Keleti szél…

Közzétéve 2018. május 14. hétfő | Szerző: steveolures

…olyan nem létezhet, olyankor a Balatonból minden élőlény kipusztul, szokta mondani Nagy Szabolcs barátom. 🙂 Amilyen marha vagyok megpróbáltam bebizonyítani ennek az ellenkezőjét. Ha úgy vesszük sikerült is! 😉  – Ez egy rendhagyó bejegyzés, hisz kimaradt még vagy öt, de most akkor is ez lesz a soron következő.

Szombaton már megszenvedtem a halért, vasárnap nem horgásztam, de ma a nem túl biztató előrejelzések ellenére sem bírtam otthon maradni.

Hajnalban aztán olvastam az egyik hozzám hasonló megveszekedett őrült bejegyzését, miszerint éjjel megjött a jósolt keleti szél és elrontotta a mókát. Én hülye mégis lementem. Sokáig úgy volt Szabinak lesz igaza, hisz a csendes mélyebb pályák nem adtak még kapást sem. Úgy döntöttem, hogy keresek küszívást. És napkelte előtt meg is találtam.

40 centis hullámokban, koszos vízben ívtak és ott volt a süllő. A hullámzás miatt nem tudtam kiállni a kőre, így a mögötte lévő részről amennyire csak lehetett nyújtott karral a 221 centis MPP-vel próbálkoztam. Több kedvenc csalim is kudarcot vallott, mert a hullámzás folyton a kövezésre dobta ezeket. De nem csak a csalit, hanem az óvatlan süllőket is. Amikor eltűnt a víz sokszor kilátszott a hátuk támadás közben, amikor jött a víz meg kitolta őket a sekélybe a kövek fölé. Szürreális volt az egész! – Melles csizma kellett volna, vagy egy 3 méteres pózna! 😀

Végre volt egy kapásom az új mélyre törő hosszú terelős gyári csalinkkal, de pont ment le a víz a kőről, így a süllő behibázta.  A nap legjobb hala lehetett volna. 45-50-esre saccoltam. Aztán feltettem Gombár Peti barátom csaliját. Három kapásom volt rá, abból egy nem túl acélos példány látott napvilágot. Csaliavató volt, így arcon fényképeztem.

Egy nem akadt, egy kisebb balin meg kereket oldott. Közben megérkezett a szél és az 50-60 centis hullámok pont az első hal akasztása közben telibevertek. Nem tudtam elugrani, így cipő be, nadrág meg átázott. 😀

Próbálkoztam tovább a süllőkkel, majd később a balinokkal (volt néhány rablás), de csak két hasonló gigászt csíptem rózsaszín manic preyyel. A szél a végén annyira felerősödött, hogy a méter magas betonfalon is elkapott néha egy – egy hullám, így feladtam, pedig még 7-kor is bátran dolgoztak a süllők a hullámzásban, de minden csalimat unták.

Megnéztem még egy mólót, de csak két apróság jött ki három kapásból. Pont a legígéretesebb erős ütés nem akadt meg. 😦

Szóval a foglakozás elérte célját. Bebizonyítottam, hogy keleti szélben is van élet a Balatonban! 😀

 

 

Balaton, balin, balsa, faragás, gpepplures, hendméd, légiós, parti, süllő, szávázs Kategória | 1 hozzászólás

Eljött

Közzétéve 2018. május 10. csütörtök | Szerző: steveolures

Eljött végre az igazi május elseje, de ezzel ennek a bejegyzésnek vége is lehetne, hiszen pont elseje volt az a nap a hosszú hétvégéből, amikor nem horgásztam. Másodikán viszont…

Másodika volt az a nap, amikor egymilliárd küszön nagyon-nagyon-nagyon sok süllő van kint, nem kevés balinnal, de nem, nem és nem hajlandóak éjjel egy centit sem úszni a műanyag, vagy éppen balsa falatokért. Két süllőt azért csíptem.

Aztán jött az a bizonyos hajnal, amikor az első öt balin egyszerűen kiröhögött. Három kapásom volt saját készítésű minnowra és kettő pop walkerre, de nem akadtak meg.

Aztán egy távoli rablásra küldve az új gyári felszíni ketyerét, 2-3 ütem után leszedte az első!

És jöttek sorra bődületes kapásokkal! A nap végére 10-15 felszíni és jerkes akcióval, pillanattal és hat esetben hallal lettem gazdagabb, még ha ideiglenesen is.

Mondtam már, hogy állat, amikor leszedik a jerket rángatás közben, vagy álló helyzetből? 😀

Balaton, balin, felszíni, jerk, popperes, szávázs, WTD Kategória | Hozzászólás

KüszívásON

Közzétéve 2018. május 9. szerda | Szerző: steveolures

Fura ezt még leírni is, de áprilisban sikerült küszívást találnom. Ez nem egészen normális dolog szerintem, ahogy a márciusi tél sem volt az, de elbaxtuk a Föld időjárását, ha tetszik ha nem. Sajnos nem látom a törekvéseket abba az irányba, hogy visszafordítsuk, vagy legalább lassítsuk az egészet. Ebben mindenki benne van. Én is eme sorok gépelése közben! 😦

Szóval hírek jöttek, hogy helyenként nem csak a dévér, hanem a küsz is ívásba kezdett, aztán egyre több éjszakai balinfogásról láttam képeket. Nem akartam az illető nyakára menni, így megtaláltam a “saját kis küszívásomat”, amit azóta is vallatok elképesztő sikerrel.

Szóval azon az éjjelen találtam rájuk és amíg a botot raktam össze elcsattant előttem két bődületes balinrablás. Nem volt kérdés, hogy az előző bejegyzésben említett saját fóliás SFC minnow csalimat tegyem a kapocsba, hisz az elődje már adott éjszakai balinokat az előző évben.

Tudom hihetetlenek sokaknak ezek az első és második dobásos történetek, de második dobás után alig indítottam el a wobblert, amikor egy jó erőben lévő gyönyörű 2,5-es forma balinállat leszedte.

Két perc tusa után beszákoltam. A merítőbe megőrült és csomót kötött a törékeny, vékony csalim hasi horgára.

