Kell ilyen, akkor is ha nem fogok vele semmit sem! 😀
A terv az volt, hogy délután rommá fogom magam balinnal, este süllővel, majd alszok az egyesületi faházban, és hajnalban megint rommá fogom magam balinnal.
Horgász tervez, a halak végeznek! 
Balindömping elmaradt, sőt!
Kilenc után esküszöm több milliárd küsz indult meg a nádba, de este tízig egy árva süllőrablást nem láttam, hallottam a nád előtt.
Mert csak olyan helyeken raboltak, ahol pergetve lehetetlen nemhogy halat fogni, de még egy normális dobást kivitelezni is. Így 11 órakor lefeküdtem inkább aludni.
Fél négykor keltem, hogy hajnalra a kövön legyek. Még mindig tele volt küsszel a nádas, de most már a stég előtt is zabált a süllő! SSR5-7, Original5-7, Salmo fanatic, Alex tango nem kellett neki. Erre feltettem ezt a szávázs citromhátú áldozat műhalat, és 5 dobás, 3 kapás, 2 süllő!
A rablások lassan elhallgattak, de a csónakból még dobtam egyet a stég felé a nagyobbik preyyel.
A kövezés előtt volt egy nagy balin, de nem tudtam elcsípni, viszont az tisztán látszott, hogy nagyon nem esznek. Igen – igen azzal jött egy balin is.
Aztán dobtam vagy 500at kb. 20 féle csalival arra a pár balinra, ami a pályán volt. Két kapás, egy burvány, de nem ragadtak.
Aztán felkívánkozott a múltkori nyerő szín, és BAAAAAM!!!
Leteszteltem az inspira botot a domolykók után egy balinnal is.
Készült megint két videó is.
Végre valahára bejött egy igen komoly kapásban, és akciókban gazdag peca. Sikerült nyílt vízi kövezésen, és nádas mellett küszívás találnom, és szerencsémre nagyon ott volt a balin ahhoz képest, hogy milyen későn értem ki.
A vasárnapok nem egyszerűk, hisz csak a falu elejéig megy az első busz, az is elég későn ér oda. Összességében 60 perc séta + 30 percnyi buszút után tudom magamhoz ragadni az evezőlapátokat a többi pakk mellé, így majdnem hét óra mire a tutiba kiérek.
Gyorsan kimertem a csónakot, majd egy fél órát elegerésztem, akarom mondani elcsukáztam a nádban, csak azok a fránya csukák ezt nem vették tudomásul. Kemény 20-25 perc evezés után értem el a kőig, ahol az első rablásokat megláttam. Kapocsba az egyik 2016-os szávázs újdonság a prey71 wobbler került. Kis 71 milliméter hosszú 5,5 grammos karcsúság lebegő kivitelben. Első dobásra lekövette egy szép jószág, de a sekély vízben hínárba húztam, ezért lefordult róla. Aztán harmadik dobásra beesőre levette egy gyönyörű őn. Különlegesek ezek a beesőre érkező kapások, mivel felkészületlenül érik az embert. Ilyenkor kell a jól beállított fék, hogy a rávágás vehemenciája nehogy a csaliba kerüljön, és esetleg a hal életébe kerüljön.
Nem akarom nyomni a reklámrizsát, mert már az arckönyvön megkaptam, hogy mi ez a nagy felhajtás, meg a túlzott reklám eme csali körül, de ezen a napon ez a wobbler vitt mindent. 11 halig jutottam vele, és azért csak 11-ig, mert közben próbálkoztam még vagy 15 féle csalival. Egyedül saját gyártmányú olvadó WTD-re (hogy miért is olvadó, azt egy későbbi írásban taglalom) voltak kapásaim. Szám szerint öt. De a balinok megint gecik voltak, így egy sem akadt. Pedig az egyik az olyan tolóhullámmal bombázta be a csalimat a kő melletti sekélyből, hogy még mindig remeg a lábam! A felszíni peca az ilyen. Látványos, de nem feltétlenül eredményes.
