SteveOlureS

A szombat szopós napot a ma reggeli peca után már nincs is kedvem megírni külön így ennek a bejegyzésnek az elején említeném csak meg. Patakra mentünk Laci barátommal, célhal a domolykó volt. Hát nem az, hogy lowfast nem fogtunk, és kapásunk sem volt, hanem durván megszívattuk magunkat. Mikor máskor mehettünk volna, mint amikor nincs víz a patakban, és még polárszemüveg nélkül is lelátni a fenékre. Sügér sem jött gumira, Lacinak volt néhány csípése polibogárra semmi több. De ami a legdurvább volt, mibe másba mennénk patakpartra 50 centis gazba, mint vászon, illetve velúrbőr sportcipőbe! Két állat, két ökör, két barom! Lacinak 5 perc, nekem kb. fél óra kellett a teljes átázáshoz, így toltunk egy három órás pecát a semmiért. Nem keveset röhögtünk, magunkon!

Ráadásul Lacinak ott figyelt a csomagtartóban a gumicsizma, de nem vette fel, mert a térde miatt nehezen tud benne közlekedni.

A patak mellett a túlparton egy hajléktalan fát szedett, miután vele beszélgettünk egy keveset, a mi problémánk nullára redukálódott. 71 évesen 7 éve él az erdőben! Nyugdíjas bányászként ennyi jutott neki!

Na de hagyjuk a szombati nagybetűs SZOPÁST!

Ma reggel egy álom volt! Az ilyen pecákért érdemes élni! 6 kapás 6 balin! Hú de fasza volt gyerekek! Felavattam a 2-7 grammos sweepfiret elég rendesen. Amikor nem tomboltak annyira a balinok, akkor pihenésképpen gumiztam is, de annyira pörögtem az adrenalintól, hogy egyszerűen nem bírtam normálisan a vezetni a gumit! Egy köves, meg 3 rontott kapás után hagytam a fenébe és dobáltam tovább az l-minnowt a megfelelő helyre!

Videó most nem lesz, csak képek. Ennyi a történet, erről nem is tudok többet írni, talán csak annyit, hogy: Kurva jó volt!

Tegnap délutáni peca: 1 süllő, sok köves, így abbahagytam a gumizást. Megpróbálkoztam a balinokkal, de csak nagyon távol volt néhány rablás, így 1 óra dobálás után átmentem a sügéres stégre. Kb. 30 darab sügér, és egy kis csuka jött természetesen megint mind nimfára. Sajnos a legszebb sügér, ahogy a videó végén látszik megtépett. A kapástól fél méterrel volt egy kagylókkal benőtt tereptárgy, és a sügér pont arra úszott, így egy kagyló elnyeste a zsinóromat. Sokáig ódzkodtam ettől a monofile zsinóros pecától, de már tudom, hogy ehhez a kis bothoz ez illik, és ez volt az első halam, ami szakítás után lépett le, de ez sem a zsinór hibája volt. A kapások nagyobb százalékát meg tudom fogni, mint tavaly a 10-20-as bottal 0,08-as fonottal.

Vasárnap úgy alakult, hogy csak délután volt egy kis időm pecázni. A nagy melegre való tekintettel, a csukás cucc mellé bekerült az UL motyó is. Arra számítottam, hogy visszatértek a medencékbe az egy hónappal korábban úszós módszerrel fogott pirosszemű rajok. Sajnos ez nem jött be, mivel voltak rajok, de kis egyedszámban, és kicsi egyedsúlyban. Egy két komolyabbat láttam csak, de azok rá sem bagóztak a bogárwobblerre! A picik pedig, hiába cuppantottak oda aggressziven, számukra nagynak bizonyult a bogár. Azt azonban hamar észrevettem, hogy a naphal seregek is érdeklődnek a bogár után. Böködik, tépik a víz alá, és akkorákat cuppantanak, mint egy jobb süllőrablás az éjszakában! Az egyik medencében kiló fölötti kárászok, pontyok pipáltak a víztetőn, köztük egy 5 kiló körüli pikkelyes balatoni tőponty volt a legszebb. Rám sem hederített, vagy fél órát dobáltam mellőle, mintha érezte volna, tőlem nem kell félnie!

