Kronológiai sorrendben nem ennek a bejegyzésnek kellene következnie, de nemsokára úgyis megtudjátok, hogy miért alakult így.

Végre eljött a május elseje, minden pergetőhorgász legnagyobb ünnepe, csakhogy az időjárás elbaszta az ünnepünket megint! A zavaros víz a partra kényszerített, csónakkal azóta sem futottam ki, mert egyszerűen nincs értelme. Szóval a parti pecát egy kikötői sügerezés jelentette. Első kapás mi lett volna a finom cuccra, ha nem egy csuka. Nem baj Sztív nyugi van, lesz itt hal dögivel! Lett a lófaszt! Talán 20 sügér, nyögvenyelősen, közte egy szebbecske.

Május 3. vasárnap másik kikötő süllők reményében. Már vagy 20 perce próbálkoztam egy kicsi süllőcske, egy rontott kapás volt addig az eredmény. Már elkönyveltem aznapra a nagy büdös lófaszt, amikor éles ütésnek vágtam oda. Hamarjában fel is húztam a parti viszonylatban nálam igen jónak számító 50+os süllőt, de leverte magát! A hibás én voltam, mert két különböző méretű wormhoroggal, cseburaskával összeállított gumi közül a kisebbiket választottam a rajta lévő kisebb súly miatt. A súlyt pont eltaláltam, a horog viszont túl kicsi volt. Jött még aznap egy kis balin, és annyi.

Május 5. kedd meló előtti mólópeca. Csali a bevált, de nagyobb féreghoroggal. Kapás, de nem akadt, ahogy tenném vissza vízközt leverte, megint egy jó süllő, de nem akadt! Itt már tele volt az a bizonyos… Gondoltam hátha félvízen vannak a süllők a küszök alatt, így megpróbáltam. Kapás, bevágás, harapás! Csuka állt a süllők fölött. Mivel dróttal nem készültem, így a 28as fluorohoz folyamodtam segítségért, és fohászkodtam, hogy a csuka nehogy újra kapjon. Mivel csak ezen a 4 méteres szakaszon volt kapás, így muszáj volt a helyet erőltetnem. Leengedtem, emeltem, kapás, harapta a fluorort is. Óhogyazatelibeb…. jóédesanyádat az…. Itt már nem mertem ugyanazt a gumit feltenni, mert nem lehet beszerezni itthon és a vasárnap beszakítottal együtt, már hármat vesztettem, így egy másik típus került a fonott végére, és láss csodát végre süllőt fogtam, és engedtem el! 😀

A peca vége előtt jött még egy sügér is.

A héten aztán hívott Attila barátom, hogy 3 napot lent lesz, így horgászni kéne! A kockát már rég elvetettük, és ki is kelt egy hajnali 4 előtti találkozás képében.

Tihany móló semmi, Limnológia öböl semmi, Rév semmi, gödrös semmi, Csopak móló, és strand semmi. Öt azaz öt balinrablás láttunk egész nap, pedig kint a dévér, kint a küsz, de rabló egy deka sem! Illetve hazudni nem akarok, mert a kishalasok fogtak pár kisebb süllőt. Az idő egy káosz volt, hol fáztunk, hol melegünk volt, a víz retkes, Attila feladta, én még nem. Próbálkoztam tovább a szokott kikötőben.

Jött pár apró sügér, és azt hittem ez a legnagyobb halam lesz a mai napon:

De nem így lett, mert a legnagyobb hajó mellé beeső csaliért négy darabos sötét árny merült le, és mire a felkapókart visszaváltottam az idei legnagyobb sügerem már be is nyelte a gumit! 🙂 Hurrá! Végre a megmentő!

Üröm volt az örömben, hogy a pályát elbasztam! A zsinórt a szél belevitte a hajó díszlécébe, amin pont ott volt egy kis elöregedett rész, kiálló darab, amibe a zsinór beleakadt, így fel kellett másznom, és a helyet szétzörögtem.

A peca vége felé néhány kisebb sügér után fogtam még egy kis csukát is. Akit fosott már le hal, az tudja milyen büdös is tud lenni! Engem eddig csuka még nem szart telibe, csak keszeg. Na de ez rendesen elintézett! A bot nyele, a pulóverem, és a nadrágom két helyen egy merő fos lett! Köszönöm utólag is csukaúrfi! 😀

Szóval így kezdődött a május: Megtépett, leakadt, telibeszart!