Vendég írás még soha nem jelent meg a blogomon. Most eljött ennek is az ideje. Zsolti barátom megszállott csukahorgász. Az írása a csukázás egy máig itthon kevésbé ismert, vagy talán inkább kevésbé népszerű módszerébe, a jerkbaitekkel történő horgászat rejtelmeibe ad némi betekintést. Ahogy mondta nekem, abban az esetben ha ő író lenne, akkor egy egész könyvet meg tudna tölteni a fejében található információkkal, de mivel nem az egyenlőre elégedjetek – elégedjünk meg ennyivel.

30 évvel ezelőtt az Öreg-Túr…
Mesébe illő pálya. Halgazdagság, kristálytiszta lassan áramló növényzettel tarkított víz, és feledhetetlen gyerekkori horgászatok. Irgalmatlan szivárványos ökle rajok, aranykárász, compó, bodorka tengerek és vörösszárnyú rajok, sügér és csuka.

Csukára pergettünk a klasszikus vasakkal. Sokáig ezek jelentették a CSALIT! Ezekben hittem, ezeket dobtam, ezekkel fogtam és fogtunk temérdeket.
Első csukámat Heinz blinkerrel fogtam.
Nem voltam kifejezett pergetőpecás még nagyon sokáig csak a túri és a szenkei csukákat dobtam.
Végigmentem az egészen ami szóba jöhetett. A tiszai kecsegék, márnák. Később úsztatások keszegre, féderes amur és vadponty horgászat a Felső-Tiszán.

15 éve kezdtem a Dunán wobblerrel süllőre, balinra pergetni és a Szamoson, Tiszán mindenre.
A Túron telényre is,  de a csukákat még mindig csak a jól bevált vasakkal kergettem.

Aztán úgy 10 évvel ezelőtt kezdtem erőltetni a twistereket.
Az Öreg-Túron a kisari híd melletti növényes szakaszon voltam először eredményes ezzel a számomra teljesen új műcsalival.

A növényzet közötti lyukakban, vertikálisan emelgetve fogtam első gumis csukáimat.
Ámultam a gumik eredményességén!
A Túrban a csukák mellett szép sügerek is felvették és egyre jobban szerettem velük horgászni. Kedvencem az volt, amikor az akkori egyetlen 3 méteres pergetőbotommal betartottam a twistert a szűk, másfél méter mély kis folyóba a sűrű parti növényzeten keresztül és akár 5 percen keresztül türelmesen egy helyen járattam.

Mikor belenéztem a vízbe halat nem láttam mégis idővel a semmiből odakerült egy-egy csuka vagy sügér és megette a “döglődő” twistert.
Ez fantasztikus volt! A vasak ettől kezdve háttérbe szorultak.

Túron, Balatonon, Szamoson néhány süllőt és a Duna-Tisza csatornán temérdek csukát fogtam twisterrel. A rommá horgászott Omszkin is csukákat és lightpecával a kisjigek drasztikusan változatos mozgatásával szép feketesügereket is.
Ahová sikerült akkoriban eljutnom ott nagyjából mindenütt volt valami siker.

Ami a lényeg, már a kezdetek kezdetén észrevettem azt, hogy ha több kapást akarok elérni, ahhoz meg kell törni a gumi mozgásának monotonitását. A csukákhoz nem elég mindig a hagyományos jigelés.

Az Öreg-Túr jellegzetes szűk és növényes Birhó nevű szakaszának legtöbb részén a twistert egyébként se lehetett jigelve elhúzni.
A lyukakban vertikálisan vagy a ritkább növényes helyeken akár még rám folyó víznek felfelé dobva és rángatva sikerült a növényzet fölötti 10-30 centis szabad vízben elhúzni a csalit és sok kapást elérni.
Nagyszerű volt de nem könnyű. Az utóbbi helyeket ma már könnyedén meghorgászom egy lebegő jerkkel.

Szóval a hagyományos jigelés közben a csaliba bele kellett rángatni illetve extrém módon begyorsítani, vagy hagyni száguldva süllyedni. De nem hagyni a fenékre esni a növényzetbe és így tovább…Így egy döglődő-menekülő esetleg egy támadó élőlény benyomását kelti a csali. Tehát a könnyű préda illetve a konkurencia hatását is keltheti.

