Emlékeimben az volt, hogy tavaly nem írtam záró beszámolót, aztán kiderült, hogy két éve nem írtam.
Szóval, akkor neki kezdenék a 2016-osnak.
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
A Savage Gear mellett meghatározta az évemet a két tavaszi domolykópeca, a műcsali készítés, és a kajakos horgászat. No meg Szabi barátom, akivel idén végre sokat horgásztunk és ezek mind brutális pecák voltak! 🙂 Decemberben különböző okok miatt végül hal nélkül maradtam, ennek ellenére nem panaszkodhatok erre az évre sem.
138 X lett a vége a mai nappal. Ebben volt néhány olyan is, amikor meló előtt és után is horgásztam, úgyhogy 145-150 között lehet a vége. Holnap már nem megyek.
Egy legalább ilyen évet kívánok magamnak jövőre némi önzéssel, és természetesen nektek is! 😉
…egy műcsali, ami nem hiányozhat egyetlen balinpergető dobozából sem!
Igen, a sorozat ezen része nem egy gyári műcsalit fog taglalni, hanem egy kézzel készítettet.
Hogyan is kezdődött?
Vagy 100 évvel ezelőtt Zolika rám írt, hogy pecázhatnánk egyet, ha már a Balatonon tölt pár napot. Ne haragudjatok meg érte, hogy a bejegyzések tengeréből ezt az írást most nem kerítem elő, de az első általa készített csalikat akkor kaptam tőle, azon a bizonyos napon. Sajnos az egyik példányt azóta a Hernád elragadta tőlem, de a másikat féltve őrzöm. Mivel ez a bizonyos első közös horgászatunk igen jó hangulatban telt, ezért a közös pecák sokasodtak, ahogy a wobblerek is a dobozomban, így került hozzám a bobler numero uno is.
Nem tudom felidézni a pontos dátumot, hogy mikor kaptam meg azt a csalit, de az első peca, amikor halat – Mit halat? Halakat! De még milyeneket! – fogtam vele az nagyon emlékezetes marad. Egy éjszakába nyúló választás utáni hajnalon, az egyik kövezésen gyönyörű balinokat adott nekem a ez kis bobler.
Az első bobleres
Akarta
Egyszerű, de eredményes
Kettő pluszos küszívásról
Hogy mitől is lett bobler a wobbler? Talán Zoli jobban emlékszik a dologra, de tán valamelyik hozzászólásban szerepelt egyszerű elírásként, és így ragadt a csalira eme megnevezés, amihez azóta reklámszöveg is született.
Mi a bobler? A wobbler magyarul! 🙂
Innentől mindenhová vittem magammal, ahol balinra volt némi esélyem, és küszívásokon, vagy szimplán olyan helyen, ahol mutatta, vagy éppen nem mutatta magát a balin rendszeresen fogtam vele. Ősszel a csónakos pecákon pedig arattam!
Az őszi időszakban mólokon is előfordult több olyan eset, hogy bizony a bobler húzott ki a csávából, és nagyon sokszor a balatoni átlag feletti 2-2,5 őnök gerjedtek rá erre a kézi remekre.
Ezüst nyíl egy móló mellől
Aznap délután is akadt egy
Az őszi csónakos pecákat nagyon nagy százalékban a csukáknak szentetlem – szentelem most is, de 2014 őszén nem lehetett szó, illetve dobás nélkül hagyni a nád közelében randalírozó fenekeszegeket sem. Miközben csukára horgásztam a kis balinos pálca ott feküdt a csónakban, kapocsban természetesen mi mással, mint a bobler numero unóval (pedig itt már talán rendelkeztem a többi változattal is). Ha dobástávon rabolt a balin, akkor a csukás motyót kitekertem, és két – három dobást engedtem meg magamnak az adott rablás köré. Evvel a módszerrel, úgy hogy nem célzottan balinra horgásztam minden pecán megvolt a 2-4 darab átlagos balin, és néha akadt köztük igen komoly példány is!
Kristály vízen rekkenőben
Kikötés előtt a stégnél
Közel hármas atom kapással lépett a színre
Kukucs
Kicsit féltem is, hogy egyszer egy csuka nehogy elragadja tőlem, vagy valami marasztaló fránya víz alatti akadó magához ne dédelgesse, de eddig szerencsém volt, és az egyes számú bobler több társával együtt most is a dobozomban pihen! Kisebb süllőt tán egyet, méret közeli csukát meg kettőt adott eddig, viszont a nád előtt az ivadékot csapatostul hajtó sügérekből azon az őszön szintén kiszedte a vámot elég rendesen. Kép viszont csak ez az egy maradt fenn.
Quasimodó sügér
Tavaly amikor beköszönt az életembe a szávázs lehetőség a boblert akkor sem feledtem el, az alábbi képen látható balin például szerepelt a cégnek írt első cikkemben is.
Micsoda színek
Azon a napon fogtam egy szép őnt a zöld oldalú boblerrel is, majd hatalmas betlitől mentett meg egy távoli bányatavon a numero uno.
Bányatavi
A tavalyi ősz aztán nem bizonyult túl balinosnak -megjegyezném az idei sem- , de ezen a nyáron megint volt 4-5 olyan pecám csónakból, és partról egyaránt, amikor a pályán található egyetlen balint ez a csali fogta meg nekem, igaz idén már inkább a bobler numero dos került bevetésre. Az első példány most is a dobozomban lapul, csak kicsit pihentetem a kisöreget! 😉
Magányos
Hajnali
Tök sötétben is adta
Csónakos, küszívásos őn
Szóval a bobler nagyon sokat adott, sokat jelent nekem, mindenkinek ajánlom, hogy mielőbb szerezzen be belőle, akár több példányt is.
A bobler (az elsőről beszélek) egy egyszerű vonalvezetésű minnow, és a púpos hátkiképzése végett crank jellegű csali ötvözeteként írnám le. Balsafából, fóliával, egyszerű festéssel, és időtálló terelővel, fedőgyantával és brutális jó verető mozgással. Kis súlyú csaliról lévén szó nem az a távdobó bajnok, és nem is az a szokásos sprinter. Középtempó bőven elég neki. UL-Light bottal vékony fonottal, vagy aki szereti a n… zsinórt akkor avval azért elég jó távot tudunk vele dobni, de 20-as körüli monóval is szépen repül. Igazi fegyver kerül a kezünkbe ezzel a csalival a balinok ellen folytatott csatánkban. De úgy gondolom, hogy folyóvízen jászra, és domolykóra is kiváló csali lehet.
Birtokomban van egy abachi fából készült kicsit ducibb, és magasabb hátú, nehezebb változat is. Ezzel a példánnyal már komoly dobótávot lehet elérni, még ha a világból nem is lehet kidobni. A kisebb méretet, és a süllyedő változatot, ami némileg karcsúbb még nem volt módom felavatni, ahogy az abachi verziót sem, mert több a csali, mint az idő, de talán egyszer ez is változik!
… egy csali, amely a hibáival együtt is aratott az évben. Avagy egy csalikról szóló sorozat első része.
Ezt a csalit úgy harangozta be a cég, mint a már bizonyított manic prey jogos utódját! Van igazsága a dolognak annyiban, hogy a helyébe léphetett valamilyen szinten, és eredményességben is utolérte, van akinél meg is haladta azt. Ráadásul nem csak a balinok között vágtak vele rendet a balatoni horgászok. Megjegyezném a manic sem csak a balinok ellen bizonyult kiváló fegyvernek! 😉 A két csali annyiban hasonlít egymásra, hogy mindkettő minnow típusú csali, a legkisebb verzió tulajdonképpen azonos hosszú , és nagyon fogósak. Súlyukban, így dobástávban és a süllyedési tulajdonságukban viszont különböznek egymástól.
Miről is van szó pontosan?
A leírás szerint:
“Az eredeti Prey sorozatunk közkívánatra visszatért! Wolfram golyók segítségével hangoltuk finomra a mozgását és süllyedési tulajdonságait – a tökéletes, sokoldalú minnow típusú wobbler az eredmény! Tökéletes a pöccintgetős (twitch), meg-megállított (stop and go) és a sleppelős (trolling) vezetési módszerekhez! Szuper mindenes műcsalik, a csukán, süllőn, sügéren, balinon, pisztrángon túl a tengeri halakig! Ultra hegyes Y- és T-hármashorgokkal szerelve kaphatók, mindegyikük tartalék egyeshorgokkal, amelyek tökéletes halkímélő C&R horgászathoz való műcsalivá teszik! Az egyes horgok még intenzívebbé, betegesebbé teszik a wobbler mozgását, és kevésbé akadnak el fában, kőben, hínárban stb. Lebegő (suspending) jelleg. Remek cikázó mozgás. Távdobó kialakítás. Extra egyeshorgokkal a csomagban Ultra hegyes Savage Gear hármashorgokkal.”
Szerintem:
Egy karcsú könnyű, de méretéhez képest a benne található golyók végett nagyon jól dobható wobbler, amely már lassú bevontatásnál is nagyon jó mozgást mutat.