Ha a balinok meglátják ezt a csalit, akkor gyorsan elkezdhetnek imádkozni, mert bár a csali neve az áldozat, de itt hamar fordulhat az a bizonyos kocka, és ragadozóból ők válnak áldozattá.
A reklámról csak annyit, hogy mindenki reklám alapján vesz új felszerelést, csalikat. Ez van, ilyen ez a világ, és ennek én a része lettem. Ha nem reklámoznának semmit, nem találnának ki újabbnál újabb csalicsodákat, akkor lehet, hogy még mindenki a beirdalt balinólommal, és a fölé tejeszacskóból kötött műléggyel horgászna. Amivel nincs is semmi probléma, sőt bizonyos esetben biztos ez a jó megoldás, de ezekben az esetekben én inkább nem fogom meg a halat. Miért is? Mert én wobblerrel, popperrel, WTD csalikkal szeretek balinozni. Hogy az saját, vagy más gyártmánya, vagy éppen szávázsgír az lényegtelen ebből a szempontból. De ezen a napon az működött és kész!
A videóban van egy kis őőő, de nem bemondónak, szpíkernek, narrátornak születtem. A roppantógyűrű pedig legalább olyan nehéz szó, mint az útelágazás! 😀
Szóval, ha egy enyhén kameralázas videót szeretnétek, reklámhumbuggal, és brutális kapásokkal, akkor kattintsatok a linkre. Ha nem, az sem baj! 😀
Szano barátom szerint ez egy rendőrségi modell, ami levadássza a gyorshajtó balinokat.
Úgy legyen! 🙂
Egyenlőre idén csak szívok a felszínis balinokkal. Ütik – verik a csalit. Kicsapják méter magasra. Mögé rongyolnak olyan tolóhullámmal, hogy a szívem majd megáll, de nem akadnak meg.
A héten pontot kell tennem ennek a végére!
A már – már hagyománnyá váló pünkösdi baráti találkozó előtt egy nappal úgy döntöttem, hogy terepszemlét tartok az egyik potenciális pályán. Szokásomhoz híven az első busszal érkeztem, és a pár napja süllőt adó pályát kezdtem vallatni a szokásos kis bohóccal. Nagy kedvencem lett ez a csali, hiszen a süllők imádják. Az idő nagyon rossz volt, eső, szél, hullámzás, hideg. De a süllőnek ez jó, és jó is volt!
Sokszor, sok helyen olvasom, hogy a süllővel kapcsolatban nincs értelme a C&R magatartásnak, mert sérülékeny hal lévén nagy százalékuk belepusztul. Na nekem most nem először, és remélem nem is utoljára sikerült ugyanazt a süllőt becsapnom pár nap elteltével kb. 2 méterre az első esettől. Onnan tudom hogy ugyanaz a hal volt, mert a jobb oldali kopoltyúfedeléből hiányzott egy darab (teljesen gyógyult volt), és kétlem, hogy ilyen jellegzetes sérüléssel több süllő is úszkálna a környéken. 😉
Volt még ezen az 5 négyzetméteres helyen egy igen jónak tűnő halam, ami meghúzta a féket is, de két fejrázás után lemaradt sajnos.
Továbbálltam a móló felé. Hamar feltűnt, hogy a szélvédett oldalon balinok hajtják a küszöket. Első dobásra meg is fogtam őnkelmét a szokásos pink mánikpréjjel. Nem volt egy óriás, de balin. Sajnos a társai nem voltak aznap számomra becsapható állapotban.
A mólón sokáig semmi akcióm nem volt, aztán megjelent az első kishalas mártogató. Közölte, hogy szar a pálya, aztán ahol már végigment kétszer, azon a szar részen akadt a bohócra még egy süllő.
Mivel nem volt több kapásom, így rápróbáltam egy sötétebb színnel, de a második köves után levettem a gumit, és visszamentem a fékhúzós kapás színhelyére.
