A bejegyzés olvasása közben ajánlott a következő zene hallgatása:
Este kialakítottam négy testet. Beragasztottam a súlyokat, a drótot, kivágtam a terelőlap helyét.
Reggel kevésen múlott hogy kirak az asszony a wobblerekkel együtt! 😀
Felettem este a cserépkályhára, hogy reggelre megkössön az epokit. Ő meg este mosott, és a kedvenc boleróját felette száradni.
Rá a wobblerekre.
Reggelre belekötött mind a négy! 😀
Persze a bolreót kellett menteni. Így reggel javíthattam a wobblereket.
Este eljött a csiszolás, alapozás, festés ideje is. Sajnos a kölcsön UV sárga rendesen összeveszett a fehérrel, így a felülete nem lett az igazi (más gyártó), de kísérletnek jó volt. (közben megtudtam, hogy nem összevesztek, hanem az UV festékekkel kicsit másképpen kell bánni – szerk) Az egyiket nagyon elbarmoltam, így azt meg sem mutatnám, bár a halakat nem hiszem hogy annyira érdekelni fogja, ha jó a mozgása. Még tanulom, hogy melyik színre, melyikkel lehet (érdemes) rádolgozni, úgy, hogy adja is magát. Ebbe a csapdába estem a sötétzöld esetében is, mert nem igazán mutatós rajta az apró hálós fekete hát. De tisztában vagyok vele, hogy ez még nagyon az eleje az egésznek.
És tudom – tudom a vonószem tisztítása. De ahogy öregszem romlik a szemem is! 😀
Gratulálok, nem semmi fejlődés. Nagyon szépek, nagyon irigyellek, hogy már ilyen szinten nyomod!
Szabi ezek még csak kísérletek. Semmilyen szinten nem tartok még. 😉
Szerintem meg valamilyen szinten. És az több, mint a semmilyen. 🙂
Majd, amikor kifogod vele az első halat,
akkor látszik, hogy a szinted hova halad. 😀
Nézd, végül is a karácsonyfára is kell valami dísz, nem? 😛