A három szín, amiben leginkább bíztam
Négy különböző méretben, és hat színben kapható wobblercsaládról beszélünk, amelynek számomra a legkisebb tagja volt leginkább használható, de a 91 milliméteressel is sikerült néhány halat elcsípnem. Tulajdonsága szerint lebegő wobblerről beszélünk, ami azt jelenti, hogy adott vízmélység elérése után abban a vízrétegben lebeg a csalink. Ezt a tulajdonságát, főképpen a rángatós, vagy a stop&go technikánál tudjuk kihasználni. A csali tulajdonságából eredendően ez nem az az izomból tekerős cucc, mint a salmo thrill. Balin esetében középtempóban, vagy annál kicsit gyorsabban tudjuk húzni. Túl nagy sebességgel történő vontatásnál hajlamos kitérni, kibucskázni a vízből! Itt jön ki a tömeggyártásból fakadó hibája is ennek a csalinak. Méghozzá az, hogy ezeket a csalikat véleményem szerint egyesével már nem húzogatják meg a medencékben, így előfordulhat, hogy a csali lassabb vontatásnál is kitör valamelyik irányban. (Megjegyezném ez más gyártók csalijaival is elő szokott fordulni! 😉 )Nálam a hat színből egyel, a matt minnowval fordult ez egyedül elő. Mit tesz ilyenkor a leleményes pergetőhorgász? Előveszi a táskájából a fogót, és a vonószemen finoman állítja ellentétes irányban avval, mint amerre a wobbler hajlamos kitörni. Nagyon óvatosan, mert fél milliméter is sokat számít. Süllőre, és sügérre az egészen lassú tempó vált be felfelé tartott botspiccel a parti vagy nyílt vizi kövezésekkel párhuzamban húzva, esetenként stop&go technikával tarkítva azt.
Csónakos balin prey71 green silver ayu wobblerrel
Az első képen található színekben volt a legnagyobb a bizodalmam a tapasztalataim alapján, de ebben benne van az is, hogy én bizony firetiger, és klasszikus sügér színnel nagyon kevés halat fogtam az évek során. Amivel az ember nem fog, abban nem bízik igazán. Amivel igen azt pedig hajlamos a végletekig erőltetni, vagy visszatenni, ha mással sem megy. Az írásban majd arra is fény derül, hogy ennek mennyire nem így kell – kellene lennie!
Szóval ez első peca ezzel a csalival egy parti balinozásban nyilvánult meg, ahol elképesztő eredményesen muzsikált a csali. Sorra jöttek a sekély vízben a kapás után csalival a szájukban tomboló szebbnél szebb őnök az általam jónak gondolt roach, és green silver ayu színekre.
Roach színre
Green silver ayura
Rá hat napra egy vitorláskikötő védőkövezése előtt egy akkora pecával fejeltem rá erre a parti mókára, hogy azt soha az életben nem fogom elfelejteni! Már az első dobás is halat adott, és sorra jöttek a fogatlan rablók. 10 darab felett járhattam, amikor elkezdtem csalit cserélni, de pár felszíni kapáson kívül nem volt jelentkező, és miután visszakerült a prey71 csak jöttek és jöttek a halak brutális kapásokkal! Tipikusan az a peca volt, amire egész télen vár az ember, és bizony nehezen veszi le a nyerő csalit. Szeretem a csalikat variálni, de ez nem az a nap volt. Ha 3-5 dobásból nem volt akcióm, akkor rendre visszakerült a prey71.
Gyönyörű balatoni nyílt vizi őn
Persze unalmas ez a balin dolog, meg ugye ha a balin éhes, akkor a kulcstartót, a csavaranyát, meg a söröskupakot is megeszi. Rendben legyen igazatok, de nem csak balint fogtam – fogtunk ezzel a csalival!
Történt egy hajnalon, hogy rengeteg küsz volt a stég előtt a nádban, a süllők pedig ott kaffogtak a sötétségben. Kettőt még a stégről sikerült elcsípnem a kisebbik prey tipikusan éjszakai színváltozatával (mert ugye a színekben is hiszünk 😉 ), majd egy jobbacskát már csónakból a prey91essel első dobásra.
Prey71 lemon back
Prey91 lemon back
Fogtam balint sötétben csónakból
Majd sötétben partról
Nagy sügéret a 91 milliméteressel kajakból
És kisebbet a 71essel partról
Így jutottunk el két nagyon fontos tényezőig ezzel a csalival kapcsolatban. Az egyik ilyen a színekben való hit kérdése, a másik pedig a csörgési tulajdonsága.
