Újabb légiós híradó Székelyföldről!

Ahogy az előző bejegyzésben írtam Pisti megjegyezte, hogy két csali az ötből nem igazán adja azt, amit kellene. A hiba okát is tudtam. Én kicsit másképpen súlyozom a WTD csalikat, mint a legtöbben. Ráadásul az egy dolog, hogy az ólmokat máshová helyezem el, mellé még brutálisan seggre súlyozom a csalikat. Épphogy kint az orruk a vízből és szinte merőlegesen állnak. Ez az én gyors felfelé rángatós technikámhoz tökéletesen passzol. Beszélgettünk anno Máté barátommal – aki korábban készített már kis WTD csalikat és a a kis fehérrel korábban fogtam szép balinokat – hogy ő nem így csinálja. És mivel domolykóra sokszor bejön a megállítós technika, így kettőt kicsit másképpen súlyoztam. A seggük nem lóg annyira viszont a kisebb súlyú egyes horoggal szerelve pont ezért nem működtek Pistinek.

Szó szót követett és arra lyukadtunk ki, hogy a hátsó egyest kicseréli egy vastagabb húsú nagyobb horogra. Mint ne mondjak bevált a dolog! 😀

Így az öt csaliból, amiket a részére készítettem hárommal már sikerült szép domikat fognia. A pisztráng mintás, a sárga hasú unka és kék WTD avatva.

A pisztrángfogás ugyan még várat magára, de az a mosoly barátom arcán mindent elárul és megérte a csalikba fektetett munkámat!

Gratulálok Pisti!