Erre a vasárnapra egy kisebb szigetközi pecavilágos találkozó volt a fejünkben, amit szlovák testvéreink zsilipnyitogató őrülete meghiusított. A peca akkor sem maradhatott el, mivel Bálint egyrészt egy kisebb jigfejcsomagot + dobozokat akart átadni nekem, másrészt semmiképpen nem mehetett haza úgy, hogy ne horgásszon.

A megbeszélt helyen, és időpontban találkoztunk, és fél 4 körül már repültek is a wobblerek a víz felszínén pötyögő kishalakat hajkurászó süllők közé. Megint rossz vendéglátó voltam, mert lefogtam a halat a pályáról!
Két rontott süllőkapás után még sötétben sikerült két szép wobbleres sügért abszolválnom.

A Balatonon még sohasem fogtam teljes sötétségben wobblerrel sügért. Ezentúl keresni fogom őket az ilyen helyzetekben.

Aztán egy rövid szakaszon, ahol ívott a küsz egy kis nádas, és a hínármező között azt vettem észre, hogy mintha nem csak a kacsák miatt fröcsögne a víz. Rablások voltak!
Majdnem elrontottam a fogási lehetőségemet ezen a pályán mert elsőre a nádra dobtam a csalit. Miután csendben kiszabadítottam, így is sikerült egy 45-50 közötti (farokkal) süllőt elkapnom végre, majd jött egy újabb szép sügér is.

Itt Bálint elkészítette a Quasimodo és a süllő című képet!

Volt még egy balinkapásom, és Bálintnak jött két apró sügér. Mivel elég hamar szétcsaptuk ezt a rövid szakaszt, ezért a mólószárakra mentünk, ahol Bálint fogott egy 25ös forma pontyot kopytóval.

Nekem jött itt még egy kis süllő, meg tán két kisebb sügér.
Ezután kinéztünk a nagymólóra, ahol megint nem voltak ott sem a kövesek, sem a süllők, ami teljesen érthetetlen a számomra, hiszen ez talán a legjobb nappali gumis pálya az északi parton. Egyszerűen idén nem adja a halat!
Volt pár balinrablás, így megint Zolika wobblerét küldtem bevetésre. Meg is lett az eredménye! Bődületes felszíni kapással jelentkezett egy 50es forma balin. Persze merítő szokás szerint nem volt nálam, így Bálint lehasalt a kőre, hogy kézzel kivegye, de 5 centi kellett volna még, így ráemeltem. Ez a balinnak nem tetszett így lelépett!

Nemsokára a kapástalanság miatt helyet váltottunk, miután a következő pálya környéke dugig volt bojlisokkal, pár dobás után a révet választottuk. Itt fogtam újabb sügért, és egy kövest, Bálint csak ütésig jutott sajnos.

Találkoztunk Hutival, aki a kutyáimat szerezte, és kisebb nehézség árán rávette a jackrusseljét, Briant, hogy ne ugorjon a visszadobott hal után. Mert bizony nem egyszer előfordult már vele.

Kapás híján egy újabb móló következett, ahol megint csak az én pillanataim következtek. Három kövest fogtam, és volt akcióm egy orbitális méretű sügértől, de az a mocsok csak a gumit fogta meg. Itt már kezdett Bálint cérnája végleg elszakadni. Nanoról ő is monóra váltott, és még csalit is adtam neki, de egyszerűen nem akart összejönni neki.

Érdekes, hogy kettő már most fehér, hiszen még nagyon kicsik:

Bogár, csak úgy:

Akkor véltem először a nap folyamán Bálint arcán őszinte mosolyt felfedezni, amikor 4 sügér, és 2 kis süllő után egy csuka megszabadított a csalimtól a következő mólón!

Mindent elkövettem annak érdekében, hogy a vendégem is jól szórakozzon. Az utolsó helyszínen még azt is felajánlottam, hogy addig nem állok neki a pecának, amíg ő nem fog halat, amit persze elutasított. Ez a nap most így alakult, de volt már ilyen korábban is, és még lesz is. A lehetőség ott van, és ha Bálint újra erre jár, majd újra megpróbáljuk együtt. 🙂