Nem vagyok túl nagy süllővadász, de a magamét azért minden évben megfogom partról és csónakból is. Viszont van egy barátom, aki az egész nyarat ennek a halnak szenteli szinte, sokszor 2-3 óra alvásokkal/nap. Vele történt meg a nyáron, hogy amikor elkezdtük fogni a balinokat, majd a süllőket a pery71el, akkor bizony a klasszikus éjszakai süllős színnek mondható lemon backből nem kapott egy darabot sem. Prey91ből sikerült vennie egyet, de aki pergetett már éjszaka parti kövezés mellett süllőre a Balatonon az tudja, hogy az a csali bizony oda kicsit nagy. A kisebb méretből “csak” a már balinoknál emlegetett green silver ayu színt sikerült beszereznie. Nem tudom már megmondani, hogy ő, vagy én fogtam az első balint fényes nappal egy tipikusan éjszakai színnel, de itt egy kicsit már bomlani látszott a megszokott rend a fejekben! 😀
Balin fényes délben tipikusan éjszakai színnel
Bálintnak a tipikusan éjszakai szín lemon back prey91et vette le a balin
Aztán jött a következő sztereotípia sárbatiprása, Bálint süllőinek a sora!
Süllő az éjszaka közepén ezüstös preyre
Éjszakai süllő sügérmintás csalira
Éjszakai süllő sügérmintás csalira
Éjszakai süllő sügérmintás csalira
Éjszakai süllő FT színre
Kicsit borulni látszott az a bizonyos liszt, hisz a balinok esetében még ráfogható, hogy a fehér oldalú csalikra gerjedtek rá, mint tudjuk a fehér a tejeszacskó légy óta egy klasszikusnak számító szín balinra. Az FT szín is beleillik valamennyire az éjszakai süllőpergetők világába, ahogy ezüst hatású SSR-el is fogtak már 100 éve is süllőket. De az éjszaka kellős közepén sügérmintás sötét tónusú csalival fogott süllőkre egyetlen magyarázat létezik. Ennek a csalinak egyszerűen nagyon jó a mozgása! Vannak olyan esetek, amikor biztos vagyok benne, hogy a szín is számít, de ez a több éjszakán át tartó süllőorgia is bizonyítja, ha egy csali jól mozog, akkor vajmi keveset számít a színe!
Van egy barátom, akit sokan ismerhettek a blogja révén, vagy a közösségi oldalakról Peti Balázs. Tavaly vett a hatásomra a savage gear manic prey csalijából is, de amikor rájött, hogy csörgős a csali, a fiók mélyére hajította őket. Elmondása szerint a Dráván nem működnek neki a csörgős kacatok. Amikor idén írt, hogy ajánlom e neki a prey71et balinozni, akkor az őszintét megmondva nemet mondtam neki a csörgős tulajdonsága miatt. Nem akartam, hogy feleslegesen ruházzon be valamire, amit később úgysem használ. Aztán a közös balatoni kajakos csukázásunk után a balatonfüredi horgászboltban csak a kosarába keveredett két darab. Az utolsó balatoni hajnala, ha balint nem is, de egy mohó sügért tartogatott neki.
A roach prey71 lett a “végzete”
Majd rá pár hétre írt, hogy végre alakul a Dráván a vízállás, és az egyik kedvenc homokpadján két szép őnt sikerült elcsípnie az újonnan beszerzett wobblerrel ezzel megtörve a drávai csörgőscsali “átkot”!
Drávai balin roach színnel
Visszatérve a csali tulajdonságaira az említett hibán kívül még egyet tudok felróni “neki”. Ahogy nagyon neves gyártók drága műanyag csalijaival is előfordul bizony ezek a csalik sincsenek végigdrótozva, így előfordulhat velük az a baleset, hogy eltörnek. Jelenleg két ilyen törött jószágról van tudomásom. Az egyiket én vertem neki egy kőnek, és ez nagyon nem tetszett neki! 😀 A másikat Bálint barátom 50+os süllője törte el, ahogy keresztben megakadt a torkán. (Megjegyzem ezután vett a sügérmintás, és FT színből, mert akkor csak azt lehetett kapni, és a fenti képek, és a beszámolói alapján ezt nem bánta meg! 😉 )
Összegezve ez a wobblercsalád a két említett hibájával együtt is nagyon jó választás, az ára pedig a mai csalik árait elnézve vicc kategória. A fent látható halakon kívül szűkebb ismeretségi körömben adott csukákat, domolykókat, és kisebb harcsát is, nem beszélve a nyílt vízen balinozás közben, vagy küszíváson éjszaka támadó kősüllőkről, gardákról. Két általam eddig nem említett méret a prey89 egy kicsit más kialakítású, vastagabb, mélyebben vezethető változat, és a prey115 ami kissé nyúlánk, karcsú testével stop&go, vagy jerkelő pecáknál lehet eredményes csali.
