Tibi barátom meghívására -és persze mert már nem bírtam a seggemen megülni- egy kis folyóvízi domolykós kergetésben vettem részt. Az időjárás előrejelzés egészen csütörtökig 15-16 fokos nappali hőmérsékletet, napsütést ígért. Meg is vettem az onlány jegyet, ahogy kell, erre pénteken bekövetkezett, amire nem igazán vártam. Szombatra 5-6 fokot, erősen felhős égboltot, helyenként esőt mutatott. Amikor leszálltam a vonatról hajnali fél hatkor a helyenként eső kellős közepébe csöppentem. Meg is jegyeztem, hogy még jó, hogy a szél nem fúj! Na erre sem kellett túl sokat várni! 😀

Tibi kilencig ért rá. Megnéztünk minden be, és kifolyót, hidat, beszakadt hidat, zúgót, persze eredmény az nem volt egy szál sem.

Félbehagyva

Egyet a cégnek

Zúgó

A semmi közepén

Miután egyedül maradtam, a folyóval, és a halakkal (?), a sokadik csalicsere végre kapást eredményezett. Bálint barátom kézi készítésű rózsaszín pettyezésű csalija hozta meg a várva várt kapást. Aztán sajnos ennyiben is maradtunk. A halak (?), meg én. Ettől független nagyon élveztem az egész napot, az eső, a hideg, a szél, és a kapástalanság ellenére. Mert végre repülhettek a wobblerek!

Domi

A csali