A monotonitás ellenében az életre keltett gumi hozta a kapásokat. Az csalit már érzékkel mozgattam  és úgymond nem magától fogta meg a csukákat , mint pl egy húzott körforgó, vagy hagyományosan monoton húzott wobbler.
Hozzáteszem nem akarok semmilyen csalit alábecsülni. Mindenki azzal fog amivel dob és amiben hisz…

Aztán a gazdasági válság miatt Németországba költöztem. Sikerült a közelben egy szép nagy tavat találni ahová a magyar horgászengedélyre is kaptam éves területi jegyet.

A tó (700m tengerszint feletti magasságban van, legmélyebb pontja 17 méter, átlagmélysége 9 méter) kristálytiszta élővíz 4-5 méter áttetszőséggel, amin egy patak folyik keresztül. Rengeteg hal, rák, kagyló, vöcsök, hattyú, vadkacsa, vízinövények
és minden ami kellhet. Burjánzó, gyönyörű vízi élet….

A halakat, madarakat védik, a tó tájvédelmi körzetben van és nem is lehet a partvonal minden részére belépni. Példaértékű. Teljes körű horgászati tilalom van jan1- május1 ig illetve egyik öböl csak szept1 én szabadul fel.
Nincs szemét a vízben és a parton. Nem szabad sátorozni, biciklizni. Horgász és tájvédelmi terület.

A tengerszint feletti magasság miatt a nagy tömegű mély víz lassabban melegszik fel, mint az otthoniak, azaz a május az otthoni március-áprilisnak felel meg. Jellemzően pl.a csuka és süllőtilalom május 15-ig tart.
Amikor elkezdtem ott horgászni ámultam a végeláthatatlan bodorka és sügérrajokon és a tiszta vízben főleg kora nyári időszakban látható nagy pontycsordák és ívó nagy compók illetve gigantikus dévérek látványán.

Nekiláttam hát a csukák becserkészésének.

Az otthoni jól bevált gumikkal kezdtem, max 10 centis twisterek és 12 centis gumihalak. A tiszta vízhez hozzá voltam szokva és a csalimozgatás is megvolt, csak a mély víz miatt növelnem kellett a jigfej méreteket.
Voltak fogások eleinte május második felében. Nem túl nagy csukák, alig tudtam néhány méret közeli illetve méretes csukát átverni. Jött a június és július és úgy tűnt nincs csuka a vízben illetve csak sok kicsi.
Rájöttem kevés amit tudok, amit csinálok. A pálya nagyon nehéz. Alig találkoztam pergetőhorgászokkal a batár nagy tavon.

Elkezdtem próbálni nagyobb csalikat.
Egy idő után 14, aztán szeptemberre már 18 centis gumihalakkal kellett dobálnom ahhoz hogy rendes csukákat lássak.
Amikor megvettem az első 18 centis gumihalat szeptemberben, egy délután illetve este alatt akasztottam 4 db 60-70 centis csukát, amilyeneket előtte május végén fogtam a vízben. Csak 2őt fogtam meg de végre megvolt a kulcs.

Az ottani csukáknak nagy döglődő falat kellett. Nagy rángatott csali. A tóban rengeteg nagyméretű sügér és nagy bodorka él. A nagyobb csukák azokat zabálják.

Csak át kellett dobni a növénnyel borított törésen a nagy gumihalakat, ahol a meder 3-4 méterről 5-7 méterre esik, a növényzet megszűnik és azon a törésen felfelé rángatva húzni a brutál gumihalat a törés, aztán a növényfal előtt.

Nem az ősz, illetve a szeptemberi lehűlő víz miatt sikerült hirtelen annyi nagyobb csukát kimozdítani, hanem az irgalmatlan rángatott csali miatt és ez a későbbi években is sokszor bebizonyosodott.

Ekkor már láttam szükségét olyan jerkcsalinak ami eljön a növényes pályákon is.
Olyan helyeken ahol a 4 méter vízből 3-3,5 méter növény és fent csak 0,5 -1 méter szabad víz van.
Ilyen pályákon még nyár elején fogtam néhány szép csukát WTD-vel de aztán semmit. Be voltam korlátozva, mert akkor még egy 2,10es 20 grammos spinnel dobáltam a kisebb csalikat és 2,40 60 grammossal a nagy gumikat.
Mivel a 2,40 es botra nem tudtam rángatós csalikat tenni ezért a 20 gramm körül kellett csalit keresni.

