült, hogy nem régen került ágyba, így kissé nyúzott volt, és nem csak a hangja! 😀

Nemsokára gyűlt a nép, és a Sió részünkre lezárt szakaszán repültek a vízbe a különböző gumicsodák.

Egyszer csak kapásom volt! Nagy volt a tét, hisz a nyertes 2016os éves Sió jegyet tudhatott be magának, de a zsinórom elszakadt. Igen mert híg volt a leve! 😦 Miközben magamat szidtam a mellettem horgászó Józsinak kapása volt! Sikerült megakasztania ugyanazt a csukát, mint nekem! Itt derült, ki, hogy kabátba akasztottam szerencsétlen jószágot, és társam az én zsinóromba akadt bele, így az előke, és a csali újra a dobozomba került.

Bandi horgát egy vérkárász támadta be, de a horgon ragadt pikkely tanulsága szerint ő is testtel “kapott”.

Kisvártatva a csapat legfiatalabb tagja, kölcsönszereléssel, és a rajta fityegő apró DS gumival jó halat akasztott! Mi izgultunk, hogy ne fogja ki, mert nehogy már a legfiatalabb nyerje a versenyt, ő pedig azért rimánkodott, hogy a vékony előke kibírja. Persze merítőt senki sem hozott magával, így Peti halált megvető bátorsággal a rozzant kerítésbe kapaszkodva lemászott, hogy tarkón ragadja a verseny egyetlen szabályosan fogott nyertes halát.

A riliz sem volt egyszerű merítő nélkül, de a kép tanúsága szerint Bence ezt a kérdést már önállóan megoldotta! Van még hová fejlődni ebben is! 😛

Lassan a hideg idő hatására a társaság beszivárgott a jó meleg épületbe, ahol a vezír által megsütött pontypatkók elfogyasztása után megindult az eszmecsere, és a csalibörze. Sajnos a csalibörzét nem sokan vették komolyan, de azért az éves Sió jegy árát, és az útiköltséget bezsebeltem, és megszabadultam néhány számomra értéktelen kacattól.

Zsolt közben olyan halászlevet készített nekünk, amilyet én még életemben nem ettem! Nem nyalás, nem ámítás, de már ezért megérte elmenni! Sajnos sügérfilé nem került bele, mert bár megrendelték tőlem a srácok, sőt 5 kiló sügérfilé nélkül meg sem szabadott volna jelennem, de én galád módon nem tettem eleget a kérésüknek! 😛 Ami zrikát lenyeltem tegnap a sügérek miatt, azt életemben nem fogom zsebre tenni! 😀

A vezír és a nyertes:

Sajnos csoportképhez még nem jutottam, de ilyen amikor a fényképészt leképezik!

Délutánra az idő csendesedett, az átfagyott tagok átmelegedtek így néhányan újra belevágtunk. Imre kezdett egy bicska csukával. Hiába no Agárdon csak ilyen terem, az is lehet, hogy a 6 tonna felszerelés és három bot mellé magával hozott egyet egy befőttesüvegben! 😛

Délutánra a helyi erők is megjelentek, így a pálya végén a kerítés mellet foglaltam helyet. A vacak zsinórban itt már kevéssé bíztam, így nagyon laza fékkel folytattam a pecát. Jó fél óra után kapásom volt! Először nagyon jó halnak tűnt, majd amikor rövid fárasztás után megláttam egy újabb kabátos csukát nem akartam hinni a szememnek! Életemben nem fogtam még kabátba csukát, de innentől a sügérfilé helyett a következő szám lett a nap slágere:

Beszélgettünk ökörködtünk, majd egy csoporton kívüli horgász fogott egy szép süllőt. Hárman át is álltunk arra a részre, ahol a süllőkre nagy valószínűséggel pályázhattunk a szürkületben. Fél óra dobálás, és egy luftos bevágás után leakadtam. A zsinór meglehetősen nehezen akarta adni magát, amin nagyon csodálkoztam, de végül elszakadt. Nem nagyon volt már kedvem szerelni, így először direktben rá akarta kötni a főzsinórra jiget, amikor megláttam a dobozban a délelőtt visszafogott előkémet. Egy csíkos kopoyto került a kapocsba, és folytathattam a süllők keresését. A 7es fej hamar leért, a sodrás nehezebben kapott bele, viszont rizikós volt az elakadások miatt, de a végén bejött a dolog. Éppen mondtam Bandinak, hogy ideje lenne már valamit fogni rendesen is, amikor a part mellett tán két méterre erős kapásnak ütöttem be! A bot  úgy maradt, majd megindult a jó süllőnek vélt hal! A féken még egy leheletnyit engedtem, majd egy kölcsön merítővel Bence beszákolta nekem az időközben gyönyörű csukává változott viziszörnyet! 😀

Kicsit vonalkódos lett (Na nem a gatyám! 😀 ), de ez én lennék, és persze a csuka!

Lassan véget érte a móka, a népek elszállingóztak, felejthetetlen buli volt, jó társaságban. Ez volt az első, de nem az utolsó! Aki volt az úgyis tudja, aki nem az meg bánhatja! 😛

Balaton, csuka Kategória | 8 hozzászólás

2014 képekben

Közzétéve 2015. január 6. kedd | Szerző: steveolures

Január:

Február:

Március:

Április:

Május:

Június:

Július:

Augusztus:

Szeptember:

Október:

November:

December:

 

Balaton, balin, csónakos, csuka, köves, parti, sügér, süllő, UL Kategória | 4 hozzászólás

December

Közzétéve 2014. december 29. hétfő | Szerző: steveolures

Ma végignéztem a tavaly decemberi bejegyzéseket, mert emlékeimben úgy élt, hogy nagyon jó kis hónap volt. De rájöttem, hogy erre is jó a blog! Mármint arra, hogy a megszépült emlékek lila ködéből visszarántson a valóság talajára! Tulajdonképpen leszámítva azt, hogy ez év decemberében csukát nem sikerült fognom jobb hónapot zártam! Zártam? Furcsa ezt leírni így 29.-én, hiszen éppen szabadságomat töltöm, és, ha az időjárás nem így alakul bizony minden nap mentem volna. Így viszont úgy néz ki 29.-én megvolt a 2014es évet lezáró horgászatom! 😦 Betlivel! 😦

Ez a hónap úgy alakult, hogy amikor fogtam pár szép sügeret (sügéret? sosem tudom melyik a helyes), akkor nem volt történet hozzájuk, amikor meg lett volna történet, akkor nem fogtam lófaszt sem, így megint csak a képek maradnak. A legnagyobb sügérek még hajnalban, vagy a naplementében érkeztek a sokszor akváriumtisztaságú vízben. A nádból teljesen eltűnt a kishal, így csukát nemhogy nem fogtam, nem is igen láttam őket.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a csukákat beteges módon kergettem ebben a hónapban, de nem akart összejönni a fogás sehogy sem. Voltam egy kikötőben háromszor is, ahol eddig csak sügéreztem párszor. Egyik alkalommal egy barátom is velem tartott, és aznap nagyon csúnyán 5:0 arányban elvert, úgy, hogy nekem még kapásom sem volt. Nem mondom, hogy nem bánom, hogy így alakult az év vége. Jobb lett volna hasonlóképpen 2 csukával zárni, mint ahogy tavaly! Az időjárás nem kegyes velünk, így a 2015ös évet sem horgászattal kell kezdenem úgy érzem! A csónak is partra került 27.én, úgy döntöttem ilyen időben inkább nem hagyom bent. Sokaknak biztos furcsa, hogy ebben az ítéletidőben, ami kint tombol is a horgászat jár a fejemben, de ennél komolyabb terveim voltak az év végére!

Balaton, süllő, UL Kategória | 2 hozzászólás

November hava

Közzétéve 2014. december 2. kedd | Szerző: steveolures

November hava az előző évhez, és az elmúlt hónapokhoz képest felemásra sikeredett. A kishalrajok elhagyták a nádast magukkal rántva kedvenc krokodiljaimnak a jó részét, és valószínű őket követték a balinok is. Semmilyen időjárási körülmény, és víztisztaság mellet sem találtam őket igazán. Ha jött egy-egy kisebb csuka, vagy balin a sügérek mellé, akkor az már igen jó pecának számított. Mert sügérek azért voltak, de nem úgy ahogy megszoktam az előző években. Kisebb lett a stég környékén tanyázó állandó lakosok száma, inkább a bevándorlóké lett a főszerep. Egy a baj! Nagyon nehéz eltalálni, hogy ezek a bevándorlók mikor jönnek, és mennyi időre telepszenek le? Valamiért hosszú időre nem ragadnak meg a stég környékén, mennek az ivadékok után. Azért fogtam így is szép halakat novemberben, úgyhogy nincs okom a panaszra. Azért azt nem venném rossz néven, ha a napok óta fújó szél, és az általa korbácsolt hullámok révén palaszürkévé változó víz végre megnyugodna kicsit, mert így a december még halványabb lesz!

Balaton, balin, csuka, parti, sügér, UL Kategória | Hozzászólás

Zolikával karikáztunk

Közzétéve 2014. november 3. hétfő | Szerző: steveolures

Zolikának tartoztam egy karikázással. Sajnos az előzőt bizonyos okokból le kellett mondanom. De ami késik nem múlik alapon szombaton megejtettük azt a bizonyos pecát. A hatalmas köd miatt 20 percet csúsztunk ugyan, de cserében tökéletes, igazi őszi csukás idő fogadott minket a stégen. Míg bepakoltam a csónakot Zolika kipattintott vagy 30 sügért. Azt mondta mivel ígértem neki egy 30as sügért ezéven, ezért most úgy gondolja így teljesítettem az ígéretet, és mert csukákban reménykedtünk nekiindultunk a nagy víznek.

Első dobásra csuka követte ki a kanalamat a csónakig, majd volt egy ütése Zolinak, és nekem is egy erőteljes rávágásom, ami szerintem nagy sügér lehetett. Az egyik öbölben aztán megriasztottunk egy szebbecske csukát, ami komótosan úszott ki a csónakunk alatt a nyílt víz irányába. Aztán mintha elvágták volna! De nincs is min csodálkozni, mert a víz akváriumtiszta volt, szél sem rebbent, és bizony 3-4 méteres vízen is tisztán láttuk a feneket!

Pár órás küzdelem után a sügérezést javasoltam, hátha a jósolt lötykölős déli megkeveri annyira délutánra, hogy a csukák is beindulnak. Bár a legjobb sügéres időszakot elpazaroltuk holmi kanalak reptetésére, azért a kikötés után is fogtunk még belőlük gazdagon. Nekem nagyrészt a kisebbek jutottak, maximum 18-20 centisig, de Zolinak szerencséje volt, és rendszeresen belebotlott egy-egy olyan rajba, amiben nagyobb példány is úszott. És már kiáltott is: Steeeve itt egy raj, van benne nagy is! Elé teszem a csalit! És! Bekaptaaa! És Steve jó házigazdaként ment is fényképezni! 😀

Ez az eseménysor többször is megismétlődött a nap folyamán, hisz Zolinak hatalmas élményben volt része. Szerintem szombaton több sügér volt a horgán, mint eddig az egész 2014-es évben! 😀

Néhány képet én is készítettem azért. Ették a nimfát, a villásfarkú gyilkost, az ánuszrózsát, és új kedvencemet egy ebihalra hajazó apró gumihalat is. 🙂

Mivel a halak kapókedve alábbhagyott a folyamatos zargatás miatt, ezért újra a csukák után néztünk. Másfél óra hiábavaló kanál (akkor már gumi, és wobbler) röptetés után mindketten csüggedtünk már rendesen. Ekkor Zoli leült, és belekezdett. Csaba mesélte, hogy többször volt már neki olyan, hogy leült, és átgondolta mit kéne tenni, és kipróbálta, és bejött. Így teszek most én is!

