Szombaton Dave barátommal hajnali kettőkor nekivágtunk lesz ami lesz. No nem őt akartam nyugdíjazni, sőt ekkor még terveben sem volt semmiféle nyugdíj, csak a peca + a halak.

Betliztem már eleget a hónapban, hát még áprilisban, szóval ha hajnali háromkor nem hív fel Szabi barátom és nem invitál minket hat óra után a kikötőjébe, akkor bizony orbitális betli lett volna ez a nap is. Mert ugye a gumis buziskodással fogott kősüllő az nem ér! 😛

Szóval bent voltuk a kikötőben. Dave és Szabi gumihallal próbálkozott. Én felszínivel kezdtem, amikor a barátom által beígért szórványos küszíváson egy fa lombkoronája alatt elcsattant az első balin. Innen egy célom volt, a 3-4 hal közül egyet legalább megfogni. A kerítés miatt nem lehetett közelebb férkőzni a helyhez, így a popper volt az egyedüli csali amit be tudtam játszani a fa alá annyira, hogy esetleg az egyik balin érdeklődését felkeltse. Persze, hogy nem keltette fel még véletlenül sem. Közben Szabi kicsócsált egy zara spook juniort a dobozomból és 5-6. dobásra sikerült a parti növényzetbe úgy beleakadnia, hogy csónakba kellett szállnia a szabadításhoz.

Míg elment a csónakért jött Dave is, hogy megnézze mi a helyzet és ha már ott volt dobott 5-6-ot, az utolsót szintén a bokorba! 😀 Elmondásuk szerint ők kockáztattak, de szerintem meg balf….ok voltak. Khmmm! 😀

Közben jobbról küszcsapat érkezett és arra a méretre, formára legjobban hajazó Gpepp wobbler került a kapocsba. Harmadikra egy 1,5-es forma meg is ette. Mivel erősen vérzett a hal ezért gyorsan útjára engedtem.

Gpepp lure made my day

Közben Szabi is odaért a csónakkal. Persze mivel nem felszínivel fogtam a balint szerinte nem ért pontot! 😀

Gyors csaliszabadítás után csónakból vették ketten célba az öböl távolabbi pontján a küszívás rendjét bontó balinokat.

Én maradtam a stégen és nem adtam fel. Egyet meg akartam fogni a fa alatt dolgozó őnökből. Az első saját csalis halat adó pocokwobblerre esett a választásom, ami ugye fogott már balatoni balinokat is. 3-4 dobás után sikerült a lehető legközelebb dobnom a fa lombkoronájához és az egyik balin végre hibázott. Pont akkor kanyarodott kifelé és a beeső falatot indítás után leverte! Gyönyörű, látott, tulajdonképpen felszíni kapás volt. Ahogy egy helyben rázta a fejét meglepetésében azt meg egyszerűen imádom. Adrenalinbomba volt na! 😀

Zombi pocokra

Egy levitézlett csali utolsó bevetése

Amikor a srácok hal nélkül eveztek kifelé csak egy kettest kellett nekik mutatnom, hogy tudják mi az ábra! 😀 Hisz a zrika nem maradhat el barátok között.

Ez a csali is azok közé tartozik, amikről korábban írtam. Egyből az első kép. Nem vártam meg a kötési, száradási időket, így felhólyagosodott, ami mára azt eredményezte, hogy foltokban letört a kikeményedett gyanta. Nem vagyok az a wobblereket nyugdíjazó típus, de úgy döntöttem, hogy a sebzett hátú hadirokkantat beutalom az öregek otthonába egy gyönyörű domolykóval, és néhány balinnal az emlékeiben.