Sokáig próbálkoztam a naphalakkal. Sokszor csak követték féloldalasan az apró bogarat, mígnem egy jókora példány leverte a beeső bogarat!

A képen jól látszik az apró hármashorog mindhárom ága jól akadt a giganaphalnak!

Már másfél órája a naphalakat kergettem, próbáltam apró gumikat is, de a pöcögtetett hamar összeszedte a kövekre rakódott zöld moszatot (vagy algát), a gyorsan húzottnak pedig csak a farkát csipkedték. Ki is találtam, hogy sima horgot kell hoznom legközelebb, amin nincs ólomfej, és arra ráhúzok majd  egy színes twister testet farok nélkül.

Szóval másfél óra után dobtam az elsőt az iszonyat hőségben csukára, nem túl nagy hittel és meggyőződéssel. Az egyik kisvizes medencében rengeteg naphal volt, ahol sikerült kettőt becsapnom. Mindkettő a táplálék konkurens elől kapta el az apró bogarat.

Kedvenc csukás öblömben azért jött egy kicsike kék gumira, és volt egy komolyabb érdeklődő beesőre, de nem tudtam időben lereagálni, így nem akadt meg rendesen.

Egy balin izgatta még a fantáziámat a kövezés előtt, de csak addig mi ki nem mentem a kövezésre. Nemsokára a hatalmas hőség, és a fogyóban lévő vízkészletem hatására feladtam a harcot, és hazamentem.

Azt hiszem az utóbbi hetekben menthetetlenül beszippantott az UL!

Sügér, kősüllő, süllő, csuka, balin, naphal, vörösszárnyú keszeg. Ezeket a halakat sikerült két héten belül UL pergetve elejtenem.

Vasárnap bobozni készültünk, de a feleségemnek begyulladt a bölcsességfoga, így a terv meghiúsult. A kölyök az anyja nélkül nem akart menni, így jött a gyorsan kidolgozott “B” terv! Levittem a kölyköt anyuékhoz, én meg pecáltam egyet! Sajnos a meleg hatására nem kevés sétáló, horgász és vitorlás jelent meg a mólón, és környékén. A két napja dúló déli szél, pedig 40-50-es hullámokkal kísérve nem sok jóval kecsegtetett!

A pénteki sügéreknek a zavaros vízben hűlt helye volt, így meg próbáltam a kis kopytóval süllőket keresni. Két apró köves után jött is egy 30-as forma, amit természetesen a kövesekkel együtt rilízeltem!

Még egy kis köves után megállt a kapás, így a péntek délutáni színhelyt vettem célba. Útközben az egyik “Horgászni már tilos!” kikötő előtt két srác szerelkezett, az egyikük képről (netről) ismerősnek tűnt. De mielőtt még megszólaltam volna jött a kérdés:

– Hello! Te vagy steveolson?

– Én! Te meg Anga Kis Miklós (Subscribe zenekar) Kecskés Viktor barátja!

– Igen!

Röviden bemutatkoztunk, a másik srác Kulcsár Gyuri volt. Kiderült azért jöttek le a Balatonra, mert olvassák a blogomat, nézik a videókat, amiket készítek, és nagyon bejött nekik a dolog. Arra nem gondoltak, hogy egyből össze is futunk! Reggel még én sem sejtettem! Nagyon örültem a találkozásnak! Eljöttek velem a stégig, közben pedig dumáltunk, mi másról, mint a pecáról.