Nem sokra rá egy hendméd sügérmintás bobler került a kapocsba, és ott ahol előtte semmivel semmi, na ott ütötte le egy szép csuka a kézzel készült műremeket!

Zolika életének első balatoni tigrise saját maga által készített boblerre! Hát kell ennél több? Szerintem elég az arcára pillantani és már tudjuk is, hogy NEM! 🙂

Sajnos több csuka nem jelentkezett, míg a korai kelésben, és az élménydús pecában elfáradt barátom a lelki feltöltődést követően a testébe is termelt be némi táplálékot, addig én kipattintottam még pár szépséget az ebihalszerű ketyerével is.

A peca végére kisütött a nap is, és megérkezett a karikázós bácsi is, egyik unokája, és két iszonyat kövér tacskó kíséretében. szerencsére mi pont végeztünk, így minket aznapra nem tudott letiltani a karikázásról! 😀 Ellenben a két tacskót korholta rendesen!

Mi a f*-nak kellett nektek eljönni? És miért nem nőtt hosszabbra a lábatok b*tok meg! És már hívta is az unokáját, hogy a hasukat egy törölközővel törölje meg.

A nap zárásaként pedig gazdagabb lettem egy újabb boblerrel, és néhány testvérével! 😀

Az alábbi képre kattintva olvashatjátok barátom beszámolóját is:

Balaton, csónakos, csuka, parti, sügér, UL Kategória | Hozzászólás

Négy napos ünnep

Közzétéve 2014. október 27. hétfő | Szerző: steveolures

Csütörtök:

A csónak kimerése után mivel csak elsőfokú volt a viharjelzés ezért kihajóztam. A szél lökésekben érkezett, de voltak szélcsendes periódusok is. A dombok, a parti fák, és a nádas valamelyest lassította az erejét. A víz átláthatósága megfelelőnek tűnt, a babahalrajok is jelen voltak. Jobbra vettem az irányt. Egyrészt a sügéres öböl miatt, másrészt ha megjönne a jósolt erős észak, északnyugati szél, akkor pont a kikötő irányába sodorjon engem. A sügérek jelen voltak, bár nem olyan nagy számban, mint az elmúlt alkalmakkor. Fogtam belőlük szép számmal, és közben azért dobtam párat csukára is, de a kanálra nem volt érdeklődés. Egy idő után a csalicserék ellenére a kis csíkosok megunták a baszogatást, így a kapások megszűntek. Csorogtam odébb. Minden öblöt először kanállal, majd az UL gumis cuccal dobtam meg. Az egyik ilyen öbölben aztán a beeső süllyedő nimfa mintha megakadt volna valamiben, de aztán az akadó megindult. Nagy szerencsém volt, mert a finom cucchoz képest igen szép csuka állal verte le a csalit, így nem tudta elmetélni a vékony fluorocarbon zsinórt. Egyébként volt már több ilyen állas csukám idén kanálra is.

A hátralévő idő elég eseménytelen volt. A csukák nem voltak aktívak, és a sügérek is eltűntek. Az eső is elkezdett esni, a szél is kezdett feltámadni, így a kikötés mellett döntöttem.

Péntek:

Pénteken a fiamnak meccse volt az egyik balatonparti településen, így előtte a szakadó esőben, és igen erős szélben az ottani mólón horgásztam 2,5 órát. Ahol igen fakó, szinte csíktalan mólólakó sügéreket sikerült elcsípnem a kegyetlen szar időben.

