Miért is ne? 😀

A hónapban még nem dolgoztam. 😀 Illetve igen, de nem a műhelyben, hiszen a pakkok fényképezése, az értesítések kiküldése, számla írás, csomagolás, postázás is munka, csak kicsit más jellegű. Ráadásul egyik nap csináltam egy börzét az előző évben felgyülemlett általam esztétikai, vagy minimál formai hibásnak ítélt csalikból, használt és kísérleti darabokból, úgyhogy tegnap vagy 30 pakkot adtam fel postán.

Itt ágyaztam meg a mai parti pecának, hisz a városrészi kisposta technikai okok miatt bizonytalan ideig zárva, így be kellett mennem a belvárosba. A városban meg csak nem egy kajakkal az autó tetején furikázok és este amikor meccsnézés közben úgy döntöttem, hogy ideje süllőt fogni, lusta voltam visszapakolni a kajakot az autóra. 😀

Tegnap délután elvittem a kutyákat egy körre, úgyhogy rendesen elfáradtak, így éjjel egyig – amikor az ébresztő megszólalt – végre aludhattam.

Amikor mentem ki a kocsihoz Lola kikísért és ahogy visszanéztem, hogy elköszönjek tőle, láttam, hogy egy éppen varangyot sasol. Annyira elfáradt a délutáni nutria járat bontásban, hogy csak rászagolt a békára a szokásos őrjöngés helyett. Azért gyorsan visszaléptem és egy mozdulattal a szomszéda költöztettem a brekit. 😀

Amikor lent kiszálltam az autóból pofán csapott a nem várt szél és már hallottam is a hullámok zaját. 😦 Nem ezt ígérted baz+! – hasított át a gondolat az agyamon, hisz este még tükör vizet mutatott. 😀

A helyi móló mellett “millió” dévér ívott a kövön, de nem tudtam meghorgászni a viszonylag sekély vizet, mert a fehér habos hullámzásban a wobbler fél méteres oldalirányú kilengésekkel dolgozott. 😀

Keresnem kellett egy mélyebb részt, így elindultam. Közben meg megálltam dévért, küszt keresve és több helyen belehallgattam az éjszakába süllőrablás hangját kémlelve.

Rablást ugyan nem hallottam, de egy mély részen ha nem is ívó, de a kő előtt keringőző dévéreket találtam. 3,5 kilométeres séta után.

Megjöttem. 😀

Ekkor már hajnali három volt és egyedül ebben a helyben éreztem, hogy lehet valami. Nagyon sok dévér volt a pályán, így a wobbler folyamatosan a halakon döcögött. Gondoltam itt csak az új vertik segíthet, gyorsan húzva a haltömeg felett, hátha megkívánja egy éjszakai vadász. Az előző évek tapasztalata az, hogy ilyen vadász ennél a módszernél nem csak balin, hanem süllő és harcsa is lehet.

Egy óra üresjárat után végre volt egy jó kapásom a white metallic színre. A fék zizzenése jelezte, hogy jó hal ütött bele a csaliba, de nem akadt. 1000%-ig biztos voltam benne, hogy nem kabátos keszeg volt, amiből sajnos kettőt is összeszedtem a szűk órában.

Lassan közeledett a napkelte, amikor beszaggattam a green evil színt. 😦 Semmilyen állásból nem bírtam kiszabadítanii. 😦

Van ebből a színből egy egyhorgos csalim is, ugyanis szerettem volna tailspinnert is készíteni, de nem lehet a fába annyi ólmot beletenni, hogy a pörgést kiegyensúlyozza, így ezek egyhorgos vertikek lettek. 😀

Éppen konstatáltam, hogy kisebb tempóval húzva ugyan, de szépen jön a kő mellett, amikor leszedte a süllő. Már a kapásnál tudtam, hogy az lesz és amikor először áttörte a lanyhuló hullámzásban a vízfelszínt, ezen gondolatomat rögvest be is igazolta.

Gyönyörű, teljes hosszban 52-es süllő torokra vette az egyhorgos csalit. Ma ő lett a reggelim és nem csak azért mert egyébként is eséllyel kivérzett volna. 😉

Ez már fasza méret! Üt is, küzd is és finom is. 😀 Ráadásul nem az az ívás utáni nyeszlett hal volt, hanem igai kövér izomgép.  Idei elsőnek nem is kívánhattam volna szebbet, jobbat. 😉

Lelkesen szórtam tovább a csalikat és mivel a part széléből elhúzódtak a keszegek, így szórtam wobblerket is, de nem volt több akcióm.

Bár rablást azt nem láttam, de bíztam a balinokban, amik jöttek is szép sorban. Bentről. Három brutális kapás, három szép haltól. Tépték a féket, mint a disznó. 😀

Ez a harmadik öblöspofájú, dobástávon éppen szájszegletbe kapta el a csalit, ami ez alapján a pár peca alapján kijelenthető, hogy megint fasza lett. 😀 A héten rendeltem is súlyokat a kínai barátainktól, mert ebben bizony nem ólom van. 😀

Egyenlőre csak 15 darabhoz van alkatrészem és abból legalább öt saját lesz. 😀

Közben a mellettem 50 méterrel elhelyezkedő ipse is elkezdte szedni a halat. Akkor lett világos, amúgy is, meg az is, hogy az illető pergető. Előtte vagy fél órán át lámpázott, sokszor a szememet égette ki. Azt hittem pontyozni készül, azért pakol, világít annyit.  Nem is értem az ilyet, meg azt sem, hogy ennek ellenére ott volt legalább az az egy süllő.

Három rablást láttam napkelte után, de nem akarta adni. Igazából meg volt amiért jöttem, de gondoltam teszek egy próbát felszínivel.

A kilences kutya messzebbre repült, mint amilyen messze a fószer küldte a csaliját – amit amúgy bődület sebességgel tekert magához minduntalan – de valahogy nem éreztem a frog színben a halat. És bár írtam, hogy az ezüst utazó a tükör víz csalija, azért ügyes kézzel, hullámzásban is el leehet úgy vezetni, ahogy kell. 😉 Vékony mivolta ellenére közel akkorát szál, mint a kilences, ja és az ötödik taktus után, egy balin hozta vissza. 😀

Meg is volt a napom. Dobtam ugyan még vagy 20 percig a helyet, újabb felszínis balin reményben, de azóta már bereggeliztem. Méghozzá süllőből. 😀

Jó lenne lent lakni. Akkor simán kimennék csak azért az egy konyhára való halért is. Nem akarok én már minden pecán 10 – 20 halakat fogni. Ez az öt halas peca így is több mint tökéletes volt. 😉 Öregszem, vagy mi? 😀

Egyébként idén újra van kedvem írni. Még a végén videózni is fogok. 😀

ui: na megyek a műhelybe. Ma már mókolok valamit. 😀