SteveOlureS

Az utóbbi bejegyzésekből láthattátok, hogy egy újabb dolog gyűrűzött be az életembe. A wobblerkészítés. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy belekezdjek e a dologba?

Jelentem: Megtörtént!

Ebben a bejegyzésben található képek nagy része már szerepelt, de muszáj újra felhasználnom őket a szemléltetéshez.

Tegnapi napon végre kijutottam “horgászni” 2015.12.31 óta először. Mi a hosszú böjt titka? Befagyott a Balaton. Persze annyira nem, hogy minden veszély nélkül lehessen rajta korcsolyázni, vagy lékhorgászni, de annyira igen, hogy a páncél megvédje a halakat tőlünk, és a kormoránoktól.

A mólók már kiolvadtak, de a 2-4 méteres kristálytiszta vízben nem sok esély van a halfogásra, viszont, ha bedobnék egy 5 forintost biztosra meg tudnám mondani, hogy fej, vagy írás van e felül.

Szóval 15 perc pergetés (szenvedés) után, készítettem néhány termékfotót a szávázsnak, majd nekiálltam az úszáspróbának.

Előre bocsájtanám, hogy a hat gyermekemből három maradéktalanul kiállta a próbát, három prototípus gyerek viszont megbukott, így ők egyenlőre nem lesznek klónozva.

Kezdeném az elsővel. Ő a vörös szemű, kék, süllyedő balingyilkos lenne. Na már most süllyedni ugyan süllyed, viszont ha elindítom pörög a tengelye körül. El is kereszteltem körforgówobblernek! 😀

Jöjjön a második. Ő volt a kedvencem eddig. A pocokwobbler. Szóval a pocokwobbler gyönyörűen áll a vízben. Kint a feje teteje, és a nyelv, ahogy terveztem. Egy hibája van. Nem szabad elindítani! 😀 Ugyanis bátor módon súlyoztam, túl bátor módon. Ahogy indítom a wobblert olyan lesz, mint a Cseh Laci! Háton úszik! 😀

El is kereszteltem rögtöm döglött pocoknak! 😉

Szóval folytassuk. Jöjjön a harmadik. A kék bálna, vagyis a popper. Tudom, hogy elfogult vagyok a saját gyermekemmel, de mit tegyek, ha egyszer gyönyörű. 😀 Nem hibátlan, de gyönyörű, és ami még lényegesebb végre működik. Túrja, fröcsköli a vizet, ahogy kell. Ötösre vizsgázott. Nálam. A halaknál? Majd májusban kiderül.

Az újabb topwater következik. Sorban a negyedik, a bőregér. Ő egy banánhajó sablon alapján indult útnak, de faragás közben a fa beszakadt, így valamivel kisebb lett a tervezetnél. Függőlegesen áll a vízben, ahogy kell, az orrát finoman, érdeklődön kidugva a víztükör fölé. Ahogy indítom sétál. Nem akkora kilengéssel, mint a nagy testvérei de sétál. Négyes fölét kapott tőlem. Rendben. Hogy halat ad e? Május.

Jöjjenek a kicsik. A domolykós próbálkozások. Ötös, és hatos. A sárga pettyes púpostól féltem. Utólag meredeknek tűnt a terelője. De működött! Hangolás nélkül, nyíl egyenesen, a seggét riszálta, mint ahogy a kutyáim rázzák, ha a munkából hazatérek. 😀

A zöld pettyes, na az nem. Ő kitört oldalra, én meg csak röhögtem, egy darabig magamban, aztán már rendesen. A döglött pockon.

Februárhoz képest rengeteg volt a járókelő. Már vártam, hogy valaki kérdezni fog és megtörtént.

• öregúr: Lehet itt valamit ilyenkor fogni?
• én: Persze.
• öregúr: És mit?
• én: Döglött pockot! 😀 😀 😀

Szóval a zöld pettyesnél már sírva nevettem a pocok miatt, és a metsző, hideg februári széltől. Csak azt láttam miközben a szemeimet törölgettem, hogy a wobbler oldalaz. Megpróbáltam behangolni de a dombok mögött eltűnő lemenő nap halovány fénye, és a könnyeim nem voltak segítségemre, így feladtam a küzdelmet.

6:3 lett a vége, ami sokak szerint nem rossz eredmény így elsőre, főleg, hogy az első kettőnél tudom mi volt a gond, a zöld pöttyös pedig hangolással talán helyrehozható.