Aki ismer az tudja, hogy nem annyira kenyerem ez a fajta horgászat, de ez a november megint szarul alakult, és kellett az élmény. Az élmény meg volt, meg nem is, ahogy a nagy hal is meg volt, de elbasztam!
Szóval Balázs barátom járt már itt pár éve, de most lendíteni akarnak a bizniszen így teleraktákk csukával, nagyobb csukával, és néhány nagyon nagy csukával!
Nekivágtunk a dolognak. Volt egy kis földnyelven egy atom kapásom herring shadre, de nem akadt meg. Aztán mentünk körbe, hogy megismerjük a tavat. Balázsnak volt egy gumihal farok harapása kapás nélkül. Aztán a cannibálra kijött neki egy süllő, visszatette neki a csalit, ütötte, de nem akadt. Aztán háromszor nekiment a herring shadnek, de nem akadt egyszer sem. Amúgy az egész napra ez volt a jellemző 2-3 kapás kivételével maszatolás, megtolás, pöccintés, kapásocska jellemezte a napot.
Aztán jött egy öt fős vidám csapat, és a túlparton (ahol a reggelt kezdtük kanállal fogtak egy 100+ost). Üvöltött a faszi, mint a megveszekedett barom! Ennyire még egy élővizi 100+osnál sem tudnék megbolondulni. Mondtam a Balázsnak én visszamegyek a földnyelvre, ő meg megpróbálta a süllős helyet. Nem akart jönni a hal mígnem feltettem a szávázs fat vibes csaliját. Erre volt a két értelmes kapásom egész nap. Az első kapás, és az utolsó. Dobástávon bebombázta a csuka! Mivel elég kicsi a víz, csak a tó közepén van egy 3-4 méteres árok, ami régen völgy volt, így a nagy csukáknak nincs lehetősége mélybe törni. Ez delfinként ugrott ki, de akkor még nem láttam milyen nagy, mert az egész teste nem került víz fölé, és messze is volt. Igazából szar nekik mert csak oldalazni tudnak, nincs menekülési útvonal. Meg amúgy is szar nekik na! Kiabáltam Balázsnak, hogy jöjjön. Bár nem volt kötelező, de vittünk matracot, hogy ne a sárdzsuvába tegyük le a halakat, ha fogunk. Kiterítette, és kérdezte merítsen e?
Még mindig nem gondoltam olyan nagynak a halat, így én akartam megoldani. Alá is toltam. Alig fért bele, és mivel nem fáradt ki rendesen, így megugrott a rabságot megérezve, és menekült. Még egyszer alátoltam, de félkézzel nem bírtam kiszedni a harcoló élő súlyt. Balázs látva a dolgot segíteni akart, de a műcsali a hálóba akadt, és a hal letépte magát.
A hiba ellenére nem voltam bánatos, hisz ahogy írtam egyik nap csak üsse már valami, az sem érdekel ha nem akad meg. Na ez megakadt de elbasztam! Szerencsére a csali megmaradt, és a 100-as saját krimpelésű fluoro előke is jól vizsgázott, annak ellenére, hogy a hal magára tekerte a fonott főzsinór első méterét is.
A horgoknak viszont annyi lett. Egy ágat vágnom is kellett, mert úgy rátekeredett a gumis háló, hogy esély nem volt kiszedni. Gyors horogcsere után persze folytattuk a pecát.
Voltak kapások, de megfoghatatlanok. Balázs ki akarta próbálni a herringet, és mivel nem volt hozzá elég erős botja elhoztam neki a bozótharcost. Ötödik dobásra a kölcsön cuccal, saját krimpelésű drótommal megfogta élete csukáját. Teljes hosszban 110 centis volt, és böszme dagadék. Hogy őszinte legyek alig bírtam megmeríteni, és meg is görbült a háló kerete. Furcsa volt mert a szájszéles akadás ellenére már fárasztás közben kívül tiszta vér volt a hal feje.