Első leengedésre megint belevert a hal, és megint lemaradt. Két fejrázás, fékhúzás és ennyi. 10 percet vallattam még a helyet, de nem akarta adni a halat, így elnéztem egy sügeres placcra. Nem sok esély, remény volt sügérre az opálos vízben. Hínáron kívül nem is akasztottam semmit. Rápróbáltam újra a balinokra, majd a kisördög arra ösztökélt, hogy próbáljam meg megint a fékhúzós helyen. Olyan 15 percem maradt az indulásig. Leengedtem a bohócot, és a második emelésbe megint beleütött, és megint lemaradt. Itt már tiszta ideg voltam, hisz vélhetően ugyanaz a süllő harmadszor is betámadta a csalit, és nem sikerült még megnéznem se. El nem tudtam képzelni, hogy egy ekkora helyen több olyan süllő is álljon, ami meg tudja húzni a féket.
Remegő kézzel cseréltem a jiget egy másik típusra, és dobtam át a túl oldalra. Emelés, ütés, bevágás. A csuka elvitte a csalim! Már csak öt percem volt, de valahogy éreztem a halat. Nem tudom megmagyarázni miért, de az újabb leengedés után megint odavert a parti viszonylatban darabosabb süllő, és most végre meg is akadt. Nem volt nálam centi, de mivel a nagy araszom háromszor ráfért (farokvégéig), ezért bő kettesnek ítéltem meg.
Végre volt egy sok akcióval tarkított több darab halas hajnalom. Kiválónak ítéltem meg a pályát másnap hajnalra – éjjelre. És bár egy pillanatra megvillant előttem a szalonnával tűzdelt tepsis süllő képe, már megint be kellett érnem a sült oldalassal, mert ezek a dögök kicsúsztak a kezeim közül. 😀
Másnap hajnali kettőkor találkoztunk a veszprémi Hotel parkolójában Zolikával, és Dáviddal. Mivel mindenki időben megérkezett, némi kupaktanács, és a javaslatom után kezdésnek a szombati pályát lőttük be célpontnak.
Kb. fél háromkor dobtuk az elsőket miután konstatáltuk, hogy megérkezett az előző napinál is szarabb idő, bár Zolika szerint a parton nem fú a szél!
Na fúni nem is fút! Viszont pár óra múlva már majdnem letépett minket a mólóról. Voltak süllő, és gardahajtások, véleményem szerint balinok is, de sokáig csak kapáskáig, és süllőcskéig jutottunk. Egy ilyen baráti pecát számtalan zrika, és beszólás tarkít, amit a tisztelt blogolvasó elképzelni sem tud, így volt ez ezen a napon is. El sem tudjátok képzelni hányszor kaptam meg, hogy: Steve már megint szávázs csalival horgászik! Persze mert a cégnek kell pecáznia. 😉
Találtunk egy részleges küszívást is, amin sokáig nem volt akciónk, pedig a rablások, és a rablók is ott voltak. Egyszer aztán irgalmatlan locsogás hangjára lettem figyelmes. Dávid halat akasztott, Zolika pedig futott a merítővel. Kitekertem a csalit és a hang irányába indultam. Dave egy általam messziről süllőnek vélt identitászavaros csukát fárasztott hajnali negyed ötkor küszíváson.
Később még mindig sötétben egy kisebb példány megszabadította az egyik kedvenc süllőcsalijától. Dávidnak van egy olyan tulajdonsága, hogy ha együtt megyünk horgászni, akkor sügér helyett csukákat fog, de úgy néz ki mostantól süllő helyett is. Lehet újra csukáznunk kéne együtt, hátha akkor jön más is! 😛
Ahogy hajnalodott rápróbáltam a tegnapi sok kapásos pár négyzetméterre, és egyáltalán nem bántam meg. Négy kapásból hármat megfogtam a már szokásos bohóccal. Igaz a háromból ez a 42-es volt a legkomolyabb, de volt nála szebb is.
Ahogy világosodott elkezdtük vallatni a mólófal mellett körbe, de egyrészt semmi eredménye nem volt, másrészt a Zolika szerint parton nem fújó szél majdnem letépte a fejünket.
Talán én ocsúdtam először, és visszamentem az éjszakai rablások színhelyére. Nagyon jól tettem, mert ott voltak a balinok. Elsőre a kis hendméd wobblerem került kapocsba, amivel domolykót, és kisbalint fogtam már. Első dobás, mint az álmaimban, három méterre a lábamtól bebombázta a balin! A kis vízben ki is vetette magát a kapás erejével.
