“Nem szemétkedni akarok, de miért kell egy született gyílkos meelltt kiállni? csak és kizárólag ikrát,meg ivadékot zabál,de ha az elfogyott ,akkor a saját fajtársát kebelezi be,és ezt tapasztalatból tudom!”  (direkt nem javítottam ki a hibákat – a szerk.)

Ez az idézet egy “Úrtól” származik, aki a minap a Balatonihal fészbuk oldalán reflektált a tilalmi időre felhívó cikkre, ami a képre kattintva olvasható.

Az egyéb megjegyzésekre nem térnék ki, de ez adott egy ötletet, hogy kedvenc született gyilkosomról a csapósügérről írjak egy bejegyzést.

A csapósügér (Perca fluviatilis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó faj. Népies nevei Herman Ottó összeállításában a következők: bules, dibbancs, dóber, dubár, dúber, dúbér, fésűshal, kandró, körmöshal, parcs, persli, rappihóhér, rétidurbincs, sígér, síngér, súdér, süget, sürge, süger, szolgabíró, möshal, paris, dübér, barsling.

Született gyilkos csak a sügér lehet? Szerintem nem! Köztudott, hogy a csuka 3-4 centis korától simán bekebelezi akár a saját egyívású testvérét is, és bizony mindent megzabál, ami él és mozog a vízben, ha információim jók, akkor az emésztése is elég gyors.

Telepítés közben – forrás: http://www.balatonihal.hu

Ott a süllő. Tán az nem született gyilkos? Tavaly egy barátom 26 centis csukát talált egy süllő gyomrában, két sügér és egy rozsdás félig emésztett horog társaságában.

Sorolhatnám egymás után fogas, és fogatlan ragadozóinkat, amik felzabálják a többi halat, kígyót, békát, madarat, bogarat, mert ők bizony mind – mind született gyilkosok! Pont ez az a dolog, amiért csodálom őket, és elsősorban rájuk horgászok szabadidőmben.

Ikrát, és ivadékot zabál! Zabálja persze mert szereti. De mondjátok meg nekem melyik hal nem zabálja az ikrát? Mert küszíváson éjszaka az angolnától a dévéren át a pontyig, és szárnyas kedves barátunkig a tökésrécéig (persze ő nem hal, hanem madár 😀 ) bizony minden eszi az ikrát. A halászlében mi az egyik legfontosabb összetevő? Jé! Az ikra. Tehát az ember is zabálja az ikrát. Hmmmm! 😉

Még egy ponton kitérnék a tőkésrécére! A vadkacsa bizony nem csak az ikrát zabálja, hanem az ívó küszt is! Sokaknak ez is meglepetésként hat, még a horgászok között is! Ismerek egy olyan szűk vadkacsapopulációt, amelynek tagjai a téli küszre olyan szinten álltak rá, hogy csapatban terelik őket, mint a balinok csapatos vadászatánál megfigyelhető. A víz alá bukva szedik a vámot a kikötőkbe vermelt küszökből a jég esetleges beálltáig. Azt megjegyezném, hogy a sirályok, és csérek ezt kitanulván a felbukó tőkéskacsákat megtámadva szedik össze a csőrükből bódultan távozó snájdereket.

Nem beszélve arról, hogy mi, emberek az előbb felsorolt állatokat tulajdonképpen mind megesszük!

Szóval elég sok született gyilkos él ezen a földön (köztük mi emberek is) ezt a nagyon szűk szegmenst kismértékben átvizsgálva!

Remélem egyszer megérem azt, hogy a csapósügérre kicsit máshogy tekint majd a magyar átlaghorgász. Erre gyönyörű mintázatú olykor könnyen, olykor nehezen becsapható apró ragadozóra, amely ezerszínűségével mindig elvarázsol, vagy éppen pufókságával, “bohóchalságával”megmosolyogtat.

Nem is olyan messze tőlünk vannak országok Európában, ahol nagy megbecsülésnek örvend, mint kiváló sporthal. Persze tudom a húsa is kiváló. Nem is botránkoztatna meg, ha azt látnám, hogy valaki két-három nagyobb példányt elvisz és igényesen elkészít, megsüt, felfüstöl,  de ennek az esetek többségében az ellenkezőjét látom.

De hát ők a SZÜLETETT GYILKOSOK! Így irtani kell mindet!