Március harmadika már nagyon régen volt! Megpróbáltam hasznossá tenni magamat minden hétvégén, de már annyira hiányzott a peca, hogy újfent kiültem. Most csak ide Almádiba a kismólóra. Minimál cucc, egy meccs, egy féder, csonti, giliszta, kukorica. Első kapások a féderen jelentkeztek, de nagyrészük maszatolás volt, szinte megfoghatatlan ezzel a cuccal. Finom pikker kellett volna vékony 16/10-es összeállítással, de erre a pár alakalomra nem ruházok be. Maradt a régi MH féder, a mi a finom pergetőcuccokkhoz szokott kéznek már elég böszme jószág. Végre kapás volt a az úszóson is, és evvel indult egy kisebb börleszkjelenet. Történt ugyanis, hogy a botot a hajók kikötésére használatos fém nemtudomhogyhívjákra támasztottam, csak a zsinór alákerült, így bevágáskor szakadt. Gyorsan kitekertem a fédert rádobtam az úszósra, így elkaptam a zsinór végét. A fédert kaja nélkül visszadobtam, amint süllyedő fázisban elkapott egy keszeg. Beváktam, meccs zsinór a fogaim közé, mivel rajta volt a hal, és kitekertem a 20-25 dekás dévért. Úgy döntöttem elteszem, miközben a fédert letettem, a horga vízbe lógott. Amikor kézzel húztam ki a meccs zsinórját elkezdett bólogatni a féder is. A 10 centi feletti vezérküsznek mindkét horog a szájában figyelt. Jót röhögtem a bénázásomon és folytattam a pecát. Összességében két kilónyi keszeg jött, amiből 9 darabot hazavittem. A túl kicsiket azért nem, mert had éljenek, a legszebbet meg azért nem, mert ha már megúszott egy komoly támadást, akkor had éljen tovább!
Ja és megfogtam életem első törpéjét, amit az új szabályok szerint akkor sem lehet visszatenni, ha nem akarom elfogyasztani.
A nap egyik színfoltja a kisebb gyerekcsoporttal érkező tanárnő volt, akinek a gyermeke horgászik, így képben volt a halakkal kapcsolatban. És csendre intette többször is a gyerekeket, hogy ne zavarják a horgászokat.
– Gyerekek milyen őshonos balatoni halakat ismertek?
– Keszeg.
– Balin, de az ragadozó.
– Törpeharcsa.
– Ponty.
– Hány féle ponty létezik?
– Kettő!
– Mi az a kettő?
– A sima, meg a tükrös!
– Mi a különbség a sima meg a tükrös között?
– ??? (ezt nem tudták a gyerekek)
– A sima az olyan hosszú, a tükrösnek meg nincs pikkelye! (Mindig tanulok valami újat! 😀 )
Szóval ilyen és ehhez hasonló élményekben lehet része egy csend, nyugalom, magány kedvelő pecásnak a Balaton partján, ha a mólót választja. És a többi pénteki élményt az elvigyem e gardát, vagy ne, mert nehogy megbüntessenek dilemmától a bojlis bottal keszegezőkig már nem is említeném inkább.
Ami biztos az az, hogy a szombati reggelim az zseniális volt!
Egy fontos dolog még eszembe jutott! Múltkor a süllő általam lerágott fejét nekiadtam a kutyáknak, és nagyon ízlett nekik. Mivel aktívan érdeklődtek a nyers hal irányába is, így nekik adtam a halfejeket, és mind megették. Így az sem ment veszendőbe, ami egy nagy pozitívum nálam.
“Ja és megfogtam életem első törpéjét, amit az új szabályok szerint akkor sem lehet visszatenni, ha nem akarom elfogyasztani.” Na, és mi lett szerencsétlennel? 🙂
A mellettem ülő spori hármat is fogott belőle, és közösen úgy határoztunk, hogy a negyediket is ő fogta! 😀
A halfejeket nálunk is szerették régen a kutyusok, a mostani pulink viszont nem csípi…
“A sima az olyan hosszú” – no comment…
😀
Neked vidám pecáid lehetnek.
Nagy kár, hogy erről nem készült videó.