Megvolt az első balatoni méretes saját csalival fogott balinom! 😀
Az akadás nem volt túl elegáns, de ez sekély vízben gyakran előfordul. Fényképezem, szabadítottam, és újat dobtam. És mint a mesében BÁÁÁÁÁM! Egy jó kettes balin bebombázta a csalimat. Itt már érkezett Zolika is bevetésre készen miközben azért korholt, hogy milyen gájd az ilyen aki lefogja a pályáról a jó halakat a vendégek elől? Pedig én csak felismertem a helyzetet, és kamatoztattam a tehetségemet! 😛
A két fárasztás szétzavarta a balinokat. Immel-ámmal raboltak, és egyre beljebb. Itt kezdődött háromnapos kálváriám egy helyi kisöreggel, akihez megpróbáltam tisztelettel hozzáállni, ahogy sokan ezt számon kérik tőlem, de hétfő hajnalra nehogy tiszteletet, már szánalmat sem tudtam érezni az irányában.
Szóval topogott felénk a kisöreg, és közölte, hogy nincs nála a hallókészülék, így nem mondjunk neki semmit, de ha rá hallgatunk menjünk a nádas mellé, mert az általa 40 éve horgászott pályán mindig ott a balin. Itt még azt gondoltuk a jóindulat szólt belőle, de később ki fog derülni mennyire naivak voltunk! 😉
Odébbálltunk egy százassal, és közben a tökésréce csapat között rablást vettem észre. Szóltam Dávidnak, de azt hitte csak hülyítem, pedig gyakran előfordul az ilyen. Aztán nem sokkal odébb Zolika szólt, hogy a kacsák között rabolt valami. Mondtam, hogy balin, és dobjon rá. Itt került elő a lengyel magyar két jó barát közös koprodukciójából létrejött Zolika tender csali, amit be is bombázott az őn a part szélben ahogy kell.
És, hogy miért is Zolika tender a csali neve? Talán elég ha mi tudjuk! 😀
A rablások fogytán megnéztünk egy másik mólót, ahonnan az atomszél, és a szakadó eső hamar eltántorított minket!
Egy újabb mólón Zolika az opálos vízből azért kivarázsolt egy sügeret a kimondhatatlan nevű és buzirózsaszínesen átlátszó ratamahattatta csalijával.
A kép címe lehetne eörömebodottá, vagy aki a sügeret szereti az rossz ember nem lehet! 😉
Megnéztünk még néhány pályát. Az egyiken Zolika rátalált a balinokra, és a Zolika tender aratott. Négy balin esett áldozatul a viharos széllökések közepette, egészen addig, míg rá nem repült a kőre, ami elvette őt. Ez volt aznap az a csali, amit a lehető legjobban lehetett abba a sávba juttatni, ahol mozgott a balin. Vagy egyszerűen Zolikának csak mákja volt? Mindig akkor, és oda dobott, ahová, és amikor kellett?
Lényegtelen, hiszen aznap öt balinnal ő lett a pünkösdi balinkirály!
Szeretem Zolikát (már nem úgy 😀 ). Hanem azért mert a legkisebb, és a legnagyobb halának is ugyanúgy tud örülni. Elképesztő hogy milyen életvidámságot sugároz az arca. Nem tudom elképzelni azt az esetet, hogy ő valamiért szomorú lehet!
Hajnali 3-tól délig toltuk az ipart, megnéztünk 5-6 helyszínt. Hárman fogtunk úgy 25 halat vegyesen, amit ilyen időjárási körülmények között nagyon jónak ítéltem meg. De minden jónak vége szakad egyszer, ahogy Zolika pünkösdi balinkirálysága is megszakadt hétfő reggel, amikor is letaszítottam az ideglenes trónjáról.
Másnap reggel Zoli, és én külön helyszínt választottunk. Ő az általa felfedezett pályát vallatta, nem is eredménytelenül. Én a reggel két balint adó pályára mentem, és hamar konstatáltam, hogy ott a hal megint.
