Az előző majdnem betlis peca beszámolójából lemaradt egy történet. Az egyik mólónál azok között amiket bejártunk hetedikén három pecás fogott néhány süllőt kishallal, ami amúgy nem hatott jól az idegeinkre. Szórtunk mi ott mindent ezeknek a dögöknek, de nem kellett nekik a gumi. De nem is ez a lényeg! A helyi erők bizony rendesen be voltak pálinkázva. Fárasztás közben az egyik meg is jegyezte, nem volt túl jó ötlet, mert a köveken, így még nehezebb lavírozni. A legöregebb gondolom a szesz hatására hangosan orbákolt, és a boterdőből először csak sejtettük hány van a vízben. Aztán kiderült, hogy csak a többi horgász elriasztása végett lehettek felállítva a különböző horgászeszközök, de nekünk volt pofánk közé telepedni. Egyszer csak a  szürke macinacis (álá Király Gábor) feltett egy kérdést, amire mi egyből összenéztünk!

– Ti ikrek vagytok?

– Mi?

– Ti ikrek vagytok?

– Miért gondolod?

– Mindkettőtöknek van sapkája, szemüvege és szakálla!

Hát bazdmeg, ha mindenkivel iker lennék ezen a bolygón, akinek van szakálla, sapkája, és szemüvege, mit nem mondjak, jobb bele sem gondolni! 🙂

Ez még kikívánkozott belőlem a pénteki beszámoló előtt.

Muszáj volt pénteken is horgásznom, csak úgy munka előtt. Egyrészt feledtetni akartam az előző napi  nyolc óra első hét órájának betlijét. Másrészt hétvégén egyéb teendők miatt nem horgásztam. Szóval ez ilyen búfelejtő, és pecapótló peca volt.

Ezalatt a két óra alatt több halat fogtam, és több rablást láttam, mint előző nap nyolc óra alatt!

Az első egy sügeres pálya volt, ahol sikerült elkapnom két egész jó halat pár kisebb mellett, egészen kicsi 0,8as fejjel, apró gumihallal, a tesztelésre elhozott ultratakony pálcával. Brutális az a bot, tényleg csak az igazi elvetemülteknek tudom ajánlani, annyira megy a hal után.

A következő pályán legutóbb csukára próbálkoztam, de csukák helyett a végén videózás lett belőle.

A keszegek még pénteken is ívtak, így nem sok reményem volt a sügérfogásban. Az első stégnél ugyan volt egy kapásom, de nem akadt, a többi máskor halakat rejtő helyen sokáig nem volt semmi. Aztán egy kő mögül jött egy kisebb, majd egy cső mellől, ahol tavaly is fogtam nagyokat, jött egy igazi dagadék!

A kép címe lehetne: A szerelemnek ára van. Szerencsétlen kidobta magát a partra az ívás hevében, és nem tudott visszavergődni. Valami szemfüles madár pedig már meg is szabadította a szemétől.

Harmadik helyszín a móló volt. Először megpróbáltam harapós csukabarátomat lépre, illetve gumira csalni, immáron drótelőkével felfegyverkezve, de egyik feltálalt ínyenc falat sem hozta meg az étvágyát. Ennek a süllőnek viszont olyan nagy volt a szája, hogy a 8 centis gumit teljesen eltüntette.

A harapós csuka persze újra megéhezett! És mikor? Amikor levettem a drótot! 😉