Szerencsére a boblert, a vasat, és a gumit is! 😀
A barátom megint a buszon volt, aki múltkor atyának nevezett! Kezet nyújtott és belekezdett:
– Jó reggelt cucikám! Lemegyünk a nagy pocsolyára? Meddig?
– Csopak.
– Akkor én tovább megyek nálad. Tihanyban a gödrös, vagy a rév az úti célom. Csopakon csak egy hely van ami jó, és ismerem, a…
Na itt tettem be a fejhallgatót a helyére, és nagyon úgy tettem, mintha egyáltalán nem érdekelne a monológja (ja, hogy így is volt! 🙂 ). Nem volt kedvem újra végighallgatni!
Jó peca volt nagyon! Jött jó néhány csuka, 3 balin s vagy 25 sügér. Horgászni mindig jó, főleg, ha munka helyett teszi az ember, és még a halállatok is támadnak dögivel! 😀
A bobler megint működött! 😀
Szombat a családé volt, így vasárnapra maradt a peca. A pénteki napból kiindulva már készültem a balinokra is. Amikor megláttam a kikötőben a millió ivadékot, úgy gondoltam, hogy még mielőtt kieveznék rommá fogom magamat sügérrel, de nem így történt. Legnagyobb meglepetésemre egy darab sügér sem volt az ivadékok alatt! 😦
Csónakból a második dobásra megtolta valami a kanalat, így úgy gondoltam jó pecának nézek elébe! Mögöttem balin rabolt. Letettem a csukás botot. Rádobtam, és BÁÁÁÁM! Zolika boblere megint odabaszott! 🙂 A hal sajnos leakadt! 😦 Kicsit idegesített a dolog, mert kis szerencsével az első 5 percben két halam lehetett volna, helyette ott álltam üres kézzel. 😦
Eveztem tovább, és tovább, de a csukák inaktívak voltak, pedig rengeteg kishal volt a nád előtt. Próbáltam a sügéreket is, de semmi. Mígnem mögöttem rabolt a balin, a nád előtt tán 3 méterrel. Rádobtam. Elsőre semmi. Másodikra leverte, és rajt is ragadt! 🙂
Elértem a belső öblöket, ahol egy finom csukakapásig jutottam, és közben hallottam a balinokat a nyílt víz felől. Folyamatosan azon agyaltam, hogy be kéne végre célozni őket, de a nagy csukák lehetősége akkor még legyőzte ezt a gondolatot. Besegített ebben, hogy az önálló nádszigetek tövében összegyűlt kishalak közé gyakran odavágott valami. Aztán az egyik ilyen rablásnál láttam is a szép csukát, ahogy kiemelkedett a vízből. Ráálltam, és tán ötödik dobásra olyat vert a kanálra, hogy azt hittem viszi a botot is, de nem akadt meg.
Nem sokkal rá a balinok nyertek. Kb 10 perc dobálás után a nyílt víz felől el is kaptam a következőt. 🙂
Sajnos több nem jött, így a közben érkező keleti széllel elkezdtem visszafelé sodortatni magam, és szórtam a kanalakat a nád tövébe (egy sajnos bent is maradt 😦 ). Balinrablások intenzitása a széllel csökkenni látszott. Már a stég előtt voltam, a reggeli akasztás helyétől nem messze, ahol a beeső wobblert verte telibe egy újabb őn. 🙂
Mindentahűtőbeapafia duóból most csak apa volt a vízen, de fogásomat látva 100 méterről odaevezett. Rám állt kb. 30 méterre, és elkezdett felém dobálni. Na itt fejeztem be aznapra a pecát!
De azért nem volt rossz így sem! 🙂
Pénteken hajnalban egy régen nem horgászott szakaszon kezdtem, mert pár napja mutatta magát a balin egészen partközelben. Mivel sötétben érkeztem gondoltam megpróbálom a süllőket. Sajnos nem ellenőriztem le a süllős dobozom indulás előtt, és pont az a csali maradt ki, amivel kezdeni akartam. Felkerült a nappali változata, és a kő előtt határozott ütéssel érkezett a sü.., ja nem csuka! 😀
A 2-8-as magprot eddig nem sokat használtam, így ez volt a legnagyobb hala, de nem sokáig! 😀
Végigszórtam a pályát. Volt még egy sügér, és egy süllő akcióm. A balinok nem akartak megjelenni, így kimentem a mólóra. 3 pecás volt 6 bottal. Persze úgy voltak bedobva, hogy nem volt egyszerű közöttük bedobni a wobblert. Kb. 15 percem volt még, és Zoli barátom boblere megint bizonyított. A helyi erők közül kifogtam egy gyönyörű balint. Ami most már a 2-8as magpro újabb legnagyobb hala! 😀
Meló után kipróbáltam, hogy működik e még Zolika boblere? 😉
Működött! 😀
Újra egy olyan nap virradt, amikor nem kellett sehová sietnem. Csak a peca, és semmi más. Szabadság, a nagy víz, a csónak, a csukák, és én. Ez ám az élet kérem szépen! Imádom az őszt! 🙂
A körülmények merőben változtak az előző pecákhoz képest! Tükör víz, a hínár lejjebb lohadt az erőteljes szél és rohamosan közelítő ősz hatására. Tűzött a nap, felhőknek nyomát sem láttam, a nap erősen bevilágított a kristálytiszta vízbe, látni lehetett a feneket is. 4 kapásból egy ragadt meg fekete ottokelével orrcsúcsban, de nem túl nagy.