Ebay/Angelsport a weboldalon láttam aukción két használt 14 centis hosszúkás lebegő twitchbaitet(HJ14). Megnyertem őket és kivittem kipróbálni.

Első időszakban kb 20 db kisebb csukát fogtam velük. Azt hittem nem lehet velük nagyobbat fogni. Aztán még sok csaliról gondoltam ezt, amíg nem tudtam elég technikásan és a megfelelő időben, helyen elhúzni.

Októbertől beindult és csúnyán lefogtam vele a másik nagy gumihalas botot. Sok szép 60-75 centis csuka jött velük sok kisebb mellett. Rengeteg kapás és/vagy kimozdított hal. Egészen december elejéig volt rájuk kapásom. Novemberben csak 3dbot tudtam összesen fogni és csak egy helyen de mind 70centi feletti volt.
Legnagyobb 88 centis!

Mindenesetre nagyon meggyőző volt a twistereimhez képest hatalmas, de az igazi klasszikus jerkekhez képest kicsinek mondható vékony hosszú csali.
Semmilyen más csalival nem tudtam kapást kicsikarni abban a novemberben. A gumik is háttérbe szorultak.
Egész első szezont tekintve egy nap alatt max 3 csukát fogtam meg a sok kapás ellenére. De a 3 darabot sokszor.
A DT csatin és az Öreg-Túron előtte évekkel is gyakori volt napi 10+ darabos fogás.
A topwater csalikkal sok csukát és sügeret, de csak néhány elfogadható méretű halat sikerült fognom.

Következő egész szezonban működött a HJ14 és volt már napi 6 db is és a május végi időszakban Subwalk kilenccel is több jó darabot fogtam, de ősszel már tovább akartam lépni.
Novemberben megvettem első castingos botomat egy 110grammos 2méteres jerkelőbotot és rá egy hengermultit és először csupán 2 jerket.
Egy nagy lebegő 15 centis klasszikus jerket(Abu Fat Head Killer) és egy 14 centis nagyobb darab lebegő twitchbaitet (Zalt14SV)

A lebegő csalik legtöbbször beválnak mindentől jobban.

Első castingos-jerkes pecám alkalmával már 5 csukát fogtam. Még aznap tanultam dobni a castinggal. (Nekem csak négyet sikerült az első ilyen pecámon. – a szerk.)

Amin csodálkoztam az az volt, hogy átlagcsukák jöttek. A csalikat amiket vettem nagyon könnyű volt mozgatni.
Azt gondoltam ha ilyen nagy csalikra kapás lesz az már nagy hal lesz, de nem úgy volt. Az átlagcsukák mellett akár a félkilós halak is levették. Az előző novemberi 3 db szép HJ14es hal helyett ezúttal 20+ darab hal volt változatos méretben. Mindkét csalira jöttek a kapások egész novemberben de még december végén is sikerült jó halakat fognom velük.

Következő évben vágytam már egy könnyebb castingos pecára is azért, hogy a könnyebb hosszúkás lebegő twitchbaiteket + a topwater csalikat is tudjam castinggal használni.

Sokkal könnyebb a multis cuccal horgászni, főleg ha jerkelésről van szó.
Casting kell a jerkpecához és kész! Könnyű mégis erős felszerelés a csalimozgatáshoz. A direkt kontaktus a halakkal fárasztáskor egyszerűen megunhatatlan. A csalik sem tekerik be a zsinórt, mint ahogy a multiorsó sem ami megint csak jó adottsága a technikának.

Bővítettem a jerk készletet. Az előző novemberben használt lassú lebegő jerkek mellé beszereztem gyorsabbakat. Úgy gondoltam a melegebb vízre jobb lesz a gyors de nagydarab csali. Csak kettőt vettem egyelőre kipróbálni. Egy SXR14et ami mélyen és gyorsan jerkelhető és szigorúan lebeg. A legagresszívabb csali amivel eddig dolgom volt. Rendkívül hatékony. Ezzel fogtam a legtöbb jó csukát azóta is tavasztól október végéig.

