Akadt még egy történet, ami a halfogással nem de a természet gyerekkel történő megismertetésével szorosan összefügg. Békázni voltunk a helyi patakból felduzzasztott némileg rendbe tett régi Vidámparki tavon. A kis békák és a nagy kecskebékák túl élénkek voltak ahhoz, hogy vízbeesés nélkül elkapjuk őket, de néhány a téli kómából épphogy ébredező varangyot azért sikerült elkapnunk. Ami még érdekesség, hogy a tóban 4 valószínűleg a terráriumot kinövő megunt házi kedvencet is láttunk ékszerteknős képében. ebből 3-at sikerült is levadásznunk. Ha nem tavasszal rakták ki őket, akkor nagy túlélők, hogy ezt a viszonylag kemény hideget kibírták.
Vigyázz, mert meglép!
Szélesszájú békák egymás között
A testük még elég ernyedt volt, látszott rajtuk a téli koplalás, a hangjuk meg olyan volt, mintha minimum másnaposak lettek volna.
Békák király! A varangy kedvenc (mondjuk mindegyik).
Ékszertekiket meg nem szeressük. 😦 Persze erről nem a teki tehet, hanem a zember. Mer a terráriumot kinőtt ékszert sajnálja, hát kiteszi egy szabad vízbe. Mivel a drágaszág É-Ámerikában is közel hasonló éghajlaton él, naná, hopgy kibírja a telet, ha tudott kajálni. Márpedig tud, mivel a hazai rokonánál sokkal agresszívebb, erősebb, eleszi előle a kaját (mondom ámerikai). Szerencsére nálunk MÉG nem alakult ki önfenntartó populációja, de alkalmazkodó faj, és ami késik, arra várni kell. Mi, mocskos természetvédők nem szeressük, ha a zember ún. tájidegen fajokat csak úgy ukkmukkfukk mindenféle előzetes és precíz felmérés nélkül kienged valahová (törpeharcsa, razbóra, spanyol meztelen csiga, selyemkóró, hosszú a sor). De ez van, meg kell próbálni kezelni. Sz’al azt a csodás nagy ékszertekit nyugodtan vidd haza a srácnak, legalább lehet neki fogni apróhalat, mert szereti nagyon. 😀
Kérdezd meg Pupát az ékszerteki levesnek jó-e? 😉
Tudom, hogy nem oda valók, de megenni biztos nem lenne szívem egyet sem!
Ja, hát nekem se. Elvből sem ennék teknőst! És mint mondtam, nem a teknős tehet róla, de embert írtani még se lehet. (Mégha sokan meg is teszik, nekem az is elveim ellen való. Amúgy nincsenek elveim, pedig ’89-ig elv-társ is voltam.)
Én mocsári rajongó vagyok! Apám otthon homokban keltette ki a kis mocsáriakat majd szabadon engedte őket a Pécsi -tavon. Ezek a teknősök talán nekik köszönhetik, hogy ott vannak:
http://atyafipeca.wordpress.com/2011/04/25/willkommen-am-pecser-see/
A varangy nagyon aranyos béka és a hangja is cuki!
Rendes ember a faterod. Tiszteletem neki, de ráérsz még átadni!