Küzdöttem a vízzel, halakkal, a hőséggel, de főleg magammal, hogy át kell evezzek a mély vizes oldalra. Megálltam a vasárnap szép csukát adó öbölnél, de semmi. Átálltam a következőbe, de onnan még visszafelé dobtam egyet. A következő pillanatban, mintha farönkbe akadtam volna, aztán az a rönk a nádast választotta menedékül. Nem engedhettem, ahogy vasárnap sem. Azt simán kifordítottam a nádból, ehhez közöm nem volt. Vagy megsérült a zsinór a nádban, sásban, vagy elvágta valami, amikor fordult a csuka, vagy kurva nagy állat volt?! 😦
Szomorúan mentem tovább a pályán, de aztán hat csukaifjonc némileg felvidított! 😀
Igazi papucsfejű.
Hínárlakó sötét szépség.
Sajnos az a nézetem, hogy a szél már nem tudja felkavarni a vizet 11 felé megbukott. a telibe déli szél pillanatok alatt szürke katyvasszá változtatta a vizet, és mindenhol a feltépett süllőhínár úszott. Küszködtem még két órát, aztán beeveztem.
Megpróbáltam a stég alatt a sügéreket. Jött is vagy tíz darab a villásfarkú sügérgyilkosra. Három brutál nagy volt!
A sügérpecát hamar berekesztettem, mert a jó idő hatására kirajzott helyi erők elkezdtek gagyogni sebfertőtlenítésről, sügérfiléről, meg hasonlókról, úgyhogy inkább hazamenekültem! 😀
Leültél? Indulhatunk?
Mindjárt kint vagyunk! 😀
Szári Zsolt után szabadon: “…Jól van, tiszta a levegő. halőr sehol…” 😀
Megyünk már! Mindjárt ott is vagyunk! 🙂
Az első a vendégé, én csak kivettem.
Csukák birodalma.
Már megint a vendég! 😦 🙂
Én is! Én is! 😀
Hogyan is kéne megfogni?! 🙂
Így jó lesz!
Foga van ennek is!
De ez csíkos baszki! 😀
Kanállal a csukák közül!
Koma belőled most ebéd lenne, ha nem a gyerek meccsére kéne mennem! 😀
10 méterre a süllőtől jött.
Másnap hajnal ismét a parton talált minket egy rövidebb etapra.
Balinrablásról kanálra jött ez a bátor, fakó lovag.
Ahogy eleredt az eső Attilának három kapása volt szinte ugyanonnan. Egy kicsi, a képen látható, és egy nagy. Sajnos a puha féknek köszönhetően lefeküdt hamar a hínárba, és mire fölé eveztem kereket oldott.
Sokáig csak apróságok jöttek. Az időnk lejárt. Sőt már késésben voltunk. Túl eveztem a stégen jócskán. Attila már összerakta a szerelékét, és a tájat fényképezte. Megkérdeztem nem e zavarná, ha a bejárat előtti két öblöt még megdobnám. Persze mit is mondhatott volna? 😀
Az elsőben semmi, a következőben azonban a legjobb helyre ejtettem a kanalat. Egy sötét árny elvált a nádfaltól, és a gyönyörű csuka leszívta a kanalamat. Igazi közelharc volt! Húzott be a nádba, de megfordítottam, és diadalittasan emeltem ki a vízből a hétvége királynőjét (királyát) ! 😀
Köszönöm Attilának a vasárnapi fuvart, és a képeket, de legközelebb ha nem hozol drótelőkét, és megint te fogod az első halakat beledoblak a vízbe! 😛
Életem legkeményebb élményei közé sorolnám, amikor vasárnap délután két perc alatt lecsapott a vihar. A szél a hátamnak feszült, vagy én feszültem háttal a szélnek, végül is mindegy. Az eső veszettül verte mindenemet, én meg rohamtempóban eveztem, hogy bejussak a biztonságot nyújtó nádasba. 10 perc kellett körülbelül ennek az 50 méternek a megtételéhez. Kikötöttem a csónakot, majd a vihar, mit vihar, inkább cunami elől a faházba menekültem. Itt vészeltem át a következő másfél órát. Az eső annyira esett, hogy a csatornahálózat nem tudta elvezetni az égi áldát, és az udvar, az út eggyé vált a Balatonnal.
Másfél óra múltán, ahogy az eső csillapodni kezdett csak nem bírtam magammal, és a stégről elkaptam néhány sügéret.
Egyszer csak varázsütésre tisztulni kezdett az ég, kisütött a nap. Aznap már másodszor mertem ki a csónakot, kimentem az evezőkért és újra nekivágtam. Olyan jó idő lett, hogy nemsokára a kabáttól, pulóvertől megszabadulva pólóban pergettem tovább. Az igyekezetemet két szép csuka honorálta.
SteveOlureS 