Zolikának tartoztam egy karikázással. Sajnos az előzőt bizonyos okokból le kellett mondanom. De ami késik nem múlik alapon szombaton megejtettük azt a bizonyos pecát. A hatalmas köd miatt 20 percet csúsztunk ugyan, de cserében tökéletes, igazi őszi csukás idő fogadott minket a stégen. Míg bepakoltam a csónakot Zolika kipattintott vagy 30 sügért. Azt mondta mivel ígértem neki egy 30as sügért ezéven, ezért most úgy gondolja így teljesítettem az ígéretet, és mert csukákban reménykedtünk nekiindultunk a nagy víznek.

Első dobásra csuka követte ki a kanalamat a csónakig, majd volt egy ütése Zolinak, és nekem is egy erőteljes rávágásom, ami szerintem nagy sügér lehetett. Az egyik öbölben aztán megriasztottunk egy szebbecske csukát, ami komótosan úszott ki a csónakunk alatt a nyílt víz irányába. Aztán mintha elvágták volna! De nincs is min csodálkozni, mert a víz akváriumtiszta volt, szél sem rebbent, és bizony 3-4 méteres vízen is tisztán láttuk a feneket!

Pár órás küzdelem után a sügérezést javasoltam, hátha a jósolt lötykölős déli megkeveri annyira délutánra, hogy a csukák is beindulnak. Bár a legjobb sügéres időszakot elpazaroltuk holmi kanalak reptetésére, azért a kikötés után is fogtunk még belőlük gazdagon. Nekem nagyrészt a kisebbek jutottak, maximum 18-20 centisig, de Zolinak szerencséje volt, és rendszeresen belebotlott egy-egy olyan rajba, amiben nagyobb példány is úszott. És már kiáltott is: Steeeve itt egy raj, van benne nagy is! Elé teszem a csalit! És! Bekaptaaa! És Steve jó házigazdaként ment is fényképezni! 😀

Ez az eseménysor többször is megismétlődött a nap folyamán, hisz Zolinak hatalmas élményben volt része. Szerintem szombaton több sügér volt a horgán, mint eddig az egész 2014-es évben! 😀

Néhány képet én is készítettem azért. Ették a nimfát, a villásfarkú gyilkost, az ánuszrózsát, és új kedvencemet egy ebihalra hajazó apró gumihalat is. 🙂

Mivel a halak kapókedve alábbhagyott a folyamatos zargatás miatt, ezért újra a csukák után néztünk. Másfél óra hiábavaló kanál (akkor már gumi, és wobbler) röptetés után mindketten csüggedtünk már rendesen. Ekkor Zoli leült, és belekezdett. Csaba mesélte, hogy többször volt már neki olyan, hogy leült, és átgondolta mit kéne tenni, és kipróbálta, és bejött. Így teszek most én is!

Nem sokra rá egy hendméd sügérmintás bobler került a kapocsba, és ott ahol előtte semmivel semmi, na ott ütötte le egy szép csuka a kézzel készült műremeket!

Zolika életének első balatoni tigrise saját maga által készített boblerre! Hát kell ennél több? Szerintem elég az arcára pillantani és már tudjuk is, hogy NEM! 🙂

Sajnos több csuka nem jelentkezett, míg a korai kelésben, és az élménydús pecában elfáradt barátom a lelki feltöltődést követően a testébe is termelt be némi táplálékot, addig én kipattintottam még pár szépséget az ebihalszerű ketyerével is.

A peca végére kisütött a nap is, és megérkezett a karikázós bácsi is, egyik unokája, és két iszonyat kövér tacskó kíséretében. szerencsére mi pont végeztünk, így minket aznapra nem tudott letiltani a karikázásról! 😀 Ellenben a két tacskót korholta rendesen!

Mi a f*-nak kellett nektek eljönni? És miért nem nőtt hosszabbra a lábatok b*tok meg! És már hívta is az unokáját, hogy a hasukat egy törölközővel törölje meg.

A nap zárásaként pedig gazdagabb lettem egy újabb boblerrel, és néhány testvérével! 😀

Az alábbi képre kattintva olvashatjátok barátom beszámolóját is: