A sok dicsérő komment után Zsolt barátom hamar nekilátott a második résznek. Ő is belesett abba a hibába, mint amibe én is szoktam. Újra olvasom, javítok – törlök, újraolvasom, javítok- törlök….. Soha nem lehet egy írásra azt mondani, hogy készen van! Akárhányszor újraolvasom bármelyik írásomat, mindig találok benne hibákat, vagy olyan részt, amit máshogy írnék.

Szóval itt a második rész, amely nem kevés szakmaiságot tartalmaz. Felszerelések, zsinórok, előkék, csalitípusok, színek és időszakok.

Nem hibátlan írás ez sem, ahogy egyik sem az, de nekem mégis nagyon bejön, mert egyrészt hatalmas tudás van mögötte, másrészt a nyelvezete kicsit más, mint felénk, harmadrészt hatalmas szófordulatokat tartalmaz, melyek az igazságtartalmuk mellett hangos nevetésre késztetik az olvasót.

“A csukák a “megölöm, mielőtt ő öl meg engem” indíttatástól vezérelve szállnak szembe vele.” 😀
“Hatalmas ellenállása van a vízben, rángatáskor a táj is beleremeg. ” 😀

Szóval Zsolti nem kívánom, hogy sokáig tartson nálatok a fagyszünet, de ha van még ilyen vagy hasonló a tarsolyodban, akkor ne tartsd magadban!

Személy szerint ebből az írásból többet tanultam a csukás jerkpecáról, mint bármilyen írásból eddig, amit valaha olvastam!

Mivel Németországban nem dobtam vasakat, így nem tudom mekkora eredményt értem volna el velük. Nyilván fogtam volna már sok szép halat vasakkal is. A kanál eléggé autentikus és használnám is, ha nem tekerné be a zsinórt. A gumikat továbbra is használom szélcsendes időben, mikor a csukák túl mélyen dolgoznak. Szinte csak castinggal dobok gumihalat. Ezzel a módszerrel gumizni nekem könnyebb, az én csalimozgatásomhoz jól passzol.

A pálya továbbra is nehéz tud lenni, ez benne a szép, mindig kihívás jó halakat fogni.

Ami nagyon érdekes nekem az az, hogy senki sem perget csukára rendszeresen a tavon rajtam kívül. Hogy lehet ez? Alig látok visszatérő arcokat. Egy német srácot látok mindig kint aki kizárólag nagy sügérre perget a csónakjából. Sokan jönnek napijeggyel még májusban és aztán az őszi idényben és nap, mint nap rommá dobják a tavat. Nyáron kevesen és novemberben már szinte senki sem dobja a csukát.
Nem hiszem azt, hogy csak nekem éri meg…

Szinte mindenki vasakkal, monoton wobblerrel, közepes gumikkal dob. Nagyon ritkán láttam nagy gumihalat fent és jerket még soha senkinek.

Egy pergető kezében láttam összesen castingpecát az évek során, ő WTDt dobált. A németek csónakkal vontatják naphosszat az “élő” halat. Pedig lehet pergetve szépen fogni.
Nem ez a jellemző, de fogtam már egy nap 10 halat is amiből 3db volt 60+os és még kettő 70+os. Nyári időszakban is fogtam már sokszor szét magam és a november is jól adja. Kinek nem elég ez?

Szóval nagyon megéri az egész szezonban itt csukára dobálni és mégis csak én csinálom.
Ebből lehet valamelyest következtetni arra, mi a különbség a hagyományos és a castingos-jerkes peca eredményessége között. Nekem nagyon bejött a víz, másoknak nem.

Korábban próbáltam kisebb csalikkal csukára horgászni, mivel mindenképpen kapást akartam. Ma már a csukák területvédő hajlamára építve, óriási ismérvű brutalitással megáldott SXR14et használok vagy 18 centis Jacket, akár 23 centis gumihalat, amikor nincs türelmem kapásra várni. Rájöttem az évek során, hogy a biztos csukakapáshoz nagy csali kell és nem kicsi.

Korábban erőltettem az olyan csalikat, amikben hittem és nem szántam időt a kísérletezésre. Most már sokkal jobban szeretek új csalival halat fogni. Mindig kell valami új és ettől lesz érdekes. Amivel nem tudok fogni, azt kivonom és azt is amivel nem lehet szelektálni.

Ez elég nehéz a csukahorgászatban, ugyanis a kis csukák rendkívül elszántak. Hosszúkás vékonyabb 17 centis twitchbaiteket is gyakran támadják, ezért terelőlapos jerkcsaliból 14 centi alatt inkább csak testesebbeket teszek fel. De a legnagyobb jerkcsalikkal és gumikkal is fogtam már néhány akaratos kisebb példányt.

