Pénteken azért mentem ki pecázni, mert úgy volt, hogy a születésnapomon nem tudok kijutni, aztán úgy alakult, hogy szombaton, és vasárnap is pecáztam.

Szombaton egy faszbukos ismerőssel jártunk meg több északi parti települést is. Néha van előnye is annak a “közösségi oldalnak”. 🙂

Ő egy törpeharcsával nyitott sajnos, majd fejenként 10 darab felett fogtunk köveseket, és a harmadik pályán szép sügéreket. Rengeteg balin volt két helyszínen is, de partról – stégről nem tudtam akasztani egyet sem.

Rengeteg az apró kősüllő, ami biztos, hogy a jó ívásnak köszönhető. Kis 6-8 centisek is megpróbálják leütni a gumit, van amikor sikerül is, egy idő után nem is erőltettük a helyeket, bár az apróságoknak semmi baja nem esett. Ha meg is akadtak, vagy menet közben maguktól leestek, vagy vékonyan fogta őket a microszakállas, vagy a szakáll nélküli jig. Még a végén egyet fogok érteni a csónakos tilalommal, ha ilyen jó lesz a szaporulat! 🙂Az igazi őrült még a stég alá bedugott bottal is próbálkozott! A nap halat egy 25ös sügért a : Steve gyere kurva nagy sügért fogtam! kiáltás közepette kapta elő egy jellegtelen helyről.

Köszönet a jó képekért, és azért, hogy ismeretlen ismerősként bejöttél értem Veszprémbe, és haza is vittél. Biztos vagyok benne, hogy lesz nekünk még közös pecánk ebben az évben, és talán jövőre én is eljutok hozzád a Murára domolykózni.

A nap krónikájához tartozik még két dolog. Az egyik, hogy Pétert nem kímélték a csukák, és kettő is megszakította a finom szerelésen. A másik egy öreg fazon, aki két vízigolyós  szerkóval balinozott a karika kapásjelzőre kötött 3 decis üdítős flakon a betonplaccra fektetve. Mellette pedig hol mártogatott, hol pergetett ólmos legyessel, és folyamatos szerelésben volt. Meg is kérdeztem a feleségét, aki nagyon beszédes kedvében volt amúgy, és a gardát a kősüllő rokonhalaként tüntette fel, hogy két engedélyük van e? A válasz persze nem volt, de állítása szerint a férje annyira fél, hogy hal nélkül mennek haza, hogy azért próbálkozik. Felvilágosítottam, hogy miért nem éri meg a dolog, így az öreg letette a harmadik botot, amíg jelen voltunk. Az más kérdés, hogy a 3 bot ellenére kapásig sem jutott, se pénteken se szombaton. Teljesen padlón volt, hogy a “műanyag szarokkal” fogunk halat, ő meg lófaszt sem!

Mivel szombat este a család 2/3-a úgy döntött, hogy ilyen melegben nem megyünk utcazene fesztiválra, így vasárnap hajnalban elindultam egy csónakos pecára a nagy meleg, és a buszokon található embertömeg ellenére. Úton célom felé az egyik részeg már harmadszor jelzett olyan megállónál, ahol nem kívánt leszállni. Már azon voltam felszólítom, hogy az anyjával szórakozzon, hiszen engem várnak a balinok, amikor a mellettem álló 16 éves pásáppal feltornázott mellű hölgyemény már negyedszer kapaszkodott bele a vállamba a kapaszkodó helyett. Ez némi megnyugvást jelentett, így kibírtam a megállóig ahonnan még fél óra séta következett. Magamhoz ragadtam az evezőket, és a sűrű nádon keresztül kiverekedtem magam a vízre. Mire kiértem teljes felsőtestem beterítette a pókháló, döglött szúnyog, és muslinca egyvelege. Nekem nem csak az arcomon volt elkent szúnyogtetem! 🙂 az evezőt pillanatragasztó módjára tapasztva a kezemhez, így egy gyors mosdással indítottam. Közben ahogy sodort a víz kifelé meghallottam, majd megláttam az első rablásokat. Viszonylag sok balin volt a pályán, a madrak is csapkodtak az apró küszök, ivadékhalak közé.

Fogtam spinerrel, poperrel, és a végén az enyhe szélben a tomboló balinok közül 4 dobásból 3at kicsaptam hermessel, 1et beesővel, 1 pedig a csónaktól pár méterre verte le. A végén eltévedtem a kikötésnél a nádban. Lekéstem a buszt így fogtam még két sügért, közte egy 25öst.

Mivel tudtam, hogy Péter reggel is próbálkozik még mielőtt hazautaznának, így felhívtam, hogy nyitva hagytam a kaput, jöjjön sügérezni nyugodtan. Sajnos a sügér nem jött össze neki, de egy csuka megint megtréfálta, aztán mennie kellett. Elmondása szerint az öregnek megint bent volt a két vízigolyós szerkó, és egy tizencentis piros gumihalat emelgetett a halaknak lekopírozva minket.  Ennél szánalmasabb már csak az alsóörsi móló harcosa volt, aki fogásainkat látva etetőkosaras kukoricacsalis fenekezővel kezdett el utánozni minket. Lám csak hová fejlődhet még a vertikalitás! 🙂