Tegnap délután kimertem a csónakot, megnéztem minden rendben van e. Aztán neki álltam sügérezni, csak éppen a sügérek nem vettek róla tudomást, mert nem voltak bent a kikötőben. Egy 10-10 centis kis csukát akasztottam, de lement, ezenkívül egy sügérkapásom volt. Átmentem a helyi mólóra, sügér és süllő reményében. Először a vitorlások mellett, között próbáltam sügéreket keresni, de semmi, így a móló fala melletti rész következett. Az eredmény 3 méret alatti süllő (a legnagyobb 28 cm), egy folyami géb kopytóval (újabb halfaj a privivel!), és néhány köves. A kövesek miatt megint hamarabb távoztam. Jól rá is csesztem, mert elnéztem a buszt! A nyári időszámítás tartama alatt nem egyenlő a nyári szünetbennel! 50 perc várakozás következett, így későn értem haza, és ma reggel nem volt kedvem felkelni korán, így a mai peca elmaradt.

A legnagyobb süllő a nimfát verte le:

Ez pedig egy bónuszfotó ma reggelről:

Az egyik helyi közmunkás “hölgyé” nem bírtam ki, hogy ne fényképezzem le!

Jut eszembe, egy iskoláscsoport volt kint a mólón, akiknek rövid előadást tartottam a balatoni halakról, és azok védelméről, és volt köztük egy 10 év körül kis srác, akivel beszélgettem egy keveset, mivel legyezve próbált halat fogni. Az Ipolyon, Dunán, és egy börzsönyi kis patakon (talán Tölgyes) szokott legyezni, elsősorban domolykóra. Biztattam, hogy ne hallgasson a többiekre, akik zrikálták, hogy meg lesz e a vacsora?

És végül amin a legnagyobbat röhögtem tegnap:

A “sporttárs” sügérezési technikája a kikötőben. Durung bot, vastag zsinór, kindertojás úszó, végólom felette 15 centivel oldalelőkén egy küsz. Harmadik kapásra fogott is egy apróságot (tehát hatékony a módszer 🙂 ) . Aztán két rontott kapás után olyat odatörölt a sügérnek, hogy a kindertojás szájba, az ólom meg mellbe vágta, a kishalból meg a horog segédletével kitűző lett a pulóverén!