Vannak jól szelektáló csalik pl. a Jack.
Pullbaitként mutatják be a videójában. Én a belehúzásokat rángatásokkal is kombinálom.
Süllyedőt használok és megpróbálok minél több szabálytalanságot vinni a mozgásába. Nem kell gyorsan mozgatni! Rendkívül hiteles az, ahogy a vízben közlekedik. Egy eltévedt szivarcsuka hatását kelti.

Egy október végén vontam be és első két horgászaton 8 kapást kaptam rá, amiből csak kettőt tudtam megfogni, annak ellenére hogy első peca után a gyári horgokat lecseréltem.
Nem az volt a gond, később rájöttem. Ezt a csalit sokszor ütik, verik, harapják, hajtják a csukák, mert el akarják üldözni a területükről. Előfordult az, hogy nem csibészelte be rendesen, hanem úgy tűnt, csak a farkába akart beleharapni.

Egész szezonban volt már rá kapásom, kivéve a novemberi időszakot. Nem fogtam még túl sokat vele, de mégsem lehet otthon hagyni, mert egyedi hatással bír. Többször előfordult már az, hogy egy helyet rommá dobtam többféle csalival és aztán a Jack egy-két dobásra
kimozdította a halat. Többször megesett az is, hogy csak Jackkel bírtam halat fogni és kapásokat elérni.
Legfőképpen kemény frontok idején, egész napos zuhogó esőben. Többször hozott már napi 3 halat is, de legtöbbször az egy halas pecákon húzott ki a csávából.

Amikor a csukák nagyon nem esznek és képtelenség bármit is fogni és belefáradok, (beesett légnyomás vagy ki tudja) olyankor direkt bosszantom őket a Jackkel. Nem kapják be de ráúsznak, megütik, el akarják zavarni. Nem is várok többet olyankor.

Az egyik legjobb csukakimozdító csali szerintem, ha nem is a legeredményesebb csukacsali. 78 centisig fogtam vele. Nagyon jól szelektál, eddig csak két szivarcsuka ette rá magát úgy, hogy a horog is megakadt.

Vannak nehezen meghorgászható helyek, amiket épp emiatt kedvelek.
Ez a sarok pl:

Ezt a helyet én dobom partról is rendszeresen. Csónakból több felszínis csukát fogtam már itt de legtöbbször partról pecázok. A ritkás nádast tökleveles követi, azt törés és mély víz.
Beton felszereléssel ilyen helyeket is meg tudok dobni és néha csak ennyi kell. A nehéz napokon többször is beadta már ez a hely, mivel a parti pergetők által nem nagyon van zavarva.

Az SXR14 is jól szelektál.

Nem akartam a nehéz jerkelőbotot mindig csak novemberben elővenni, ezért kerestem hozzá gyorsabb -meleg vízre is alkalmas- nagy csalikat. Ezt a csalit a sikeres HJ14 után kezdtem használni nyári jerknek. Akár 2-2,5m mélyre is le lehet vinni, lebeg, gyors, jól dobható szinkronizált orsóval is és legalább háromszor akkora halnak hat, mint a HJ14. Ezek voltak a szempontok.

Ezzel a wobblerrel nagyon beválasztottam, a mai napig a legeredményesebb nyári jerkem, annak ellenére, hogy már egy jó ideje csak utolsó szalmaszálként tartogatom. Egy matt és viszonylag látványos szín elég ehhez. Ezzel volt már júliusi szeles napon 4 jó hal is, de darabszámot és kapásszámot tekintve minden más csalit megelőz a tavasztól kb október végéig terjedő időszakban. Novemberben már túl agresszív…
86 centisig adta eddig egy augusztusi estén.

A csukák a “megölöm, mielőtt ő öl meg engem” indíttatástól vezérelve szállnak szembe vele.
Ez az agresszivitás képes kiverni a biztosítékot a táplálékbőség idején. Hatalmas ellenállása van a vízben, rángatáskor a táj is beleremeg. Ez az egyetlen csalim amit még castinggal is nehéz mozgatni. Kéri az erőt de még nem tudtam kiváltani másik csalival. Nem túlzás a 110 grammos spori + toro kombó sem a viszonylag könnyű 43 grammos csalihoz. Az induló olcsó hengermultimat kinyírta első szezonjában. Legalább 60 grammos jerkbot kell hozzá és jó minőségű közepes – vagy nagy – csalis orsó.

