Tegnap este már gondolkodtam rajta, hogy ma reggel munka előtt kellene párat dobnom, de aztán hamar elhessegettem magamtól a gondolatot. Tegnap volt a névnapom és egy kiadós vacsorát kaptam az asszonytól, ami után elég hamar elaludtam. Hajnali négykor aztán megébredtem és nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy pergetnem kellene. Tíz perc forgolódás után aztán indulnom kellett. Hatkor már a parton voltam. A víz ott volt a késztetés is bennem a halfogásra. El is kezdtem a dobálást még a sötétben különböző kétrészes és mindenféle csörgős felszíni csalikat próbálgatva egymás után. A strandon vízben hagyott focikapuk felől egyszer csak hatalmas loccsanást halottam az alig nagyarasznyi vízből. Megpróbáltam becserkészni őkelmét, de a lassan vontatott felszíni csalikra nem támadt gusztusa legnagyobb sajnálatomra. A napkorong lassan megindult az égen felfelé, amikor a kis 66 milliméteres yo-zuri l-minnow mellett döntöttem. Igaz ez egy süllyedő csali, de nagyon hasonlít a balin fő táplálékára a szélhajtó küszre, és megfelelő sebességgel vontatva, magasan tartott spiccel el lehet húzni a kis vízben.

Mivel rablások nem voltak, éppen azon merengtem, hogy kapásom lesz e, amikor elemi erejű ütést kaptam, és halam már rázta is a fejét, ahogy a víztetőt pocsolta széjjel. Először megijedtem, hogy csuka lesz, de nemsokára megláttam az oldalazó halam hátúszóját, ahogy meredt kifelé a vízből. Itt már tudtam, hogy balinnal akadt dolgom, jól küzdő balinnal.

Azért lehetett a csukához hasonló fejrázás, mert valahogy oldalról támadta a kis műhalamat, ami teljesen kipeckelte halam száját. Úgy úszott a wobblerrel, mint kutya a raportfával a szájában.

Halam még többször visszatört, de hamar megadásra késztettem.

Ott feküdt előttem a fűben ez a gyönyörű közel kettes balin, ami bearanyozta a reggelemet.

Szóval srácok, ami a lényeg: Mindig hallgassatok a megérzéseitekre!

Megéri mindenképpen!