Az előző napból kiindulva megint saját csalival kezdtem. A vöröskővel történő szoros barátsága után renoválásra került wobblermania által steveolures zombi ASP killernek keresztelt csalival indítottam. Mint az álom megint! Harmadik dobásra halam volt. Újabb saját csali került így avatásra.
És ekkor láttam a nagyothalló kisöreget, hogy közelit megint.
Láttam a kisöregen hogy megtört, és nem érti, de nem igazán érdekelt.
Innentől egy új szávázs csalit a prey71-et teszteltem két színben igen eredményesen, mert a következő 15 percben két-két balint adott mindkét szín.
A harmadik halból éppen bányásztam a horgot, amikor a kisöreg egy hallal közelített felém. Egy 30 dekás csuka volt, ami a kishalas cájgra akadt. A kérdésen amit felém intézett viszont megdöbbentem.
És azzal a lendülettel szaltózott vissza a kis szerencsétlen.
Az ötödik halnál aztán megint jött! Nem értette, hogy lehet!
És eloldalgott. De láttam, hogy vége az öregnek. Belülről rágta a nemlétező szakállát, forgott az agya, és nem értette.
Azt hiszem avval, hogy az utolsó két méteres zászlón csalit bebombázó kettő pluszos balint magasra feltartottam, majd látványosan elengedtem szíven is szúrtam az öreget.
A történetnek ezzel még nem volt vége! Elhatároztam, hogy ma reggel forgatok egy filmet az új prey wobblerről, hisz idén még nem filmeztem, és ugye a cégnek is horgászni kell. 😉
A kisöreg hol máshol ült volna a fenekezővel, mint azon a helyen, ahol az ötből négy balint kivettem. Nincs is ezzel baj, hisz foglalt hely nincs, és nem létezik, sem névre szóló. Elfértem mellette, és a következő spori mellett. Kettejük között volt egy jó 50 méter.
A harmadik csalicsere után aztán jött a kisöreg megint.
Ismerek nem egy embert, aki nem lett volna ilyen finomkodó, de nem akartam kemény lenni az öreggel. Annyit elért, hogy elcseszte a reggelem, és felforrt az agyvizem! Dobáltam még pár percet, aztán úgy döntöttem elmegyek. Nem azért mert ilyen “udvariasan” megkért, hanem mert nem bírtam tovább nézni a szenvedő arcát, hogy valaki ellen mert szegülni az akaratának!
Azért még odamentem hozzá, és megköszöntem, hogy így elbaszta a reggelemet, és ezzel vélhetően az egész napomat is.
Az ilyen emberrel kapcsolatban a következő jelzők ugranak be:
Rövid volt a pünkösd, és elmúlt az örömöm is, hamarabb, mint bármelyikünk pünkösdi balinkirálysága! 😦
Deepthroat
Sajátos WTD-s
Egy kapásos, cannibálos reggel
Tegnap reggel végre sikerült májusban is értékelhető halat fognom egy kilósforma süllő képében. Voltak rontott, piszmogós kapások, gumilehúzások, belefekvős kapások. Összesen hat. Ebből ő volt az egyedüli aki belenézet a fényképezőgépbe. De végre nyálkás lett a kezem, ebben az időjárási katyvaszban.
Aztán délután adódott még egy óra, amit persze mivel mással töltöttem volna ki, mint pecával. Sikerült megfognom az első saját csalis balinomat, ami igaz, hogy alulról karcolta a 40-et, nemhogy az új méret szerinti 45-öt, de akkor is ő az első saját csalis balatoni fogásom, így muszáj volt lőni róla két képet.
A kis balinokkal kapcsolatban lenne egy olyan meglátásom (ami nem biztos, hogy helyes), hogy ebben bizony vastagon benne van a halászat leállítása. Az előző évig komplett pergető pályafutásom alatt nem fogtam kettő méret alatti balinnál többet a Balatonon. Tavaly viszont már több is jött, igaz közben 45 centire nőtt a mérethatár. Idén is sikerült már párba beleakadnom. A 7 centis kövér, nem feltétlen balatoni küszforma csaliknak is bátran nekimennek, ahogy tegnap is tették. Mivel nem célom a zaklatásuk, így kénytelen voltam odébbállni.
