A sok munka közepette egy rövid három napos pihenőt töltöttünk Hegykőn, ahol a családi programok mellett egy kevés horgászatra is volt lehetőségem. Eredeti terveim szerint a helyi bányatavon, és az Ikván szerettem volna horgászni, amiből sajnos csak az előbbi valósult meg.

Mióta kutyások lettünk léptem – nyomon kutyákba botlunk! Jelen esetben a házigazdának volt egy Berci nevű örökmozgó jackrussel terrierje (már megint terrier), és vele játszottunk, amíg a szállásra kellett várni.

Iszonyat hőség volt abban a három napban. Első nap mindenképpen szerettem volna a tóra vetni néhány pillantást, így a háznál található kerékpárokat igénybe véve a fiammal lekerekeztünk a tóra.

Az őszintét megvallva nem álmaim vize egy ilyen bányató, ráadásul a hőség miatt látszott hogy eléggé be volt punnyadva a víz. Némi kishalmozgás, és néhány rablás azért látható volt így is, szóval bizakodó voltam.

Hazafelé még megnéztük a tájvédelmi körzeten belül található benőtt tavat, majd a kerékpárúton hirtelen ötlettől vezérelve négy településsel lejjebb kötöttünk ki. Elég régen bringáztam már, és a több napos otthoni megterhelő munka után nem volt egyszerű a kölyökkel a lépést tartani, főleg hegymenetben!

Másnap hajnalban keltem, hogy napkeltére már a parton találjam magam néhány testes balin társaságában! 🙂

Valami véletlen folyamán tán egy héttel előtte megkeresett Fekete Csaba balatoni információkkal kapcsolatban, és mivel láttam, hogy soproni születésű, így rákérdeztem nem e ismeri a tavat? Kiderült ott tag, így ellátott néhány nagyon hasznos információval.

Persze első reggel dobáltam én mindent, mindenhová, nem csak úgy, ahogy Csaba ajánlotta. Meg is lett az eredménye: egy nagy büdös semmi! Közben lejött ő is a tóra, és a korábban velem megosztott technikát élőben is megfigyelhettem. Nem volt sok rablás. A Balatonra kevésbé jellemző tolóhullám, vagy a felszínen úszó balin annál több. A taktika az volt, hogy tolóhullám, vagy a látott balin elé kellett ejteni a csalit, és hirtelen indítani. Csabinak volt is kapása, és lemaradt hala, és semmi akciót nem szenvedtem el azon a reggelen.

Napközben ellátogattunk Fertődre, ahol a kastély megtekintése után szerettem volna napijegyet váltani másnapra az Ikvára, de ez nem valósult meg, mert a horgászbolt a Vasút út túl végén volt, és a két kilométeres túrát velem egyetemben nem vállalta be a család a 38 fokos hőségben. Hazafelé nem volt más, minthogy vettem egy napijegyet a bányatóra a következő napra is.

Késő délután persze a fiam rávett egy újabb kerekezésre a másik irányba, mint előző nap, így eljutottunk Fertődig, ahonnan már csak egy köpés lett volna kerékpárral a horgászbolt, de addigra zárva volt, így visszakerekeztünk a szállásra.

Az esti peca felejtős ezen a tavon! Egész este egy balinrablást, és egy tolót láttam. Egy rablás volt még egy fa alatt, ami vélhetően süllő, vagy csuka lehetett, de hiába szórtam nekik a gumit, wobblert a 4 rövid alkalom alatt a legtutibbnak tűnő helyekre kapás nélkül maradtam. Úgy döntöttem reggelre elteszem magam, és frissen, üdén, pihenten megpróbálom megint.

Na minden voltam a 40 fokos szoba után, csak friss és üde nem, de belevágtam. Bringával elég hamar leértem a szállástól vagy három kilométerre található tóhoz. Nekiláttam a cserkelős balinozásnak azon az oldalon, ahol a legtöbb mozgást láttam. Addig próbálkoztam, míg egy tolóhullám elé dobva végre kapásom volt, de sajnos nem akadt a hal. Majd egy fűzfás részen heves kishalmozgást találtam a nádas előtt, és végre akasztottam egy őnt szinte beesőre. Igaz nem egy óriás, de balin küzdött a horgon.

Lehet, hogy a csali megtalálása volt a siker kulcsa, de lehet hogy csak a véletlen, hogy megint Zoli barátom bobblere lett a nyerő csali. Igaz nem az első verzió, hanem az eddig halat még nem adó kettes. De ez a véletlen műve, mivel az egyes verziót otthon felejtettem.

Érdekesek ezek a bányatavi balinok! Mivel a helyiek szerint keszegtelepítéssel együtt kerültek a tóba, és a hasi úszók gyanúsan sárgák, még az is lehet, hogy eredetileg folyóvízi tiszai, dunai halakról lehet szó. A viselkedésük minden esetre nagyon furcsa! Nem raboltak csapatban, csak magányosan, és nem ettek sem kora reggel, de még inkább nem késő este! Olyan reggel hét órától kezdtek el intenzívebben mozgolódni, és a helyiek szerint dél körül a rekkenő hőségben esznek leginkább! Na akkor én nem jutottam ki, de nem is akartam igazán, mert ott haltam volna meg a parton! Ernyő alól, meg elég furcsa lenne pergetni! 😉

Este még egy utánafordulásig jutottam, de halak szempontjából ennyi volt ez a hétvége. Rövid, forró, fárasztó, és tanulságos!