Innentől sötétedés előttig nem hagytuk el a földnyelvet, mert úgy gondoltuk, hogy a helyüket kereső csukák úsznak körbe, és bejött a számítás annyiban, hogy nekem kb. 15, Balázsnak kb. 10 kapása volt. Viszont mind a leírt piszmogós kapás volt, egy támolygós kiscsuka kivételével, amit Balázs fogott. Nekem 4, Balázsnak két és fél hal volt kézben. ( hogy miért fél az a végén kiderül)
A legtöbb kapás herring shadre, és hibrid csukára jött. Ment el 4es halam hibridről. A legdurvább meg az volt, amikor süllyedő fázisban kb. 1,5 méter kanócon megdöccent a csali. Bevágtam. A sekély vízben a lábam alatt akkora csukafejet emeltem ki a vízből miközben rázta magát, hogy ha megakad, akkor mindketten lefostuk volna a lábunk szárát!
Egy újabb 100+os volt, de persze kirázta a csalit. Szerintem a horogig rá sem fogott! Volt még két kapásom 3D patkányra, az egyik szintén látott kapás egy 3-as formától. Elképesztő mennyire meggyőző annak a csalinak a mozgása, Balázs is csak ámult. 2017-ben nagy meglepetéseket fog még okozni az a csali, ebben 100%-ig biztos vagyok! Aztán fogtam még egy szépet herringre ami végre ki is jött, meg kettőt hibridre 5 perc alatt. Azok a széllel jöttek.
Mivel napnyugta előtt megállt a hal, így megnéztük a tó másik részét, és a zsilipnél első dobásra a horogcserélt fat vibeszal fogtam egy szép süllőt zárásként.
Illetve Balázsnak volt még egy hala. A nap folyamán sok zsinórt akasztottunk. Fogtam zsír új effzettet simán fonotton, duckfin shadet vékony fluoro előkével nano zsinórral, meg etetőkosarat is. Szóval a barátom is akasztott egy zsinórt, aztán amikor húzta volna ki kézzel megugrott a cucc. Egy kettes csuka volt a végén. Totál elnyelte a csalit, szerintünk kishalas cuccon téphette el a főzsinórt, és bár a helyi okos a gyomrából ki akarta operálni a vélt horgot a drótelőkével, mi gyorsan elvágtuk a drótot és elengedtük.
A tónál amúgy állatsimogató, rengeteg kutya, macska, és még vadállatok is vannak. Sebestyén a csüngőhasú kandisznó egész nap a tó körül kószált, elég vicces látvány nyújtva. De részesei lehettünk egy a madarak szálláshelyéül szolgáló tákolmány alatti lyukból a görénnyel, és foxival történő patkányfogásnak is.
Nagyon jó nap volt a hely jellegéhez képest. A végére sokan lettünk kicsit, és a vidám fiúk délutáni totál részegen történő csapkodása nem annyira hiányzott. ( mert horgászatnak azt nem nevezném)
Hogy miért foghegyről ettek? Tán a verőfényes napsütés + 15 fokkal. Tán azért mert még a helyüket keresik a halak, és csak reflexből vágnak oda a műcsalinak. Vagy mindkettő együtt!
Napközben Szano barátom kézi készítésű remekével is tettem próbát, ahogy más jerk csalikkal is, de a vízmélység egyáltalán nem kedvezett a süllyedő jerkeknek, főleg Szanóénak a maga 63 grammjával!
Az idei november – december megint úgy alakult, mint az előző kettő. Sajnos télre a hal pár nap kivételével eltűnt a nádból. 😦 Egy – egy csuka kapás, és három jónak mondható sügérpeca adatott meg a stégünkön, mert megint megjelent a fekete dögvész.
Gyönyörű, és okos madár, de nem szívlelem. Nem tehetek róla, de ez egy olyan állat, amit rühellek! Kihasználva az enyhe teleket nem repül délebbre, és a jégpáncél védettségét nélkülöző halakat tizedeli. Szomorú látvány, ahogy tele van fosva a stég, és minden bűzlik a guánotól!
Az utolsó idei csónakos “csukázásom” alkalmával a szokott jobbos öbölben kezdtem ezen a szomorú délutánon, bízva az előző két alakalommal csalit elvétő csukabán. Két perce dobáltam az öbölben, amikor könnyűbúvárként emelkedett ki előttem egy északról érkező halzabáló. Majd eszeveszett sebességgel menekült a nádba, mivel a nyílt víz irányában nem volt útja tőlem. Nagyon jó búvárok ezek a dögök! Legalább három perce a víz alatt lehetett. Mekkora területet pásztázhat végig vajon ennyi idő alatt?