Szombat:

Aznap nem horgásztam, viszont elkészítettük az első cserépkályhában sült házi pizzánkat, ami nagyon finomra sikerült. 😀

Vasárnap:

A wobblermánia blog szerkesztőjével volt egy közös pecánk. Nem kis út volt ez neki, így mindenképpen szerettem volna, hogy sikerüljön fognia is valamit.
A peca szarul kezdődött, mert hozott nekem egy hendméd bokorugró wobblert, amit letett nekem (azt hittem a stégre), míg kimertem a csónakot, és pakoltam. De kiderült, hogy az evezőmre tette, így sajnos a Balaton martaléka lett! 😦

Jobbra indultunk, és a sügéres öbölben volt sügér. Ketten fogtunk kb. 20 darabot, de nem volt az igazi sajnos! A víz koszos volt, kishalaknak, rablásnak nyomát sem láttuk! 😦

Jobbnak láttam a csukák után eredni, de a kisvizes oldal nem volt nyerő a mai napon. Egyetlen kapással megúsztuk a dolgot. Visszafelé a sügéres öbölben már nem fogtunk semmit sem, a stégről pecázók is panaszkodtak, de mi nem adtuk fel. Elértünk egy öblöt, ahol a nád sűrűjében rabolt a sügér, és láttunk ivadékhal mozgást a nád előtt. Kapásig itt ugyan nem jutottunk, de a következő öbölben egy jó 70es csuka felszínig követte a kanalamat. Mindketten tisztán láttuk a dolgot. Tamás mondta dobjam neki vissza, hátha. Én mondtam, hogy az ekkorák nem igen szoktak újra támadni és tuti látott ő is minket, de persze közben lendült a kanál a fordulás mögé két méterrel. És pont amikor odaért a fordulás helyére, és amikor ki mondtam, hogy nem nagyon szokott, na akkor törölte le a csuka a kanalat. Gyönyörű 72 centis egészséges csuka torokra vette a szokásos kelét. 😀

Kicsit fölpörögtünk mindketten, de hiába a következő óra megint eseménytelenül telt el. Mígnem eljutottunk egy öbölig, ahol idén már több csukát is fogtam. Ez amolyan 1 emberes 1-2 dobásos öböl, így betolattam, hogy Tomi dobhasson. Beejtette a gumit, ahová mondtam, és BÁÁÁÁM! Persze nem nagy csuka volt a tettes, hanem egy 45-50-es forma, de akkor ott jobban örültem annak a csukának, mint a sajátomnak! Tomi nevetve mondta, hogy ez így elég vicces volt, hogy ott, és akkor, és úgy… 😀

Sajnos közben feltámadt a szél, de visszafelé csorgásból egy pillanatra akasztottam még valami testesebbet, de csak egy röpke pillanatra volt meg.

Ami tetszett a napban, hogy Tomi végig kitartott az elképzelése, és a csalijai mellett, nem fogadott el sem sügéres gumit, sem kanalat, és bár kis segítséggel de a saját békatalpú gumijával csak meg fogta a hőn áhított első (de szerintem nem utolsó) balatoni csukáját! 🙂

Balaton, csónakos, csuka, sügér, UL Kategória | 5 hozzászólás

Öt nap képekben

Közzétéve 2014. október 20. hétfő | Szerző: steveolures

Múlt héten szabadságon voltan, így 5 napon sikerült lejutnom a vízre. Sok szép halat fogtam annak ellenére, hogy az időjárás két alkalommal nem tette lehetővé a csónakos horgászatot. És a többi napon is 11-12 óra között megjött a “várva várt” keleti, vagy déli szél, ami az északi parti  pergető horgászok fő ellensége. Egy kis lötyögés még jó is tud lenni bizonyos esetekben, de itt nem csak egy kis lötyögés volt! 😦 Bizony volt hogy menekülni kellett a hullámok elől.

 

Balaton, balin, csónakos, csuka, naphal, sügér, UL Kategória | 2 hozzászólás