Sajnos a stéghez nagyon bevert a hullámzás, a víz zavaros volt, ami a sügérhorgászatnál nem sok jót jelent, de azért próbálkoztunk rendületlen. Gyurinak a sötét víz ellenére lila gumira jelentkezett az első, majd volt még egy lemaradt hala. Csodálkozott, hogy milyen erővel üt, és védekezik egy ilyen kis sügér a könnyű pergető szerelésen. Nekem 4 sügér jött összesen, mind nimfára.

Egy idő után nem láttuk értelmét a dolognak, a kakaóvá változó víz miatt, bár a srácok nagyon élvezték ezt a számukra teljesen új vertikális technikát.

Visszamentünk hát a mólóra, ahol megmutattam nekik, hogy én milyen módszerrel fogom a halakat a móló lábától az oszlopok tövénél, illetve a móló egyenetlenségei, kitüremkedései mellett megbúvó halakat.

Sikerült még fognom egy kövest, és egy újabb méret körüli süllőt, utána elváltak az útjaink.

Szombaton Fidel meghalt, mivel egy csöppet megkopaszodtam, és a szakállam is eltűnt!

Adtam Mikinek egyet a nyerő színből, számcsere után átirányítottam őket Tihanyba, úgy hogy nézzék meg esetleg Füredet is. Mikinek egy süllő leakadt Tihanyban, Gyuri pedig egy szebb kövest akasztott Füreden. De az embertömeg, az elviselhetetlen meleg, és a nem szűnő déli hullámzás miatt feladták a dolgot.

Idézném Mikit:

“Fasza volt a Balcsi is. A déli szél sajnos benne van a pakliban…”

Végül de nem utolsó sorban egy számuk:

És egy feldolgozás:

Mivel délután 4-kor volt találkozóm a családdal Veszprémben, ezért a móka meló után folytatódott egy még ki nem próbált idén felfedezett helyszínen. már többször szemrevételeztem a helyet, igen jó sügéres pályának tűnt. Mostanra a vízinövények is eljutottak arra a szintre, hogy elég menedéket, búvóhelyet nyújtsanak a sügéreknek.

A kis nimfa a kapocsba majd a vízbe került! Első emelés a nádszálak között, erős ütés, 22-es sügér. milyen egyszerű ez gondolják sokan! Van amikor igen, de van hogy minden kapásért vért kell izzadni. Fel a kamerát, nagy bulit éreztem! Igazam lett! Nem számoltam, de összesen 30-40 sügéret sikerült a vízből ideiglenesen kipenderítenem. Sikerült megdöntenem a reggeli egyéni rekordomat, egy 28-as példánnyal. Sajnos a kép elég rossz lett róla, mert a srác aki a stég végén “barátkozott” egy nőnemű egyeddel, nem volt egy fényképész zseni. Próbáltam neki magyarázni, mit, hogyan, meg a hal látszódjon, meg ilyenek. Egy kép készült, amin pont egy rablásra figyelek, és még ráközelítve sem látszik sok a halból. Miközben magyaráztam a hal egy triplaszaltóval visszakerült a helyére.

Próbáltam más csalikat is, de semmire nem volt jelentkező, az időközben letisztult vízben. A nimfa hozott még egy bónuszhalat is, egy 19 centis naphal hörpölte fel a csalit. Fogtam még ezen kívül egy gyönyörű kis pirosszárnyút, ami egy fórumtársam által készített hendméd bogarat kapott le a víztetőről. Valami hasonló lehet, amikor a domolykó leveri a beesőt! Sajnos még nem volt benne részem. Volt egy nagyobb pirosszemű is, de az csak böködte a beeső bogarat, nekem meg mennem kellett. Így is kifutottam a tüdőmet, hogy elérjem a buszt.

