Fehér poppoló

Közzétéve 2017. január 27. péntek | Szerző: steveolures

p1010695 p10106952

Kategória: Balaton, balin, balsa, egyéb, faragás, felszíni, hendméd, popperes | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Fehér poppoló bejegyzéshez

Skribanek Zsolt szerint:

2017. február 15. szerda - 00:01

Mostanában csak a barkácsolás? Semmi peca?
Tudom, tudom a jég… Vigaszként legalább olyan zegzugos részeken is lehetett barangolni, ahová csónakkal nem megy az ember. 🙂

Válasz
- steveolsonhun szerint:
  
  2017. február 15. szerda - 11:08
  
  Szevasz Uram!
  Ilyen hosszú, kemény tél gyerekkorom óta nem volt abban biztos vagyok!
  Sajna nem csak a peca, hanem a barangolások is elmaradtak! 😦
  Amikor elhatároztam, hogy veszek korit a gyereknek és magamnak elrúgták az edzésen a lábát. Aztán hazahozta a suliból az influenzát, aztán meg újabb kórt. Úgyhogy most van az az állapot, hogy ne jöjjön már több csapás! 😀
  Szóval annak ellenére, hogy itt vagyok mellette még nem igazán láttam a téli Balatont csak képeken. 😦
  Hétvégén Fehován voltam.
  Barkácsolni sem volt idő, erő már pár hete. Talán a hétvégén.
  Várom a tavaszt. A végén elő kell venni a meccsbotot, meg domolykózásra van esély, ha jó lesz a vízállás.
  A nagyüzem majd csak májusban indul, bár tavaly is csak a közepétől adta magát.
  
  Válasz
  - Skribanek Zsolt szerint:
    
    2017. február 16. csütörtök - 00:23
    
    Először is jobbulást! Sajnálom, hogy a fent említett módon alakultak a dolgok nálatok, mert a téli Balaton (is) csodás. Szerencsére sikerült pár napot ott töltenem, és a horgász cimbora is meglátogatott. Vágtunk léket is – akkor épp 30 cm vastag volt a jég, pedig még nem is voltunk a leghidegebb időszak végén – persze nem fogtunk semmit, de ezen nem is csodálkoztunk, hiszen most próbálkoztunk ezzel a műfajjal először. Voltaképpen alig horgásztunk, mert mindent meg akartunk nézni: a rianásokat, a nádas eldugottabb öbleit, titkos járatait. A legviccesebb egy barkóscinege volt, ami a nádasban előttünk csetlett-botlott a jégen. Egyáltalán nem félt tőlünk, és vagy elfelejtette, hogy tud repülni, vagy egyszerűen csak ő is élvezte a jégen csúszkálást. A gyerkőcök meg hihetetlenül élvezték a szinte határtalan korcsolyázás örömét.
    A jég miatt a hagyományosnak tekinthető februári horgászhétvégénk nagy valószínűséggel elmarad, de sebaj, mert megállapítottuk, hogy egy ilyen tél után úgy fogunk örülni a tavasznak, mint még soha (vagy legalábbis nagyon régen).