Szombat a családé volt, így vasárnapra maradt a peca. A pénteki napból kiindulva már készültem a balinokra is. Amikor megláttam a kikötőben a millió ivadékot, úgy gondoltam, hogy még mielőtt kieveznék rommá fogom magamat sügérrel, de nem így történt. Legnagyobb meglepetésemre egy darab sügér sem volt az ivadékok alatt! 😦
Csónakból a második dobásra megtolta valami a kanalat, így úgy gondoltam jó pecának nézek elébe! Mögöttem balin rabolt. Letettem a csukás botot. Rádobtam, és BÁÁÁÁM! Zolika boblere megint odabaszott! 🙂 A hal sajnos leakadt! 😦 Kicsit idegesített a dolog, mert kis szerencsével az első 5 percben két halam lehetett volna, helyette ott álltam üres kézzel. 😦
Eveztem tovább, és tovább, de a csukák inaktívak voltak, pedig rengeteg kishal volt a nád előtt. Próbáltam a sügéreket is, de semmi. Mígnem mögöttem rabolt a balin, a nád előtt tán 3 méterrel. Rádobtam. Elsőre semmi. Másodikra leverte, és rajt is ragadt! 🙂
Elértem a belső öblöket, ahol egy finom csukakapásig jutottam, és közben hallottam a balinokat a nyílt víz felől. Folyamatosan azon agyaltam, hogy be kéne végre célozni őket, de a nagy csukák lehetősége akkor még legyőzte ezt a gondolatot. Besegített ebben, hogy az önálló nádszigetek tövében összegyűlt kishalak közé gyakran odavágott valami. Aztán az egyik ilyen rablásnál láttam is a szép csukát, ahogy kiemelkedett a vízből. Ráálltam, és tán ötödik dobásra olyat vert a kanálra, hogy azt hittem viszi a botot is, de nem akadt meg.
Nem sokkal rá a balinok nyertek. Kb 10 perc dobálás után a nyílt víz felől el is kaptam a következőt. 🙂
Sajnos több nem jött, így a közben érkező keleti széllel elkezdtem visszafelé sodortatni magam, és szórtam a kanalakat a nád tövébe (egy sajnos bent is maradt 😦 ). Balinrablások intenzitása a széllel csökkenni látszott. Már a stég előtt voltam, a reggeli akasztás helyétől nem messze, ahol a beeső wobblert verte telibe egy újabb őn. 🙂
Mindentahűtőbeapafia duóból most csak apa volt a vízen, de fogásomat látva 100 méterről odaevezett. Rám állt kb. 30 méterre, és elkezdett felém dobálni. Na itt fejeztem be aznapra a pecát!
De azért nem volt rossz így sem! 🙂