Tegnap este ment a hepajkodás az arckönyvön, hogy ha Steve kimegy reggel és fog, akkor érdemes lesz este is kimenni. Vívódtam egy darabig, hisz rossz időt mondott és van egyéb dolog is otthon, de aztán győzött a szenvedély. Igaz a fiam adta meg a  kezdő lökést avval, hogy este megkérdezte: Reggel mész horgászni?

A rossz idő végett és mert egyre kevesebb az idő munka előtt, körülbelül másfél hónap után újra parti peca mellett döntöttem.

Még sötétben érkeztem süllő reményében, de nagyon sokáig nem történt semmi kedvenc kikötő torkolatomban. Pár nagyobb sügért ugyan megriasztottam egy helyváltoztatás alkalmával és volt mögöttem egy brutális rablás, végül kinéztem a helyi mólóra.

Jelentem a rakétás ember már kiköltözött a sétányról. 50 méterről hallani lehetett a motyogását és a kishalak, meg néhány balin nyomán megjelent az első effzettbácsi is.

Nagyon nem fűlött a a fogam ehhez a mólópecához a sok csónakos csukázás után. Az idő is kezdett a végéhez érni, így visszamentem arra a bizonyos utolsó öt dobásra a kikötő torokhoz, miközben a kapocsba már a mólón felkerült a túlsúlyozott hatos hagyományos chrome witch WTD-m.

Ahogy mentem kifelé egy halfordulást vettem észre messziről, ami nagyon balinnak tűnt, a reggeli rablástól úgy 20-25 méternyi távolságra.

Az utolsó utánit dobtam a túlsúlyozott kutyával. Játszottam vele szépen a hínármező maradéka felett. Megállítottam 1-2 másodpercre, majd újra útjára indítottam. Megint megállítottam és a következő pillanatban minden rablás nélkül egy helyből leszívta, mint a vákuum!

Bevágtam. Először nagy sügérre gyanakodtam, de aztán amikor megindult már tudtam, hogy egy egészen jó hínárlakó balinnal lesz dolgom.

Állat volt!

Talán a képek annyira nem adják vissza, de gyönyörű vaskos hal volt narancsba hajló úszókkal.

A csalit az alábbi képre kattintva akár meg is rendelhetitek! 😉