Becsületből kint maradtam egy órát. Ennyi idő alatt 12-15 madarat ugrasztottam meg! Szinte minden öbölben volt egy, vagy két példány. Volt olyan madár, amelyik 2-300 méteren át vonszolta a dagadt testét mielőtt elemelkedett volna a víztől. Sajnos erős a gyanú, hogy az utóbbi pár évben emiatt nem marad a nádban a hal télre. Ami lefér a torkukon azt megeszik, ami majdnem lefér azt megsebzik, a nagyobbakat elzavarják, vagy a táplálékhiány miatt lelépnek. Hol van már az a durbincs, és kishalszőnyeg, a nádban folyamatosan mozgó keszegrajok, és az őket követő nagy sügérek, csukák hada, amiből pár éve még decemberben, januárban is sikerült csípni?
Valamit kéne tenni ez ellen a fekete halzabáló szörny ellen, ha védett, ha nem!
Egyedül hajnalban lehet eredményesnek lenni. Kb. 5 perc van sügéreket fogni, ha abban az 5 percben sikerül megtalálni őket. Aztán, ahogy jön fel a nap, úgy tűnnek el a sűrűben.
Szerencsém se sok volt az elmúlt időszakban. A nádban a csalinak melléverő csukák mellett maradt le nagy sügérem. Volt hogy szombat délelőtt mentem ki egy mólóra, ahol péntek délután zabált a hal, aztán volt hogy szerdán voltam, és csütörtökön jött be a balincsapat. De az ősz már csak ilyen, a tél meg még ilyenebb egy ideje. Azért fogtam egy nagyot is. Ez is egy olyan peca volt, ahol egy komoly kapásom volt, és semmi több.
Ha pedig úgy vesszük, hogy azért csak lejutottam, a vízen lehettem, horgászhattam, és néha még halat is sikerült fognom, akkor mégis azt mondhatom:
Az elmúlt pecákon újra kedves kis halaim, a sügérek nyomába eredtem. Jöttek is szép számmal, de a nagyobbakat nehéz volt elcsípni a sok kicsi miatt. A kicsik sokszor nem engedték oda a nagyobbakat a csalihoz. Mivel ez nem mély vizű vitorláskikötő, így a nagyobb csalik nem működnek. Ez a vertikális buzerapeca helye kis csalikkal. A legnagyobb csalik amiket meg bírtam etetni velük az a daiwa skinny kick, és a savage manic shrimp voltak, de szelektálni ezekkel sem sikerült, mert ha be nem is hörpölték sokszor állcsúcsba akadtak. Érdekes, hogy nagyon kevés sügér áll be fedezékbe. Ma talán egy ilyentől volt kapásom, nem is volt rossz hal, de nem akadt jól. Hullámokban érkeznek a rajok a nagy stég irányából, vagy a nádból, és általában mindegyik csapatban van 2-3 nagyobb példány. Mivel gyorsan mozognak, és a kicsik nagyon mohók, így nem minden nagyot sikerül elcsípni sajnos. Talán, ha még hűl a víz, akkor jobban beállnak rejtekhelyekre, de igazából már ennek is örülök, hogy három napon egymás után tudtam fogni belőlük. Az elmúlt két év összesen nem adott ennyi sügért a kikötőmben, mint ez a három nap. Rengeteg a 6-10 centis példány, amik pár éven belül már egész jó halak lehetnek, bár a csapósügér növekedésével annyira nem vagyok tisztában. De most utána nézek.
Minden napra jutott azért egy-két szebb példány is.
Hajnali bandanagy
Mániksrimpre
Délutáni dagadék
Napnyugta környéki bandanagy
Cseburaskás szerelék volt a nyerő
Ez már nem rossz
Ez sem
Szelfi
Ma nem mentem ki csónakkal az elmúlt napok csukás kudarcai miatt, hanem megnéztem néhány parti helyet. A küsz rengeteg mólónál össze van állva, de halat nem találtam sehol, ami őket, vagy a műcsalit ette volna. Csak a szokásos: Aki ráér egész nap az előbb utóbb olyankor is ott lesz, amikor jön a balincsapat, és ez ősszel általában nem reggel korán van.
Az egyik mólón egy 50es forma fazon be volt dobva az egyik bottal fenéken kishallal, a másikkal úszóssal haldarabbal sügérezett. Már messziről láttam a spáros narancsosvödörben úszkáló egyedeket, és amikor a harmadikat dobtam, nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg, vajon emberünk tisztában van e vele, hogy szabálytalanságot követ el, merthogy 15 centi a balatoni méretkorlát?