A másik egy Slider12S ami szintén gyorsan tud mélyen száguldozni. Melegebb időszakban is eszik a csukák. A legnagyobbat eddig egy 99 centist fogtam vele egy augusztusi délutánon.

Sok jerket kipróbáltam már azóta az évek alatt és szinte teljesen mindegy milyet vettem, mindennel tudtam több szép csukát fogni.

Ízlés kérdése az hogy pl. az ezerféle 10-20 centis jerkbait közül ki melyiket választja. Aztán lebegő vagy süllyedő vagy felúszó. Mind mind jó és még a pullbaitek, sliderformák is működnek. Mindnek megvan a helye és ideje, mit mikor érdemes feltenni. Pl. egyes napokon a Jack és a ZAM16SV nélkülözhetetlennek tűnik. Hozzák a halakat olyankor mikor semmi más nem.

Amit megtanultam a német vízen az otthon is működött szinte mindenhol. Sikerült már pl. 97 centis balatoni csuka is egy Németországban bevált csalival és még sorolhatnám a szép egyedeket, amiket otthoni vadvizeken fogtam jerkelt nagyobb csalikkal. (Megjegyezném, hogy ez egy rommá dobott, frekventált balatoni pálya. Zsolti életében akkor horgászott először a Balatonon és a hatalmas csuka mellett több kisebb egyedet, és 60 deka körüli sügéreket jerkelt ki egy nyiltvizi hínármezőről! – a szerk.)

Az extrémen mozgatott gumik elvezettek a jerkhorgászatig. Jerkekkel csukázni nekem sokkal szebb és nagyobb élmény, mint bármilyen más csalival és módszerrel, ugyanis a jerkeket életre kell kelteni a több kapás érdekében.
Ez a legszebb a módszerben. A jerk nem fogja meg helyettem a csukát úgy, mint egy bedobott és a vízből magam felé húzott körforgó.

Mindig van hová fejlődni és a csalik sokszínűsége is kimeríthetetlenné teszi a témát.
Mindig jönnek újak, amiket jó kipróbálni. Aztán még ott a topwater peca csukára és így ennek soha nincs vége. (Talán erről is írsz majd nekünk? 🙂 – A szerk.) A felszereléseket is tökéletesítettem és ebben az idényben már 4 különböző csalikategóriához alkalmas felszereléssel fogok támadni.

Amire én jutottam a csukahorgászatban az az, hogy a csuka gyengéje a rángatott csali.
Pl. egy nagy darab nehéz jerk (side to side akcióval) egy jó nagy falat, ami sérült, szédült, lassan mozgó könnyű préda.

A hideg 10 fok alatti vizekben a legjobb csali. Akár ősszel akár tavasszal. A gyorsabb nagy darab Slider alakúak melegebb időszakokban is jók. Nagy csukaimitációk bármikor jók lehetnek de esős frontos napokon mindennél jobbak.

Eredményesek a könnyebb lebegő, hosszú vékony twitchbaitek, amik gyorsan jerkelhetőek és megállításra egy helyben maradnak akár másodpercekig Egy garázdálkodó, területsértő növendék rablóhalat imitálnak. Bármikor és bárhol beválhatnak csukára!

A csukából ez a két-három csalikategória legtöbbször már kiváltja a támadást.
Nappal legjobb az erős szél, a csukák sokkal szívesebben támadnak behullámzott vízen és nyilván a fényváltások és a köd is jót tud tenni a kapásnak….
A halakat visszaengedem a hadd sokasodjanak és különben is a fagyi finomabb…:D

Zsolt hatása volt hogy két éve én is belevágtam a castingos jerkpecába. Az első olyan alkalommal amikor igazán esélyem volt halra, egy eléggé szétcsapott pályán egyből négy csukát tudtam elcsípni. Érdemes nyitni az új, vagy nem is annyira új, de a hagyományostól eltérő eszközök és csalik irányába, mert lehet hogy az a módszer segít majd minket álmaink halához – halaihoz!

Köszönöm az írást Zsolti! Remélem idén végre személyesen is találkozunk majd és szétcsapunk a balatoni balinok között!