Nem akartam időt veszteni a horogcserével, így az elődje került a kapocsba, de nem akarták megenni se a balinok, se a kőlábnál dolgozó süllők, amik amúgy is kibabráltak velem azon az éjjelen, hiszen egy kicsit bírtam belőlük összesen elcsípni. 😦

Szóval csalicserék után csak pótoltam a hasi horgot és nem kellett többet dobnom ötnél, amikor az előzőnél valamivel kisebb balin bejelentkezett egészen part közelben fejrázós, brutális kapással!

Sajnos aznapra ez jelentette a wobbler végét, ugyanis letörte a csali terelőlapját.

Azóta kapott új terelőt és egy újabb gyantaréteget, viszont nem adja a halat. Egy kicsit más lett a mozgása a plusz súlytól és ez valószínűleg ennyit számít a vékony csalinál. Kellene már egy újat készíteni, de nem bírom abbahagyni a pecát!

Eszembe jutott hogy tavaly fogtam a prey71 lemon backel éjszaka is balint elég tempósan vezetve. Most is beadta! 😀

Közben a túl parton égzengés, földindulás, hatalmas villámok csapkodtak és több ütemben leszakadt az ég is. Szerencsére a keleti medencének csak a szélét érte.

Már hajnalodott, amikor a lemon back twitch minnow mellett döntöttem. Egy brutális villámcsapás után szedte le a gyönyörű őn a folyamatosan húzott csalit.

Aztán elcsendesedtek a balinok. Amikor igazából arra számítottam, hogy beindulnak teljes lett a csend.

Új hely után néztem. Egy helyi móló mellett volt ugyan pár balin, de fél óra után feladtam és átmentem egyik kedvenc kövezésemre, aminek a külső ívén rabolt egy balin.

Olyan popperes halállatnak tűnt. Bejött! 😉 Akkor kezdett el hullámozni a víz, de még elég tiszta volt ahhoz, hogy lássam ahogy fordul egyet a csali alatt. Megállítottam és az indítás pillanatában ledurrantotta! Sztív szetizfájd lett abban a pillanatban! 😀 Ilyen korán még nem fogtam egyik évben sem felszínis balint és ez jó jel volt a következő napokra előre tekintve.

Balaton, balin, balsa, faragás, felszíni, hendméd, jerkminnow, parti, popperes, steveolures, szávázs, topwater Kategória | Hozzászólás

Dobd vissza Sanyi….

Közzétéve 2018. május 8. kedd | Szerző: steveolures

…kicsi az a balin!

Második hajnalban ki kellett hogy menjek az általam felújított csónakommal. Először csak azt tudtam konstatálni, hogy nem lett szép, aztán azt is, hogy nem lett szép, de legalább működik. 😀 Én amatőr 3 centis bramac lécet akartam ráhajtani egyedül két pillanatszorító segítségével gőzölés nélkül.

Az lett a vége, hogy két helyen el kellett vágnom a léceket. Igaz így egy kicsit csillagrombolós formája lett, de megy szépen.

Szóval a hajnali három már a kövön talált. Pontosabban hajnali háromkor fogtam az első olyan süllőt, amit arcon fényképeztem. Mert saját minnow első dobás süllő, második dobás süllő, harmadik dobás nagy köves. Sokáig semmi, aztán megtaláltam őket és kilencig meg sem álltam. A képen látható példány még egészen fekete, nászruhás egyed volt. Először amikor megláttam a fekete hátát a sötétben kis harcsának hittem.

Mivel elégedett voltam aznapi teljesítményemmel és ki szerettem volna próbálni az új 145 milliméteres sandeel jerk minnowt süllőre is, ezért már repült is. elsőre leszedte egy 50+os süllő, csak sajnos elbénáztam, ugyanis a hasi horgot a pulóverem ujjába tekerte, így egy fejrázással megszabadult a szúrós falattól. Aztán fogtam vele még négyet, amíg ettek. Tudtam, hogy ez a csali jó lesz erre is. Folyamatosan egyenletes tempóban fogtam vele a kő mellett és meg – megállítva kicsit távolabb mélyebb vízen is.

Volt még pár akció, lekövetés, böködés, de az előző napi hírek alapján már beálltam balinozni. Jöttek is, de nagyon szerteszéjjel. 50-80 méterek raboltak egymástól és a csónaktól. Aztán egy odacsapott a közelben. Ezt le is szedtem a 80 milliméteres twitch minnowal.

Aztán elkezdett pittyegni a  meszendzser. (mindig elfelejtem kinyomni a mobilnetet) Olivér volt, hogy háromnál tart az egyik pályán, ha van kedvem menjek. Mivel újra van két evezőtartó villám, ezért normálisan tudom hajtani a csillagrombolót, így hamar ott voltam. Addigra már nem nagyon mutatták magukat és nem tűntek túl éhesnek. Aztán feltettem egy whitewalkert. Saját WTD új köntösben ezüst fóliával, kék szemmel.

Konstatáltam hogy jól száll és alig rántottam rajta kettőt a vízbenyúló kövezés felett, amikor megtámadta a balin. Elvétette, így vártam. Állóhelyzetből leszedte! 🙂

Előtte is hallottam a partról, hogy az öregek folyamatosan Sanyiznak, de nem tudtam hogy nekem szólnak az üzenetek. Amikor a balint akasztottam, akkor is kiabáltak:

– Na megvan Sanyi? (Olivér már fennhangon nevetett)

Aztán, amikor kiemeltem a halat jött az ukász:

– Kicsi az Sanyi! Vissza kell engedni.

Itt szólt nekik Olivér, hogy én nem Sanyi vagyok, miközben a halat engedtem vissza éltető elemébbebebe. 😀

Kiderült összekevertek valakivel.

 

Balaton, balin, balsa, csónakos, faragás, felszíni, hendméd, jerkminnow, multi, süllő, steveolures, WTD Kategória | Hozzászólás

Kiirtom az egész Jónás családot!

Közzétéve 2018. május 5. szombat | Szerző: steveolures

Kicsit megkésve de jöjjön a balatoni szezonnyitó ezzel a nem is kevéssé furcsa címmel. Az idei április megint nem adta a csukákat. Tán a március tél miatt megkeveredtek a halak megint. Aztán április második felében ránk szakadt a nyár és én már nem mentem le csukázni, mert bizony abból nagy eséllyel minden lett volna, csak csuka nem. Kivártam hát a május elsejét, ami idén április 28.-ára esett. A tervem az volt, hogy életemben először 0:00-kor dobom az elsőt. Sajnos vagy nem, de ezt a tervet keresztül húzta fiamék egyesületi vezetője, miszerint a békéscsabai túrát egy nap alatt kell lenyomniuk. Nem kaptak pénzt szállásra. Azért 4,5-5 óra utazás után lenyomni egy 90 perces meccset felnőttként sem piskóta, nemhogy 17 évesen. Majd látni fogjátok nem emiatt, de a fiamnak nem sikerült.

Szóval 0 óra helyett 3 körül kezdtem a mély vizes pályán, de nem adta a halat, így bár hívtak egész napos vitorlásos mókára is, ki kellett hogy menjek az egyik mólóra. Megjegyzem, hogy ez a fajta vitorlás móka egyáltalán nem az én pecám, ráadásul a jelekből sejteni lehetett, hogy a tavalyi nagy süllő orgia elmaradhat idén, ahogy el is maradt. Akkora volt a hiszti és a felhajtás a nagy süllőért egyesek részéről, hogy én ezen csak nevetni tudtam.

Csónakos pecát nem akartam kettészakítani azzal, hogy hazamegyek közben és a Botit fél hatra felviszem az egyesülethez. Gyorsan sikerült is kivertikálnom a kedvenc clown cannibálommal egy süllőt. A szezon első halát.

Aztán jött az ikertestvére, majd egy tilalmas.

Gyakorlatilag két helyen volt kishal a móló mellett és csak ott volt pár akció.

Lassan indulnom kellett, hogy a gyereket idejében le tudjam tenni. Mire hazaértem gyanúsan sötét volt. Ő és a feleségem is lenyomták az ébresztőiket külön – külön, így majdnem sikerült elkésni.

Letettem a gyereket és gyorsban visszaindultam egy másik pályára már világosban. Egy kis süllőt sikerült összességében elcsípnem, így visszamentem a hajnali pályára, hátha ráálltak a balinok. Sajnos nem így volt.

Az aznapi harmadik helyszínre már verőfényes napsütésben érkeztem. Itt sikerült két balin és egy csapót csípnem, de közben jött a feketeleves. (Mindegyiket új csalikkal.) Megsérült a gyerek! 😦 Azt a térdét csúnyán eltalálták, amivel a közelmúltban gondok voltak, a keze meg az esésnél a teste alá került és nem nagyon tudta mozgatni.

Az újabb hosszú buszút után a balesetin kötöttünk ki. És itt jött el a cím magyarázatának az ideje. Történt ugyanis, hogy egy nyakon szúrt sérült volt a balesetin két családtagjával és éppen vendettára készültek. Szerencsére (?) a mentős a nyakon szúrt úriembert rábeszélte a maradásara így be is került a kezelőbe, aki mellé a másik helyiségbe bekerültünk mi. Fennhangon üvöltötte, hogy ha élve kikerül innen őtet nem érdekli ha börtönbe kerül is, de kivégzi az egész Jónás családot. Nem tudom – akarom szó szerint idézni az elhangzottakat, míg végre szirénázva megérkezett a járőr. Addigra a két “tettestárs” már lehet, hogy a vendetta helyszínére tartott. Parázs kis este lett a szezonnyitóból. Nem kívánok senkinek ilyen élményeket! Nem tudom a két 10 év alatti kiskrapeknak mint mondhattak a szülei, akik szintén a balesetin várakoztak.  😦

Balaton, balin, parti, süllő Kategória | Hozzászólás

A magicdildo első bevetése

Közzétéve 2018. április 19. csütörtök | Szerző: steveolures

Tomi barátom fanatikus felszíni csalis balinvadász. Már tavaly beszélgettünk róla több alkalommal, hogy szívesen kipróbálná a dupla propbaitemet és idén a kívánság listán mellé állt a sorba egy WTD is 8 centisméretben. Eléggé be voltam havazva az elmúlt időben és itt kérek elnézést azoktól, akiknek még tartozok csalikkal. Szóval végre eljutottam addig, hogy múlt héten tudtam neki küldeni egy “hagyományos” békapropot narancs torokkal és egy réz fóliás blackpurple WTD-t. Ez a színkombináció Taskovics Balázsnak köszönhető. Ő egy jelenleg Svájcban élő műcsalikészítő domolykóvadász. Szeretett volna tőlem egy hat centis sétáló kutyát és annyi volt a kikötése, hogy sötét legyen a hasa. Így született egy rézfóliás, lila hasú, fekete hátú, zombi szemű színkombináció, ami azóta kedvenc domolykóimat már meggyőzte, így engem is, hogy működőképes lesz.

Balin mellett én igencsak láttam benne a csukát, amit Tominak jeleztem is. Ő viszont felszíni témában hadilábon áll velük, mert a direkt próbálkozásai nem járnak túl nagy sikerrel, viszont balinozás közben rendszeresen megszívatják a krokodilpofájúak.

Szóval múlt héten megkapta a csalikat és tegnap ki is próbálta. Mivel kedvenc csatornái nem adják a csukát, így tavi pecára adta a fejét, ahol elsősorban a feketesügér, másodsorban a csuka volt a célhal.

Este kaptam egy üzenetet és közben láttam, hogy Tomi is jelen van, így nem bírtam tovább írtam neki, hogy fogtak e valamit?

Ez volt a válasz:

“Feri, a Jóisten áldja meg a kezeidet!” Felcsillant a szemem! 😀

Persze azonnal kérdeztem, hogy melyik sült el a két csaliból, de közben már jött is a kép.

Aztán még egy.

A blackpurple dog, vagy, ahogy Tomiék elnevezték magicdildo, az első pecán meghozta az első áldozatát brutális felszíni tolóhullámos kapással.

Na ezért éri meg az egészet csinálni, mert ez majdnem olyan, mintha én fogtam volna.

Kimondhatatlan mekkora öröm nekem, amikor hozzám közel álló barátok fognak az általam készített csalikkal. Azt gondolom a folytatás sem fog elmaradni és nemsokára adni fogja a balinokat is. 😉

 

 

balin, balsa, csónakos, csuka, egyéb, faragás, felszíni, hendméd, légiós, propper, steveolures, topwater, WTD Kategória | Hozzászólás

Tilalom előtt – a második rész

Közzétéve 2018. április 15. vasárnap | Szerző: steveolures

Nagyon kicsin múlott, hogy ne legyen második rész ugyanis csütörtökön este 11:40-től három ütemben hatalmas vihar csapott lesz Veszprémre és a Balaton északkeleti részére. Olyan égzengés volt, hogy beleremegett a ház, a villámok pedig nappali világosságot idéztek elő a tetőtérben. Az eső szakadt, zuhogott és ömlött egyszerre. Ha készülök valahová és lecsap a vihar mindig felhívom a munkahelyemen a porta telefonszámát kontrollként, hogy megy e rendszer. Amikor a harmadik ütem érkezett nem csörgött ki a készülék. Elment az áram. 😦 Szomorúan konstatáltam, hogy ebből nem lesz peca, hisz ha nincs áram, nem megy a rendszer, a kollégák nem tudnak dolgozni. Persze nem az én feladatom megoldani az alap problémát, de ha nem indul el a szerver, vagy hálózati hiba lépne fel, akkor olyan távolságból is visszarángatnak.

Már megírtam Zénonak, hogy ezt a napot buktam, amikor beugrott valami. Előfordul, hogy csak a portai részen vágja le a vihar a biztosítékot. Így felhívtam az egyik intézményt. Kicsörgött. 🙂 Gyorsan bekapcsoltam a notebookot és ránéztem távoli asztallal a szerverekre. Üzemeltek! 😀 Némi kockázat volt így is a dologban, de bevállaltam.

Kicsit késve de végül 05:40-kor pattintottam ki az autó ajtaját barátom háza előtt egy viszontagságos, viharokkal tarkított út végén. De legalább az állatok azon a reggelen elkerültek. 😀

A befolyó így kimaradt. Estére, hazaútra terveztem megdobni, hátha szerencsém lesz megint.

A négy domit adó pályán indítottuk a napot. A kis csatorna torkolatánál megint megkaptam az előnyt és megpróbáltam élni vele. Először direkt nem a legutóbb nyerő kis crankbaittel kezdtem, kapásom sem volt. Aztán felkerült a kis lila dagadék és két kapásból adott egy átlagos jószágot. Míg barátomnak legutóbb ajándékozott purplehaze színre keresztelt testvére adta az első akciókat. Először kemény ütése volt, de nem akadt meg, aztán egy hal egy húzáson belül háromszor is nekiment.

Aznap nem adta a csatorna szerű kis folyó. Zénónak sikerült még egy teljes hosszban 40-est kivarázsolnia, így elindultunk a második pályára.

A vízállás még mindig magasabb volt a normálisnál. Sajnos a korábbi években jó halakat is adó részeket nem tudtuk csizmában megközelíteni. Sokszor centinként araszoltunk a vízhez azt figyelve hogy ne essünk pofára, ne lépjünk gödörbe és ne folyjon be a csizmaszáron a víz.

Domolykózás közben néha beesnek egyéb halak is. Egy elhibázott kapás után-ami jó domolykó volt, hisz a lábam előtt püfölte a lárvát- Zénónak akadt egy kisebb csuka, majd egy kiöntésnél, ahol nagyon sok apróhal tartózkodott fogtam egy rövid zászlós balint, amit gyorsan elengedtem.

Zénónak is jött egy darabos őn kínai bugeye klónra. Nem akarta a pálya adni a halat, ráadásul barátom a bokáig érő vízben betalált egy olyan gödröt, amiben a bal lába térdig eltűnt. A kocsi felé vettük az irányt. Megdobtuk a lehetséges helyeket. Egyetlen 30-as jószágot tudtam még elcsípni, három akcióból. Láttam ahogy a folyással egy irányban húzott csali alatt úszik. Visszapöccintettem, de persze nem akadt meg. Megint visszatettem neki és ahogy megállítottam, végre leszedte.

Némi elemózsia elfogyasztása után barátom kedvenc befolyójához érkeztünk meg, ekkorra már atomszél kerekedett. Érdekes ez a pálya, mert ha együtt, ha egyedül pecázom meg még soha nem fogtam rajta semmit, így átadtam a lehetőséget. Persze hogy nem volt rajta hal. Zrikáltam is barátomat rendesen, hogy tuti máshol fogott halakat visz oda fel lefényképezni és azokat mutogatja nekem. 😀

Lentebb aztán nagyon sok csalicsere után a lárva újra megmutatta vonzerejét. Illetve csak mutatta volna, mert sorra jöttek ugyan a kapások, de az akasztás minduntalan elmaradt. Az egyik helyen aztán rengeteg kishal volt. Kivételesen itt nem 40-50 centis dzsuvában kellett bemásznom és még le is tudtam guggolni a parton. Éreztem a helyben a halat és az egyik húzásnál jött alatta egy kiló feletti egyed. Majd amikor visszaejtettem neki a csalit megint ráfordult, de persze nem vette le. Aztán egy újabb táplálékhallal teli pályán neki is ment a csalinak egy másik példány, de megint nem akadt. Itt az égieket nem éppen illő módon felfelé kiáltva kezdtem el emlegetni. Nem volt őszinte a mosolyom na! 😀

Csalit cseréltem.

Zénónak menni kellett így én bevettem magam a kedvenc erdős részemre. Necces volt a csizmás peca. Sok hely meghorgászhatatlannak bizonyult. Aztán jött egy szakasz, ahol találtam végre olyan halakat, akik komolyan gondolták. Három beállóból három egészen jó haltól volt három kapásom. Sajnos a harmadik 40+os jószág beszaladt a parti gazba és mire megkerülvén egy mély gödröt alá akartam tolni a szákot, lelépett. Igen, jól látjátok. Közben a csali is visszakerült! 😀

A csali megint a lárva volt. Egyszerűen verhetetlen cucc számomra a gyári csalik között és ezt tényleg nem a reklám és az elfogódottságom mondatja velem. Ráadásul nemzetközi szinten befejezték a gyártását, ami számomra még mindig érthetetlen, hisz még hasonló sincs az egész piacon. Jelenleg nem kapható, de nekünk, magyaroknak még várható belőle egy kisebb adag, csak még nem ért ide.

Kaptam nemrég egy kérdést a Savage Gear facebook oldalára a csalival kapcsolatban. Kérdést és választ is szó szerin idézném nektek.

“ Ezt hogy hogy vezetitek? 2éve erőltetem ezt a szart ütés nélkül,olyan helyeken,ahol ha lecserélem vmi ivadék imitátumra, akkor azt meg első dobásra leverik. :)”

“ Szervusz! Igazán köszönöm ezt a választékosan megfogalmazott és felettébb megtisztelő kérdésedet. Ha egy csali valakinek nem működik, nem adja a halat az nem azt jelenti, hogy sz@r! Nem a Savage Gear iránti elfogódottságom mondatja ezt velem, hanem hosszú évek tapasztalata. Szóval ezzel a …-ral tegnap is sikerült 5 elég komoly domolykót elcsípnem és voltak még rá lekövetések, kapások. Többféleképpen vezetem, fogom vele halakat (domolykó mellett jász, balin, csuka, csapó és a süllő sem veti meg). 1.) Hosszú nyílt szakaszokon felfelé dobom és folyással azonos ütemben húzom. 2.) Átdobom a túlpart szélébe és egyenletes tempóban húzom magam felé, egy – egy ütemet kihagyva sodortatva a csalit. 3.) Lefelé dobom és a sodrás sebességétől függően húzom be, néha főleg tereptárgyak közelében megállítom, hogy a sodrásban egy helyben lebegjen. Nagyon sokszor fordult már elő, hogy inaktív kevésbé táplálkozó halakat csaptam be vele ezzel a megállítós trükkel. Tegnap is sikerült többek között a képen látható teljes hosszban 47 centiméteres, kövér, egészséges példányt elcsípnem ezzel a csalival. Nagyon sokszor láb alatt, rövid zászlón bombázzák le a partszélben irtózat erős kapással. Nálam az abszolút favorit, ha domolykóról van szó!”

És becsatoltam mellé a következő képet.

Ez a gyönyörűség egy olyan pályán jött, ahol egy hatalmas fa alatt horgászhelyet alakított ki valaki magának. Ilyen vízállásnál viszont tuti nem próbálkoztak még rajta. Nagyon adta magát a hely. Alsó dobásokkal 5-6 métert tudtam a csalit pöccinteni a túlparti nádas irányába. Elsőre nagyon sok kishal követte ki. Ott volt a táplálék hal, így ott kellett lenni az őket sanyargató ragadozónak is. És pont itt mutatta meg megint a lárva, hogy mit tud. Meggyőződésem, hogy az a hal tele volt zabálva, de addig dobtam, húztam állítottam meg és riszáltattam a csalit míg neki nem ment! Egyszerűen idegesítette!

Nem hinném, hogy az éhség hajtotta volna.

Kiérvén az erdős részről a nyíltabb pályát hosszú felfelé végrehajtott dobásokkal próbáltam meghorgászni a tomboló szélben. Nem volt egyszerű és csak egy lekövetésig jutottam.

Mivel egyre jobban fáradtam és fogyni látszott az időm, így bepakoltam az autóba és elindultam a zárópályára a múltkor sikert hozó csatorna befolyó torkolatához.

Hiszitek, vagy sem, de első dobásra szinte centire ugyanott leszedte egy gyönyörű hal, ahol legutóbb másodikra.

Dobtam még néhányat, hisz ez a hely simán tarthat 2-3 halat is, de nem volt több akcióm. Ahogy haladtam lefelé orbitális, fröcsögős rablásra kaptam fel a fejemet. A befolyó melletti kiöntött részen a fűben támadta be valami a kishalakat.

Sajnos leakadtam közben, de nagy nehezen aznap harmadszor mentettem ki a lárvát a folyó fogságából, igaz harmadszorra a bal szemét elveszítette. Nem jellemző rám, hogy gyári csalikat nyugdíjba küldenék, de ez most megérdemelte. Visszaálltam hát a torkolatba és vártam. 1-2 perc telhetett el, amikor megint keményen odacsapott valami a kis vízben lebzselő halak közé. Elővettem hát a kis cranket. A szembe szél ellenére az első dobás tökéletesre sikeredett növelve ezzel esélyemet egy kapás kicsikarására.

Abban a pillanatban, ahogy a csali a rablások helyére ért egy hatalmas domolykószáj emelkedett ki mögötte a vízből és rászívott. Sajnos az erős sodrás miatt kicsit nagyobb lehetett a csali sebessége a kelleténél, így nem érte el rendesen. Utána már hiába próbálkoztam  felszíni kütyükkel, nem tudtam több támadást kicsikarni. Így a pont az I-re, a korona a napra, a naplementés domolykó sajnos elmaradt ugyan, de ez így is egy nagyon szuper és fárasztó nap volt. Este nem kellett altató! 😀

 

balin, balsa, crankbait, csuka, domolykó, egyéb, faragás, felszíni, folyó, gázolós, hendméd, lárva, parti, steveolures, UL Kategória | Hozzászólás

Tilalom előtt – az első rész

Közzétéve 2018. április 11. szerda | Szerző: steveolures

Tilalom előtt mindenképpen szerettem volna még eljutni domolykózni, de elég sok hátráltató tényező lépett fel. A rengeteg eső hatására brutális módon beáradt szeretett “folyóm”, ráadásul az utolsó hét előtt pénteken és vasárnap is hajnali kettőre értem haza a munkából. Hétfőn végre, igaz hulla fáradtan, de rendbe tudtam rakni a kertet, hisz hosszú idő óta ezen a hétvégén legalább az eső nem esett. Megmetszettem mindent, lenyírtam a füvet, felástam a kertet és amit lehetett elültettem. Paradicsom és paprika palántáknak maradt még hely, de azoknak  még nincs itt az ideje.

Mielőtt nekiálltam a kerti munkáknak még legyantáztam hat csalit, hisz a forgató elvan magában, aztán este későn még úgy döntöttem, hogy a kis blackpurple crankbaitet még befejezem, hátha az kell a halaknak a keddre tervezett pecán. Elkészítettem a terelőlapot, bevágtam a helyét, beragasztottam és megkapta a második fedő gyantát is. Hajnalban az első dolgom volt letakarítani a vonószemeket és felhorgozni a kis dagadékot. Mint később kiderült nagyon jól tettem.

Szóval napkelte után kicsivel már egy csatorna partján baktattunk barátommal, ami egy kis folyóba torkollott. Barátom megadta nekem a lehetőséget, hisz ő bármikor kijöhet ide és már fogott is idén szép halakat ezen a pályán.

Sajnos ezen a reggelen ezen a helyen kapásom – kapásunk se volt, pedig nagyon ígéretesnek tűnt a torkolat előtti szakasz. Lejjebb még volt néhány beálló, amit meg lehetett dobni és az egyik helyen mi másra, mint lárvára volt egy komolynak tűnő halam. Túl közel ütötte le a parthoz a csalit, így a kapás lendületével a növényzetbe ugrott és leakadt. Bár szomorú voltam, azért egy jó nap reményének magját elültette bennem ez a hal és a kapása.

B-tervként egy újabb folyót és egy abba betorkoló újabb csatornát kerestünk fel. Sokáig itt is akció nélkül maradtunk. Általában egymást megkerülve haladunk a parton, ahogy most is történt. A befolyó pont barátomra jutott volna, de ő előzékenyen felajánlotta, hogy szórjam meg. Három kedvenc csalim mondott csődöt egymás után. Már azon gondolkodtam, hogy feladom, amikor megakadt a szemem a hajnalban összerakott blackpurple crankbaiten.

Feltettem a csalit. Megküldtem a torkolat irányába. Pár tekerés után le is kapta az első domolykó. No nem az a mohoshátú tejes és nem is az a gyomorból hörgő telény asszonyság, de azért szép jószág volt. A csali működött! Első dobás egyből hal.

Következő dobás. Néhány ütem és megint kapás. Mi van itt bakker?

Hitetlenkedve nézem a csalit és a vizet, de barátom buzdított, hogy dobjak még.

Dobtam hát, de üres járat. Aztán a következőt kicsit beljebb helyeztem el a vízfolyás szélén. A kis dagi húzta a V csíkot a tetején, aztán egy hatalmas cuppanás és már vágtam is be a komoly telénynek. Igazi horgászszívet megdobogtató felszíni kapás volt. Szerintem még Zénó is beleremegett, aki mellőlem a magas partról szemlélte az eseményeket. Fogtam már néhány komoly domolykót, de ez meg volt őrülve. Egy darabig balint gyanítottam, hisz a  hátúszója kint volt a vízből, amikor menekült a sekélyben a víz erejével szembeszállva. Majd amikor fordult láttam csak meg sötét hátát. Hamarosan a folyó közepére kényszerítettem és ott minden erejét összeszedve teljesen megbolondult! Fröcsögött, pocsolt, zurbolt, mint az őrült, de barátom hamar alátolta a hosszú nyelű szákot. A nap halát adta nekem a még gyantaszagú kis crankbait.

Mennyire csalókák ezek a képbeállítások, hiszen, ha valaki nem veszi észre a pikkelyhibát a hal oldalán, akkor simán két különböző halnak vélné a két jószágot, pedig ugyanazon halról van szó.

Csak ezért még egy kép a halról, ahol a legjobban látható a valós mérete. 41 centiméter faroktőig és bár a mérce kicsit gyűrődik olyan 46-47 centiméter a teljes hossza.

Következő dobás megint üresjárat volt, de hatodikra megjött a negyedik gyönyörű domolykó. Első bevetés, hat dobás, négy hal. Kell ennél több? Nem hiszem!

Ekkor jött volna el a barátom ideje. Először poénkodott, hogy azt a csalit ne is tegyem el a dobozba, mert jó lesz neki, aztán kapott tőlem egy ugyanilyen cranket csak más színben, de a befolyó sem neki, sem nekem nem adott több halat. Valószínű szétugrasztottam a csapatot a négy hal fárasztásával.

Mivel a lentebbi, igazán ígéretesnek tűnő szakasz nem adott még kapást sem, ezért néhány szendvics és pár deci folyadék elfogyasztása után megszabadultunk egy réteg ruhától is, mert kezdett a reggeli hűvös, szeles idő kicsit jobbra fordulni.

Az autótól nem messze volt még egy pálya, amit szerettünk volna megnézni, de pont mellette szántott egy traktor. Ennek ellenére javasoltam, hogy ne tegyünk le korábbi tervünkről, hisz a halak 1000 %, hogy hozzászoktak a zajhoz ezen a helyen is. Bejött amit gondoltam, hisz három harmincas forma domit penderítettünk ki a vízből és volt egy orbitális cuppanós rablás is velünk szemben, ami komoly hal lehetett.

Szépen lassan elindultunk felfelé a víz mellett. Barátom mindig feljebb állt a kocsival, majd visszasétált. Közben persze én pergettem. Ezen az inkább csatornára emlékeztető kis folyón újra megtapasztalhattam, hogy ugyanolyan jellegű, kinézetű szakaszok, mennyire tudnak kapásban és ezáltal halban is gazdagabbnak mutatkozni, mint más az emberi szemnek teljesen ugyanolyan részek. Az egyik helyen volt egy igazán komolynak tűnő fékhúzós kapásom, de 2-3 másodperc után távozott a jelentkező. Aztán volt két kapásom, amik nem is akadtak, majd egy 30as forma jószág leakadt.

