A tegnap reggel megjelent bejegyzés után annyi pozitív visszajelzést kaptam a blogon és az arckönyvön is, hogy a válság (ha volt egyáltalán 😛 ) gondolata is feledésbe merült. 🙂 Kellett nekem ez nagyon. A visszajelzések erőt adnak. Ahhoz még nem eleget, hogy a kephost.com megszüntetése miatti sokkból magamhoz térjek, de gyúrok arra is fejben, hogy a bejegyzéseket helyre tegyem.

KÖSZÖNÖM!

A következő hozzászólás volt a leginkább szívhez szóló az összes közül:

“Kérlek folytasd. Messzebb rakott a sors az imádott víztől. Te vagy a kapocs köztem és a Balaton között.”

😦 Huhh! Ez nagyon nehéz lehet. Nem is tudom túl tudnám e élni valahogy! 😦 (Persze igen, de mégsem.)

Szóval azon a napon… Na jó nem lett szőrös, sem semmilyen betli hiába kívánták már annyian, de illet volna többet kihozni a pecából. Egy olyan éjszaka – hajnal volt amikor a süllők és balinok beszorították egy öbölbe a küszöket és akkora sűrűségben voltak jelen a sötétben a parti két méteres sávban, hogy nem tudtam mivel átverni a ragadozókat egészen napkeltéig, egy hal kivételével. Két süllőből egyet tudtam megcsípni és volt egy balinkapásom is még sötétben. Ez szinte egyenlő a semmivel a jelen lévő ragadozóhal egyedszámhoz és sűrűséghez képest.

A csalit már megint nem árulhatom el, mert még a végén levágják a fejemet, így is befenyítettek, hogy “ellenséges” képeket, videókat lájkolok és volt pofám kettőt megosztani  egy bizonyos csoportban. 🙂

Az az igazság hogy talán ez az egyetlen wobbler most a dobozomban ami nem savage gear és nem is kézzel készült, de nem tudom otthon hagyni, mert imádják az ebfogúak és az éjszaka táplálkozó őnök sem vetik meg.

Ha gondoljátok (és miért ne tennétek) elárulok egy trükköt azzal kapcsolatban, hogy mit kell csinálni, amikor ennyi hal van a pályán és nem eszik meg semmit.

El kell menni az őrület határára és ellenkező irányban keresni a süllőket a kövezés mentén. Nem egyszer bejön – bejött már a dolog, mert ki tudja, hogy miért de vannak olyan süllők, amik ki akarnak maradni a tombolásból és meghúzódva várják az arra úszó táplálékot a kövezés mellett a csendes – nyugodt vízben.

Nem egyszerű ezt megtenni, amikor a süllők, nemhogy a balinok az ember lába előtt durrognak úgy, hogy sokszor lefröcskölik, de amikor ennyi a kishal tényleg nagyon nehéz átverni a ragadozókat. Az a süllő ami a képen látható is így akadt és volt egy komolyabb delikvens horgon. Mert amelyik süllő 10-15 métert beúszik a meder irányába fejrázások közepette az nem az átlag 30-40 centiméter közötti kategória.

Napkelte után aztán csak összejött 4 balin, igaz 8 akcióból. Sajnos az egyik megszabadított egy jerkstertől! A kövön megsérülhetett az előke még sötétben. Már közel járt a jerk, amikor megint rabolt egy balin a távolban. Elkezdtem izomból tépni a csalit, hogy gyorsan dobhassak és ebbe vert bele a balin. Az előke meg nem bírta a hirtelen jött erőhatást, pedig a fék nem volt túl erősre állítva, hisz a kapás erejével meg is szólalt.

Mindenki hibázhat, ezen a napon nekem volt megírva. A tanulság, hogy gyakrabban kell ellenőrizni az előkét peca közben, hisz ott a táskában a tartalék.

Fura egyébként, mert előtte a pop walkeres balin is elég brutális kapással jelentkezett és nem volt gond az előkével. Még az is lehet, hogy a harmincasról visszatérek vastagabbra.

Az első kettő balint megint kiscastingal fogtam, mert jól kezeli a 80 milliméteres twitch minnowt is. 😉 Az elsőt twitchelve.

A másodikat középtempóban, egyenletesen húzva.