Jerkekről:

Ezek a saját tapasztalataim lesznek, minden horgászvíznél eltérő lehet. Eleinte minden jerket egy kalap alá vettem, de mivel méretben és formában eltérő modelleket próbáltam ki, így az időszakok szerint, amelyekben a jerkek hozzák a halat, két nagy kategória körvonalazódott ki:

Első a 15 centis klasszikus jerk.
Magasan a legtöbb halat novemberben (10 fok alatti vízben), 15 centis klasszikus, side to side akciójú jerkkel tudok fogni. Ilyen pl: Abu FHK15 lebegő , Buster jerk15 shallow runner+lassan süllyedő. Még alig-alig sikerült ettől rövidebb és más típusú jerkekkel halat fogni novemberben ill. decemberben. Novemberben ezek mellett az egyéb csalik elvéreztek.

Ezek térnek ki legjobban. A rántásoktól oldalra úsznak nagyokat. Ez a széles de nagyjából kiszámítható lassú mozgás a titka szerintem az eredményességüknek a hideg vízben.
Könnyen megszerezhető, nagytestű, szédült táplálék benyomását keltik. Sok olyan szenvedő, megszédült táplálékhalat láttam már, amik a végüket járják és nem tudják merre úsznak a felszín közeli régiókban. Az ilyenek már nem rejtőznek és talán ezért is működnek az úgyszólván “pocsék” színekre festett jerkek is.”
Egy ilyen táplálék túl jó biznisz az energiamegtakarítás idején, ahhoz hogy ki lehessen hagyni. Ez az az időszak amikor a kishalak bebandáznak és elkezdik elhagyni a parti sávot.
A csukák megszokásból kiállnak megszokott helyeikre enni, de már kishal nem nagyon, inkább csak jerkbait úszik arra. Egyre szűkül be a helyek száma is amiken kapás van, de mégis lehet szép halakat fogni ilyen csalikkal.

A lebegő abu jerket tudom a leglassabban mozgatni, néha csak az extrém lassú mozgás hozza meg a kapást. Évről évre bizonyít, sokat fogtam már vele, legnagyobbat 72 centiset.

A busterjekek egy fokkal nagyobb elánnal dolgoznak.
BJerk shallow runner:

A “nem evő” halakat is gyakran kimozdítja. Viszonylag agresszív a mozgása, magasan jön, mégis felhúzza a halakat. November elején adja leginkább, amikor elkezdik rendesen felvenni a nagyobb jerkeket és még az “októberi jerkek is működnek”. Az első nagy – jerkes kapásokat ezzel szoktam kierőszakolni. Volt már olyan, egy nap alatt 6 hal jött fel rá elüldözni és csak egy kapta be. Amikor először próbáltam ki akkor is 6 halat mozdított ki, amiből 4et megfogtam. Egy olyan novemberi napon, amelyiken havas eső esik, szél fúj és +1 fok van, úgy gondolom nem rossz.

BJerk lassan süllyedő:

Evő halak esetében hatásos akárcsak az Abu jerk. 74 centisig fogtam vele.

Mennyire szeretik ezt az evő csukák azt ez a kép is bizonyítja:

Ennek a november végén fogott 70 centis csukának majd szétszakad a gyomra akkora halat evett meg és ennek ellenére még a csalimat is csúnyán betorkozta. A hátsó hármashorgot -a kopoltyúfedelet felhajtva- le kellett vegyem a csaliról a szabadításnál. Szerencsére mozdulatlanul megvárta, így túlélte és szépen elúszott.

Májusban is működik ez a csali:

Nem elég a jerkeket sem és a twitchbaiteket sem csak rángatni. Rántások-szünet-rántások-beletekerés csak orsóval-szünet-rántások-szünet- beletekerés és így tovább. A jerkek túl nagy rántásra könnyen produkálnak természetellenes mozgást, aminek inkább max lekövetés a vége, mint kapás.

A másik nagy kategória nálam az “októberi jerk”.

Amikor a csukák ősszel elkezdenek jobban mozgolódni de a nagy, lassú jerkeket általában még csak piszkálják, olyankor sikeres az októberi jerk. Akár a határozottabb pályán úszó klasszikus side to side jerk, akár a bonyolultabb mozgásra képes “sliderforma”. 10-12 centi körüli csalik, amik gyorsabb, hirtelenebb irányváltoztatásra képesek, mint a 15 centisek.

