Tegnap békéshalas peca volt a kölyökkel este hat órától éjjel fél egyig. A kölyökkel úszóztunk egy jót Tihanyban, nagyon élvezte a világítópatronnal szerelt úszós pecát a sötétben. Minimális etetéssel fogtunk vagy 50 keszeget. 10 dekástól a fél kilósig. Mire leértünk a nagy melegben a csontik kifeszültek, de döglöttre is jött a hal, és a kukoricát is húzták rendesen. Karika keszeg, dévér, és bodorka jött.
Még otthon megkérdeztem a Botitól, hogy mi legyen a halakkal, ha fogunk? A válasz egyértelmű volt: Mehetnek vissza!
Mivel voltak süllőrablások dobtam egy párat a szarrávilágított pályán, ahol zörögtünk is rendesen. Mondtam is így süllőt fogni csoda lenne. J7GFR-re semmi, erre az SSR-t második dobásra leverte egy 40-50 közötti süllő. Sajnos nem akart fényképezkedni, így addig rázta a fejét míg a parttól 3-4 méterre megszabadult a drillingtől. Máskor óvatosan csendben közlekedve semmi, most meg ott volt a süllő. Érdekes!
Ennek ellenére nagyon jó peca volt. A kölyök úgy elfáradt, hogy fél perc után beájult az autóban, először csak bedőlt a botzsák mögé, majd egy koppanás után (lefejelte az ajtót), szinte eltűnt a zsák mögött!
Kissé tömör összefoglaló, sok képpel. És csak sárgulok megint, mert képtelen vagyok összehozni egyetlen vacak kis pecát, pedig ma is a Tiszánál mászkáltam, de nem pecás vendéggel voltam, sajna (de legalább most nem én voltam a sofőr, és végre én kóstolhattam a bort!). Frankó érzés, ha az ember a saját “ivadékával” megy el pecázni. És fog “holmi vacak” ÖTVEN keszeget. Vazze! Már tíznek is örülnék. A süllő is jó lehetett!
A gyerek öröme a legfontosabb!
A süllő meg végül is meg volt, ott volt előttem, csak a kép hiányzik egy kicsit, amit így nem tudtam elkészíteni. Majd legközelebb, ha egyedül megyek elkapom! 🙂