“hiteles (melléknév)
A valóságnak megfelelő (állítás, hír); ilyen híreket adó, megbízható (személy, hírforrás).”
Nagyon sok negatív, és pozitív kritika, és hatás ért mióta elkezdtem ezt a blogot írni, és nagyon sok ért mióta a Lanitex kft (szávázs – okuma – stb.) cuccait tesztelem. A negatívakból is sokat lehet tanulni, de úgy gondolom a pozitív kritikák azok, amik igazán építhetik az blogger jellemét, és magát a blogot is. Ha pedig olyan embertől, baráttól érkezik ez a pozitív jelzés, aki azt is megmondja, ha kalap szart nem ér, amit csinálok, akkor az mindennél többet ér.
Hitelesnek maradni az egyik legfontosabb számomra, és ezt úgy lehet elérni, ha nem kamuzok, nem rizsázok, ha más csalival fogok azt is megírom ide a blogra, és ha hibázok azt is. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy a múlt pénteki bakimat kitegyem e blogra, mert lehet, hogy lesz aki betámad majd miatta, de végül úgy döntöttem, hogy a hitelességhez bizony az is hozzátartozik, ha hibázik az ember. És az ember bizony hibázik, mert emberből van.
A peca nagyon jól indult, hisz az egyik öböl bejáratánál a hínármező szélén vezetett kanalat a csónaktól alig pár méterre durrantotta le egy igazán vaskos három pluszos jószág (egyesek szerint inkább négyes, de mostanában hajlamos vagyok alábecsülni a méreteket).
Egyik nap írtam egy barátomnak, hogy amikor a kristálytiszta vízben a hínármező felett, mellett vezetem a vékonylemezes támolygót (ami ugye nem szávázs termék), az legalább olyan szép mint egy frissen borotvált zsenge….. 😀 Jót röhögött, majd visszaírt: Szebb!
Szóval elképesztő látvány na!
A kép az sajnos olyan amilyen, de a szerdai Ipoly túránkon, amit a felhőszakadás, jégeső, sárlavina szavak jellemezhetnek leginkább elfelejtettem az olympusom vízzáró dugóját becsukni, és egy wobblerszabadításkor megtelt a gép vízzel.
Szóval megpróbáltam egy önkioldós képet készíteni a telefonnal, ami nagyon rossz lett, és végül a hal épségének érdekében, a videóból vágtam ki ezt a képet. Cserében jól ráharapott a bal hüvelykujjamra, amikor megugrott horogszabadítás közben.
Eddig nincs is semmi olyan ebben a történetben, ami. De a következő csukánál nagyon amatőr módon viselkedtem.
Történ ugyanis, hogy egy öböl bejáratánál egy csuka a kiemelt kulcstartóra rámozdult. Így miután megdobáltam az öböl belsejét, a bejáratot is megcéloztam, gondolván, hátha meglapult a megriasztott csuka a hínármezőben. Hogy azt, vagy egy másikat sikerült e becsapnom azt nem tudom, de ami ezután következett az maga volt a kabaré.
Készítettem egy képet, hasonlóan mint múltkor a csónak hátuljában telefonnal.
Aztán akartam készíteni, még egy közelit is. Na azt már nem kellett volna! 😀
Ekkora baromságot még életemben nem csináltam, ahogy arra sincs magyarázat, hogy amikor először megugrott, miért próbálkoztam még egyszer! Majdnem odalett a komplett felszerelés, a telefon, és a hal is. Az orsó viszont azóta is jól pörög (ez itt a reklám helye! 😀 )
Szóval több ezer csuka, és több tízezer hal után is képes lehet bárki ekkora baromságot elkövetni egy vacak képért egy átlag halról. Többször is hibát követtem el, és hatalmas szerencsém volt, hogy a csuka tán a meglepődöttsége végett lefeküdt a hínárba, és a tiszta vízben tulajdonképpen simán kivettem a szerelést. Bele se merek gondolni mi lett volna a hal sorsa, ha nem így dönt, hanem megindul a nyílt víz felé. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy ugrok a cucc után, de nem lett volna jó döntés. 🙂
Szóval marha nagy szerencsém volt nekem, és a halnak is, és az ilyen esetek higgyétek el bárkivel megeshetnek, hiába az évek meg a rutin, a kisördög nem alszik.
Ha túllépünk azon, hogy másként is alakulhatott volna, ez a jelenet bármely Bill Dance videóban helyet kaphatna, és eddig bárki, akinek mutattam könnyesre röhögte magát. Balázs barátom már négyszer megnézte miközben leguggolt az asztal sarkába kapaszkodva. Nem tehetek róla, de akárhányszor visszanézem én is hasonlóképp teszek. Röhögök a saját balfaszságomon. Könnyek között.
Sokáig gondolkodtam, hogy közzé tegyem e? De úgy voltam vele a hitelességnek az is része, ha az ember hibát követ el. Egy közeliért.
Nagyon jó írás. Szerintem ezt is meg kell mutatni. Ez így kerek. Jót röhögtem én is 🙂
Szerintem ez a videó zseniális, számomra “múvi of dö jír”! De komolyan! 😀
A témához: véleményem szerint egy bloggernek kötelessége megosztani az ilyen dolgokat is. Ebben különbözünk mi a manapság gombamód szaporodó félprofi horgászcelebektől; vannak hibáink, és nem szégyelljük őket. Ők – a nagyközönség szemében – tévedhetetlenek, ahová lépnek, tízplusszos csukák és süllők teremnek, és a betlit hírből sem ismerik. Ennek a tévhitnek tudható be, hogy kábé minden szart le lehet nyomni a fogyasztói horgásztársadalom torkán. Itt le is írtam nagyjából a lényeget. 🙂
http://clogflyfishing.blogspot.hu/2016/05/majuselseje.html
Pedig a betli a legnagyobb tanítómester! Akad belőle még mindig bőven. Elég egy rossz helyválasztás, vagy rossz időpont, vagy egyszerűen csak van, hogy nem megy. Betlizni nem jó, de azért kell! 😉
Idén volt egy olyan pecám, mikor a forróságot felváltotta egy durva vihar. Egy fűzfa alatt ültem, körülöttem villámok cikáztak, őrült szél fújt; baromira élveztem, na az jó betli volt. Ha esetleg a letett (szénszálas) harcsás boton kapás lett volna, nem biztos, hogy bevállaltam volna a fárasztást. 😀
Ez a videó valami hatalmas… 😉 Hang nélkül néztem meg elsőre, de hangosan felnevettem! 😀 😛 😉 Hanggal még jobb 😀
Hasonló volt nekem is idén, csak én estem bele a patakba bottal együtt (leszakadt alattam a partoldal). De sajnos nem volt bekapcsolva a kamera!
Szerintem is jó, hogy feltetted. Amikor beesett a bot, ledermedtem azé’. Meglett, mázli, lehet röhögni.
“Betlizni nem jó, de azért kell!” – na, én mindig betlizek, néha meg nem, akkor nagy az öröm. 😀
Egy jó horgász, akitől tanulni lehet és érdemes, azt is megmutatja hogyan NEM érdemes:) Tanulságos írás! Köszi!
Egyetértek!