Tegnap reggel végre sikerült májusban is értékelhető halat fognom egy kilósforma süllő képében. Voltak rontott, piszmogós kapások, gumilehúzások, belefekvős kapások. Összesen hat. Ebből ő volt az egyedüli aki belenézet a fényképezőgépbe. De végre nyálkás lett a kezem, ebben az időjárási katyvaszban.

Aztán délután adódott még egy óra, amit persze mivel mással töltöttem volna ki, mint pecával. Sikerült megfognom az első saját csalis balinomat, ami igaz, hogy alulról karcolta a 40-et, nemhogy az új méret szerinti 45-öt, de akkor is ő az első saját csalis balatoni fogásom, így muszáj volt lőni róla két képet.

A kis balinokkal kapcsolatban lenne egy olyan meglátásom  (ami nem biztos, hogy helyes), hogy ebben bizony vastagon benne van a halászat leállítása. Az előző évig komplett pergető pályafutásom alatt nem fogtam kettő méret alatti balinnál többet a Balatonon. Tavaly viszont már több is jött, igaz közben 45 centire nőtt a mérethatár. Idén is sikerült már párba beleakadnom. A 7 centis kövér, nem feltétlen balatoni küszforma csaliknak is bátran nekimennek, ahogy tegnap is tették. Mivel nem célom a zaklatásuk, így kénytelen voltam odébbállni.

Azért két számomra örömteli dolog volt ebben a szűk órában. Egyrészt valószínű, hogy működni fog balinra a kidolgozott forma, másrészt pár éven belül sokkal több komoly méretű, méret feletti balinra horgászhatunk majd, mint az előző években.