Barátom ütött egy gyönyörű sötét hátú 40+os jószágot, majd a híd felett megint jó halnak vertem oda, ami megint lemaradt. Ahogy tekertem ki a csalit a hátsó és a hasi horog össze volt akadva! 😦 Már dobásnál megtörténhetett, vagy esetleg a hal a kapáskor akasztotta valahogy össze a két horgot, ezt nem tudom azóta sem!

A szél megint megélénkült és mivel pont szembe haladtunk vele a szemeimet már kifújta teljesen. Folyamatosan folyt a könnyem, főleg a jobb szememből. Fáradtak is voltunk már, a kapások is alábbhagytak és a víz is egyre jellegtelenebbnek tűnt, így egy újabb folyó felé vettük az irányt.

Hiába próbáltunk meg mindent a halak nem akarták. Közben kisütött a nap. Égett a bőrünk, amin a szél ugyan enyhített, de a szemem egyre kevésbé bírta. Végül barátom javasolta, hogy szerinte hagyjuk abba. Míg visszasétáltam az autóhoz még dobott azért párat a bekötő út előtti utolsó helyen és egy gyönyörű jószágot kapott a folyótól zárásként.

Itt már nem volt rajtam a csizma, sem a vastag pulóver. Kimentünk a másik autóig és azzal búcsúztunk el, hogy miért nem dobom meg a reggeli pályát, hisz pont útba esik hazafelé a kis falu? Bár a bogarat a fülembe ültette ennek ellenére úgy voltam vele, hogy elég volt, megkaptam, amiért jöttem.

Aztán a  faluban a nagy kanyarban mégis a másik irányba húzott a kezem és azon vettem észre magamat, hogy csizmában a vízben állok és repül a lárva folyásnak felfelé. Már a másodikat dobtam – húztam, amikor nagyon rövid zászlón megvillant előttem a telény hasa a kristálytiszta vízben és már vághattam is be a bitang ütésnek. Megint csak a lárvát elpusztítani akaró erőteljes kapással jelentkezett a nap utolsó halaként az egy helyben fröcskölő, zurboló, pörgő erős vad domolykó.

Elképesztő nap volt! 250 kilométer autóval, 15 kilométer gyalog. 5 helyszín, 4 víz. 14 kapás és 7 kézben tartott hal. Hullafáradtan értem haza és feltéptem a hűtőszekrény ajtaját, hogy pótoljam az elvesztett energiát. A jobb szemem még ma sem volt teljesen rendben, de ahogy a cím is mondja még a héten egyszer visszatérek. Vissza kell, hogy térjek!

 

balsa, crankbait, domolykó, faragás, felszíni, folyó, gázolós, hendméd, lárva, parti, steveolures, topwater, UL Kategória | 1 hozzászólás

Csalikavalkád

Közzétéve 2018. március 28. szerda | Szerző: steveolures

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Balaton, balin, balsa, crankbait, csuka, domolykó, egyéb, elado, faragás, felszíni, hendméd, popperes, propper, sügér, steveolures, topwater, UL, WTD Kategória | Hozzászólás

Márciusi tél

Közzétéve 2018. március 19. hétfő | Szerző: steveolures

Hajnali négy van, már megint nem alszok. Ülök a cserépkályha mellett, a három kutyám körülöttem sertepertél, én meg csak bámulom az újra fehérbe boruló udvart. Előző nap hajnalban ugyanez történt. Szakadt a hó, amely napközben majdnem teljesen elolvadt. Nem akarom én már ezt. Öreg vagyok ehhez. Miért nem akkor jött a tél, amikor itt volt az ideje és én miért nem tudok aludni? Hiányzik már a peca piszkosul, amire ez a megkésett tél még rátesz egy lapáttal. Milyen egy hosszú hétvége, négy napos ünnep volt ez így? Milyen?

Lehet hogy régen is voltak ilyen tavaszok, de a rossz emlékeket elhomályosítja, míg a kedves, szép emlékekét egyre fényesebbé változtatja az idő.

Tavaly ilyenkor már túl voltam a második domolykópecámon. Idén is nagyon tervezgettem, de sokáig meghiúsulni látszott a dolog, hisz a folyó a kései hó olvadása és a márciusi esőzések miatt megáradt. Vize zavarossá, hordalékossá, horgászhatatlanná vált.

Mivel még hétvégén is negatív hírek érkeztek, így lemondtam már az egészről. Aztán szerdán Zénó nem bírt magával és kiment ránézett pár helyre. Legnagyobb meglepetésünkre a folyó bár magas volt és kép alapján helyismeret nélkül azt is nehéz lett volna eldönteni, hogy melyik az út és melyik a folyó, de letisztult.

Igaz halat nem fogott a barátom, de ennyi elég volt nekem ahhoz, hogy már rendeljem is a napijegyet a horgaszjegy.hu oldalon. Itt becsúszott egy hiba! Az engedélyem ugyanis otthon volt és elfelejtettem felrögzíteni az új állami jegyemet.

Rövid úton, egy telefon után sikerült az utolsó akadályt is elhárítanom. Nehéz pecának ígérkezett, de az előrejelzések miatt a négy napból ezt az egyet ítéltem meg horgászatra alkalmasnak. Eredetileg úgy terveztük, hogy egy barátom is jön velem, így írtam neki, hogy végül elhozta e az engedélyét, mert ha igen, akkor minden szükséges eszközt a rendelkezésére tudok bocsájtani. Sajnos az engedélyét sem hozta magával és a halőrök nem fogadták volna el neki a fényképeken bemutatott igazolványt, ennek ellenére úgy döntött velem tart.

Én biztos megbolondultam volna a helyében, ha nem horgászhatok, de ő azt mondta még mindig jobb neki így, kint a szabadban, mint a négy fal között.