A végére a szokásos videó, egy kis oldszkúl muzsikával:

Nem vagyok egy babonás ember, talán pont ezért imádom a fekete macskákat, de a 27-es szám végigkíséri az egész életemet! A fiam ma 11 éves, a feleségem és jó magam is 27.-én születtünk csak más hónapban. Rengeteg pozitív dolog köt ehhez a számhoz. A legutóbbi, hogy kisfiam első NBII-es bajnoki gólját is mikor lőtte volna, mint a 27. percben. És akkor itt a mai reggel! Egyszerűen késztetést éreztem, hogy reggel négykor keljek! Horgásznom kellett! A nyelet megragasztottam, úgy néz ki jó is lett. A kapocsba 6-kor kedvenc nimfám került, ami a balatoni sügéreknek is nagy kedvence. A mai napon szerencsére a tilalmas halak békén hagytak. Egyetlen olyan kapásom volt összesen ami süllő, vagy kősüllő lehetett. Összesen 7 darab sügéret sikerült ma reggel elkapnom. Egyből az első egyben az egyéni rekordomat is jelentette a maga 25 centiméterével. A kamera még nem volt bekapcsolva, így róla felvételem nincsen, de olyan erővel vágott oda a csalinak, és úgy tépte a féket, hogy először csukának véltem. Több kisebb sügér között jött még egy 19 centiméteres, az utolsó kapás pedig keretbe foglalta a ma reggeli horgászatomat. Sikerült beállítani az új egyéni rekordomat egy újabb 25 centiméteres példánnyal, amely az aljzatra leengedett nimfát hörpölte fel.

Nagy szerencsém, hogy a Balaton mellett dolgozhatok, és az is, hogy a feleségem ilyen jó fej, ezen a héten már a harmadik hajnalt töltöttem a vízen.

Ma reggel kimentem a mólóra. Sajnos kurva szarul indult a napom! Szokásomhoz híven az aluljáróban lámpafénynél összeraktam a felszerelést, óvatosan meghúztam az orsótartót. Már a kezemben a bottal indultam kifelé, amikor egy pattanást halottam, és éreztem a tenyeremben, hogy valami nem stimmel. Valószínű, hogy a szombati peca utóhatásaként megrepedhetett a parafa, és most elpattant.

Tudtam volna akkorát üvölteni, hogy még Siófokon is hallották volna, de mit tudtam volna csinálni, ha már lent voltam kimentem pecázni. Az egész pecát úgy nyomtam le, hogy a markolatot fogtam az orsó felett, szét ne essen.

Mivel négy sügér mellett a tilalmas halak igen csak jöttek, ezért reggel hétkor inkább abbahagytam a pecát. Nem akartam tovább zargatni a halakat. Nekem eddig tartott, amíg figyelmeztetett a belső hang, hogy elég volt mára!

A parafa törése miatt kamerázni nem volt kedvem, ezért most csak képek vannak.

Valami jó tipp a nyéllel kapcsolatban?

Vasárnap a családé volt, némi pecával megspékelve. A Balatonedericsi Afrika Múzeum volt az első célpont, aminek a megtekintése után, gyalog átmentünk Szigligetre, és közben a kölyök meghorgászta az összes kis patakot, szigorúan a 71-es út alatt, ahová a balatoni jegy érvényes. A patakok a Lesence, Kétöles és a Tapolca voltak. Csontival spiccbottal, kis vörösszárnyúakat, és egy sügéret sikerült ideiglenesen zsákmányolni. Láttunk néhány fenékjáró küllőt, kárászokat, és talán kis domolykókat is, de abban nem vagyok biztos. Sajnos mire a Tapolca patakot elértük eleredt az eső, így a várba már fel sem mentünk, mert a család kétharmada megszavazta, hogy nem kívánnak rommá ázni. Így megegyeztünk, hogy a várba egy másik alkalommal visszajövünk. Én meg lehet, hogy visszajövök és UL cuccal végigjárom a patakokat, hátha akad valami jobb hal is.

A szombati napom igen jóra sikeredett. A beszámolót a képre kattintva tudjátok elolvasni, ha valaki szeretne hozzászólni azt viszont itt a blogomon lehet.