Azért két számomra örömteli dolog volt ebben a szűk órában. Egyrészt valószínű, hogy működni fog balinra a kidolgozott forma, másrészt pár éven belül sokkal több komoly méretű, méret feletti balinra horgászhatunk majd, mint az előző években.
Egyszer réges régen az üveghegyen, meg a kurta farkú malacon is túl rábeszéltek életem második pergető versenyére, pedig nagyon nem akartam indulni. Tulajdonképpen szívességből mentem. A tavon viszont a pontyzsák – nagyméretű merítőháló – szájfertőtlenítő hármas volt a jelszó. Na én ezeket nagyon nem akartam megvenni, így kértem. Kölcsön. Így került hozzám a bátyámtól a legendás! A legendás nem más, mint egy 1,90 méter hosszú nyéllel ellátott bojlis merítőháló. Halat nem fogtam a versenyen, így még csak nyálkás sem lett, de nem is ez a történet lényege.
A legenda ott kezdődött, amikor a buszon szállítottam haza Balatonalmádi, és Veszprém között. Történt ugyanis, hogy a nyelét hogyan máshogy, mint állítva tudtam szállítani. Ültem a busz jó öreg bőrülésén, miközben a trágyarázó ezer éves, de legalább hazai gyárban készült busz kirázta a lelkem, és fogtam a merítő nyelét.
Na ezt kellett volna valahogy másképpen megoldanom, ugyanis a vörösberényi felső megállóig négyen nézték a busz tartozékát képező kapaszkodó csőnek, így ahogy jöttek a busz hátulja felé ha egy pillanatra is, de belekapaszkodtak. Ezzel még nem is volt gond, de amikor az utolsó megállónál a sofőr rágyorsított, hogy lendületet vegyen a megyehegy előtt, az ép aktuális felszálló a lendületénél fogva majdnem kitépte a kezemből a merítőnyelet. Én nem lepődtem meg, amikor a nyél megmozdult, ő annál inkább, hogy a vélt kapaszkodó nem volt olyan precízen a buszhoz rögzítve. Szerencsére mindenki megúszta az esetet, és Szentkirályszabadján a pillanatra megkapaszkodó utasok már semmi meglepetést nem okoztak. Masszívan tartottam a “kapaszkodót”! Csak a röhögést volt nagyon nehéz magamban tartani! 😉
Azóta kétszer költöztem. A bátyám közölte vissza ne vigyem neki a merítőt, ami gyakorlatilag új, ezért pontyos szakikat megkérdeztem, hogy mennyiért tudnám eladni?
6000 forintot javasoltak, és még a szöveg megírásában is segítettek nekem. Meghirdettem a fészbuk egyik erre szakosodott csoportjában.
“Eladó a képeken látható kiváló állapotú bojlis merítőháló. Ergonomikus fogópárna, fém Y, sűrű szövésű puha háló. Mivel 190 centi hosszú a nyele, ezért a posta kizárt. Személyes átvételi lehetőség Veszprémben, vagy megbeszéltek alapján. Ár 6000 Ft.”
Első “kérdés” ami érkezett: Mennyi – csak így mindenféle írásjel nélkül.
Válaszom: 6000 Ft
Második “kérdés” ami érkezett: Postázod – persze írásjel megint nem volt.
Válaszom: Szia a leírásban benne van, hogy 190 centis a nyele ezért posta kizárt, hacsak nem állod, de az tuti nem lesz olcsó! Ma egy 1,50méter hosszú csomagot 2600-ért adtam fel futárral.
Tovább nem is folytatnám a kérdések, és válaszok felsorolást, de ha valamelyik Mélyen Tisztelt Olvasom a megadott feltételek szerint átvenné tőlem ezt az ergonomikus, blablabla hálót mindenféle okos kérdést mellőzve személyesen, akkor esküszöm odaadom neki 5000 jó magyar forintért! 😀
A képek telefonnal készültek, és az alábbi képre kattintva tekinthetők meg.
SteveOlureS 