Napkelte után kicsivel érkeztünk. A zúgó nem látszott ki a hatalmas víztömegből. Csak néhány burvány jelezte, hogy a medréből kilépett folyó megtörik valami akadályon. A partról megdobható helyek száma erősen korlátozottá vált. Ráadásul amikor beléptem az egyik helyen a szélvízbe, hogy jobban dobhassak, csak akkor vettem észre a beáramló hideg víz végett, hogy valami egy korábbi horgászat alkalmával elvágta a gumicsizmám oldalát.

Megnéztünk még pár partról is ígéretesnek tűnő helyet, aztán a mellcsizma mellett döntöttem. Itt jöhetne is a fasza reklámszöveg, hogy a prologic mellessben milyen komfortosan éreztem magamat, nem fázott benne a lábam és a sokszor több száz méteres, vagy kilométeres parti sétákon nem izzadtam bele egyáltalán de ez kamu lenne!

Ilyenkor amúgy is csak az igazi hülyék mennek bele a vízbe! 🙂 Délután kettő felé bizony már fázott a lában dupla zokniban is a csizmarészben. Amikor az autóhoz kellett visszamenni akár kilométereken keresztül a töltésen egyhuzamban, miközben persze mindig kisütött az a fránya nap is, akkor azon a bizonyos testrészemen is az izzadság folyt! Ha pedig melles csizmában szélben kel a kisdolgot elvégezni, hát…. 😀

Ahogy a képen látszik bizony az eredeti meder határán, ahol máskor száraz lábbal szoktunk ácsingózni a sima csizma igencsak kevés lett volna. Voltak olyan részek is, ahol derék fölé ért a folyó. Tiszta volt, de magas és gyors. Akkor még egyetlen kapásnak is örülni tudtam volna.

Szerencse hogy barátom nem kockáztatott hisz egyszer csak a halőri autó parkolt le az enyémmel szemben a töltésen. Felszólított, hogy mutassam meg az irataimat és álljak félre, hogy elférjen. Majd közölte, hogy ő etikátlannak tartja ilyenkor a rablóhalakra történő horgászatot, mert ezzel veszélyeztetem a folyó két fő halát, amiből az egyik a süllő. Majd gyorsan hozzátette, hogy igaz ezen a szakaszon egyáltalán nincs belőlük! 😀

Öt perces diskurzus után a halőr odébbállt, ahogy mi is másik pályát kerestünk, mert nem akartam megszakítani az etikátlan horgászatot, ha már idáig eljöttünk.

A másik pálya jó fél órás autóútra volt, ráadásul az utolsó pár kilométert inkább nevezném tereprallynak. Személyautóval nem biztos hogy meg mertem volna kockáztatni, de így is necces volt!

A víz itt kevésbé volt magas, de kellett a melles és egy befolyó alatt pár száz méterrel a mélyen járó, barátom által kegyetlen cranknek nevezett céges csalival megfogtam a nap első halát. Persze, akkor még nem tudhattam, hogy lesznek még jelentkezők a későbbiekben, de a helyenként előbújó nap, a kishalmozgás és az ígéretesnél ígéretesebb pályák azért sejtettek valamit a történésekből.

Hetek óta nem horgásztam és akkor is csak egy tilalmas kis csuka szánt meg sügérezés közben. Bár a  faragás töltötte ki minden szabadidőmet, már nagyon kellett a lelkemnek ez a hal!

Ugyan nem kapitális, de igazán szép színezetű, hasas domolykót fényképezhettem. Divatosan mondva, made my day!

Itt volt az ideje, hogy a saját csalijaimmal is megpróbálkozzak. Végül az egyik 5 centis süllyedő crankem volt az, aminek ilyen vízállásnál és sodrásnál a leginkább működni látszott. Az egyik dobás után 4-5 métert húztam – eresztettem a meder közepén, amikor ráduplázott valami, de sajnos a gyors bevágásom ellenére sem ült a horog. Rápróbáltam még kétszer. Szomorúan konstatáltam, hogy megszúrhattam, így nem akart újra támadni. Egy gyors csalicserével azért megpróbálkoztam, nem is hiába. Gombár Peti barátom kézi készítésű békája nem hazudik, ezt már nagyon rég óta tudom. Túldobtam az iménti kapás helyén és határozott ütéssel vette le azt a nap második hala.

Hasonló méret volt az előzőhöz, de sokkal jobban védekezett és húzni kellett a finom cuccal, hogy az eredeti part növényzetébe ne feküdhessen bele. Nem volt rossz hogy a 221 centiméteres custom ul jutott nekem és nem a rövidebb! 😉

Innentől meg kellett próbáljam a nagy halat. Rengeteg csalit kipróbáltam, de mindig visszakerült a kedvenc lárvám. Egy gond volt ezen a napon, hogy csak folyással egy irányban lehetett elhúzni a folyó sebességével azonos tempóban. Ez a hideg vízben még annyira nem gyors halaknak kicsit soknak bizonyult, de így is volt rá négy akcióm a hátralévő időben. Amiből a második akciónál a nap hala látott kapással szedte rövid zászlón az eredeti mederhatár mellől kitámadva.

Sokan kételkednek ebben a csaliban és bár ez a hal még messze volt a gyomorból hörgő mérettől , azért már nem volt rossz jószág. Azt szoktam mondani, hogy ezt a csalit nem megenni, hanem megölni akarják a telények és ennél a kapásnál ez bizony így volt.

Barátom ha éppen nem másfelé bóklászott átélte velem az eseményeket. Látta a botspiccen a kapásokat és bár nincs hátul szemem még azt is el tudom képzelni, hogy ilyenkor reflexből bevágott a halaknak! 🙂

Párat ugyan dobtam még ez után a hal után és volt még egy, vagy két kapásom, aztán úgy döntöttem elég volt. A mellesből, a hideg vízből, a szélből, a felhőkből az időközönként kisütő napból, a folyóból, a halakból. És most itt ülök március 19.-én a kályha mellett, a kutyáim körülöttem sertepertélnek. Havazik, fehér az udvar, a folyó árad, de újra mennék vissza, mert ez az életem!

 

Balaton, crankbait, csuka, domolykó, faragás, folyó, gázolós, gpepplures, hendméd, pecavilág, PV, steveolures, szávázs, UL Kategória | 4 hozzászólás