Beletekerésre széles, gyors, nagyívű kitéréseket is tudnak produkálni. Sokkal gyorsabb, extrémebb, agresszívabb mozgást tudok belőlük kihozni, de a csali korlátain belül maradva, úgy, hogy még ne legyen a mozgásuk természetellenes. Az “októberi jerkek” nyár időben is simán esélyesek lehetnek.

Ezekből süllyedőt, lassan süllyedőt használok.

Nekem az első őszi és tavaszi jerkes csukák ilyen modellekre érkeznek rendszerint, viszont novemberben a fent említett 15 centisekkel nagyon csúnyán lefogom őket.

“Októberi jerk”-es csukák:

Ezen a videón egy korábbi júniusi fogásom van. A növényzet fölötti 0,5 -1,5 méter szabad vízben húzom a süllyedő 12es slidert. Feltartott bottal ilyen helyeken is el lehet vezetni és elég gyors ahhoz, hogy júniusban is felvegye egy ilyen szép 3as köröli csuka. Mélyre vette a csalit de sikerült jól kiszabadítani a horgokat és szépen elúszott..

Másik videómon egy 74 centis novemberi csukát fogok lassan süllyedő Bjerkkel. A csalimozgatás jól kivehető, amit a nagy jerkekhez alkalmazok. A mélyre engedett jerknek nagy ellenállása van eleinte de ahogy emelkedik egyre szolidabb rántásokkal lehet mozgatni.
A hal azonnal látszik akasztáskor, kb 1-1,5 méter mélyen járhatott a csali amikor elkapta.
Nem mertem a kopoltyúja alá nyúlni, láttam a szemében még bármire képes lenne…

A nagy csukákra nincs tuti recept, mintha külön álló állatfaj lenne, fogtam már többet is, mégis ez a véleményem. A nagy jerkek és twitchbaitek teljes teszthosszt tekintve az 50-80 centis csukákra a legjobbak!

A felszerelésekről:

A nagy jerkboton (110 gramm) 35 ös fonottat és előkének vastag 60 librás hardmonot használok. Az előkéket kötöm és nem krimpelem. Egyik végére erős csomómentes és forgó nélküli kapcsot kötök, másikra brutál wobblerkapcsot megint csak forgó nélkül.

Nem kell forgókarabiner a jerkes felszerelésbe. Az előke minél könnyebb annál jobb, annál kevésbé szól bele a csalik mozgásába.

Az előkén a kötéseket 3 menetes clinch csomóval készítem. Nem a csomó mellett vágom el aztán a felesleges zsinórrészt, hanem másfél-két centinél. Ezt a kis zsinórfület aztán az előke mellé visszahajtom és bojlis hőzsugorcsővel rögzítem. A csalis képeken látszik hogy néz ki. Így a csomó nem tud szétesni és nem akad bele a fonott zsinór sem, a gaz sem.
Nekem az ilyen előke vált be a legjobban.

Ezen a boton 23 as fonottal kezdtem de már 35ösnél tartok. Ez a pálya ilyet kér.
23ast már a médium jerkhez se tennék fel. Csúnya lenne egy ilyen nagy jerkkel a szájában távozna a biztosan halálraítélt csuka. Továbbá féket is csutkázni kell a castingos jerkelésnél az eredményes akasztások érdekében. A vékonyabb fonottak hamarabb kopnak főként ilyen terheléseknél.

A nehéz csalikat vastagabb fonottal is ugyanúgy el lehet dobni kellő távolságra nagyobb multival. Értelmetlen tehát kockáztatni. 60-100 grammos csalikat használok többnyire ezzel a pecával és nagy gumikat, akár 100 gramm össztömegű jigfej+nagygumi montázsokat.

A médium jerkboton(30-60gramm) 28as fonottat használok ugyancsak 60librás hardmono előkével. Ezen a pecán is 23assal kezdtem de jobb hozzá a 28-as. Ezzel a bottal dobtam eddig a twitchbaiteket, a jerkeket 60 grammig és a nagy topwatereket. Erős orsók kellenek az ilyen pecára is a médium jerkek és nem kevésbé a nagyobb twitchbaitek nagy ellenállása miatt.

A Light jerkbottal (7-24gramm) felszíni csalikat, kisebb twitchbaiteket és gyors gumikat használok. 16-18 as fonottal és titánium előkével vagy 30 librás hardmonoval.

A topwaterek is jól működnek csukára. Dogból nekem a fehér adja a legjobban, popperekből a békaszínű, de erről talán legközelebb..

Íme egy, Steve barátom által készített békapopper, amit egy 58 centis kívánt meg: