Végre valahára bejött egy igen komoly kapásban, és akciókban gazdag peca. Sikerült nyílt vízi kövezésen, és nádas mellett küszívás találnom, és szerencsémre nagyon ott volt a balin ahhoz képest, hogy milyen későn értem ki.

A vasárnapok nem egyszerűk, hisz csak a falu elejéig megy az első busz, az is elég későn ér oda. Összességében 60 perc séta + 30 percnyi buszút után tudom magamhoz ragadni az evezőlapátokat a többi pakk mellé, így majdnem hét óra mire a tutiba kiérek.

Gyorsan kimertem a csónakot, majd egy fél órát elegerésztem, akarom mondani elcsukáztam a nádban, csak azok a fránya csukák ezt nem vették tudomásul. Kemény 20-25 perc evezés után értem el a kőig, ahol az első rablásokat megláttam. Kapocsba az egyik 2016-os szávázs újdonság a prey71 wobbler került. Kis 71 milliméter hosszú 5,5 grammos karcsúság lebegő kivitelben. Első dobásra lekövette egy szép jószág, de a sekély vízben hínárba húztam, ezért lefordult róla. Aztán harmadik dobásra beesőre levette egy gyönyörű őn. Különlegesek ezek a beesőre érkező kapások, mivel felkészületlenül érik az embert. Ilyenkor kell a jól beállított fék, hogy a rávágás vehemenciája nehogy a csaliba kerüljön, és esetleg a hal életébe kerüljön.

Nem akarom nyomni a reklámrizsát, mert már az arckönyvön megkaptam, hogy mi ez a nagy felhajtás, meg a túlzott reklám eme csali körül, de ezen a napon ez a wobbler vitt mindent. 11 halig jutottam vele, és azért csak 11-ig, mert közben próbálkoztam még vagy 15 féle csalival. Egyedül saját gyártmányú olvadó WTD-re (hogy miért is olvadó, azt egy későbbi írásban taglalom) voltak kapásaim. Szám szerint öt. De a balinok megint gecik voltak, így egy sem akadt. Pedig az egyik az olyan tolóhullámmal bombázta be a csalimat a kő melletti sekélyből, hogy még mindig remeg a lábam! A felszíni peca az ilyen. Látványos, de nem feltétlenül eredményes.

Ha a balinok meglátják ezt a csalit, akkor gyorsan elkezdhetnek imádkozni, mert bár a csali neve az áldozat, de itt hamar fordulhat az a bizonyos kocka, és ragadozóból ők válnak áldozattá.

A reklámról csak annyit, hogy mindenki reklám alapján vesz új felszerelést, csalikat. Ez van, ilyen ez a világ, és ennek én a része lettem. Ha nem reklámoznának semmit, nem találnának ki újabbnál újabb csalicsodákat, akkor lehet, hogy még mindenki a beirdalt balinólommal, és a fölé tejeszacskóból kötött műléggyel horgászna. Amivel nincs is semmi probléma, sőt bizonyos esetben biztos ez a jó megoldás, de ezekben az esetekben én inkább nem fogom meg a halat. Miért is? Mert én wobblerrel, popperrel, WTD csalikkal szeretek balinozni. Hogy az saját, vagy más gyártmánya, vagy éppen szávázsgír az lényegtelen ebből a szempontból. De ezen a napon az működött és kész!

A videóban van egy kis őőő, de nem bemondónak, szpíkernek, narrátornak születtem. A roppantógyűrű pedig legalább olyan nehéz szó, mint az útelágazás! 😀

Szóval, ha egy enyhén kameralázas videót szeretnétek, reklámhumbuggal, és brutális kapásokkal, akkor kattintsatok a linkre. Ha nem, az sem baj! 😀