Közölte a fogási naplóban nincs ilyen, egyébként is maximum a nagyot akarja elvinni (olyan 25ös lehetett), de mellette úszkált vagy 10 darab 6-15 centi közti szerencsétlen. Mutattam neki a területi jegy azon pontját miszerint 15 centiméter és 2 kiló a méretkorlát, illetve a napi mennyiség sügérből. Mivel a fogási napló országos, abban ez nincs feltüntetve, viszont a vízkezelő szigoríthat.
Ő meg csak hajtogatta, hogy nincs beleírva a fogási naplóba semmilyen korlátozás, úgyhogy nem érti, de egyébként is maximum a nagyot akarja elvinni.
Már meguntam a kötekedést, ezért abban maradtam vele kapcsolatban, hogy evvel simán bukhatja az összes passzusát, és elköszöntem. Hogy mi lett végül a csíkosokkal, azt nem tudom, remélem a kicsiket elengedte!
Sokaknak meglepetést fog okozni ez az írás, de ha a Kedves Olvasó eljut az írás végére talán megérti ezt a címet, és az egész mondanivalót.
Először tavaly télen remegtem meg abbéli hitemben, hogy ez a dolog nem kell nekem! Napokig nézegettem a botokat, orsókat, a szávázs, és okuma kínálatában, és nem tudtam mitévő legyek, de akkor még lebeszéltem magam a dologról. És, hogy mi késztetett akkor gondolkodásra? Furcsa módon akkor még nem a nagy csalis horgászat. Történt ugyanis, hogy Kántor Bálint barátommal sügérezni voltunk. Ő castinggal, és a szokásos kis finezzel. Nagyon nem evett a hal, főleg jiget nem, így Bálint eszmélt először, és dropshotra váltott. A DS egyáltalán nem az én módszerem, mert rendszeresen megfingatnak a csukák, emiatt hanyagolom általában. És bevallom lusta is vagyok átszerelni. Bálint olyan precízséggel mozgatta a DS szereléket a casting motyójával, hogy elképedtem. Aztán én is átszereltem míg ő a nap halaként fogott egy 23-ast, és próbáltam azokat a finom mozdulatokat leutánozni a spinningel, de nem ment olyan precízen. Szóval kib…. megtetszett a dolog, és majdnem belefogtam. Aztán a gondolat valahogy nem fordult át cselekvésbe. Jól elvoltam nélküle is. Sokat horgásztam, fogtam, így nem is gondoltam erre a pecára, egészen egy hónappal ezelőttig.
Történt akkor, hogy Szabolcs barátom bátyja Zsolt itthon volt Németországból, és első balatoni pecáján a kinti casting cuccos, nagy csalis módszerét alkalmazva ( akkor még nem volt olyan hideg a víz, és a 15-17 centis wobblerekre csak mi tekintünk nagyként) olyan halakat ütött egy rommá dobált pályán, hogy Szabolcsnak, és nekem is az állunk esett le, pedig a kezdő szintet már azt hiszem mindketten megugrottuk egy ideje.
Szóval e-mail váltás hegyek közepette arra jutottam, hogy majd pergető tilalomban lekérek egy szettet tavasszal kipróbálni. Legalább lesz időm megtanulni dobni egy körteólommal.
Aztán valahogy úgy alakult, hogy mégsem így alakult. És az egyik este azon találtam magam, hogy az udvarban dobálom a horgoktól megszabadított jerket, másnap pedig ütöm a vizet az egyik kikötő bejáratát hibrid csukával. Furcsa mód egy ilyen képtelen helyen, ahol vajmi kevés esély volt halra egy 30 körüli sügér követte ki a csalit, úgyhogy az első “pecán” már akció is volt.
Egyszer próbáltam még partról, és párat dobtam csónakból, de Zsolt útmutatása szerint mindig ott volt a spinning, és pár dobás után letettem a cuccot. Nem akarok én itt semmilyen szakmai okfejtésbe átmenni, de nagy csalikkal nem olyan bonyolult ez a dobástechnika, és módszer. Eddig egy macskát dobtam (SICC!), igaz az alsó dobások milyensége, és hossza hagy maga után kívánni valót rendesen. 🙂
Tegnap hajnalban balinozni voltam partról, de ezek a hajnalok egyre rövidebbek.
Aztán délután befelhősödött, és én csak ültem az íróasztalnál, és azon gondolkodtam, hogy menni kéne! Mivel összejött pár óra csúszó, így 14:40-kor már a balinokat hajtottam volna, de teljesen eltűntek. Ekkor jött képbe az újabb kegyes hazugság a feleségem irányába: Drágám ma túlóráznom kell! 😀 Ebből kiderül, hogy néha meglépem, de tegnap valahogy nem ment a füllentés, és azzal hívtam fel, hogy mit szólna ha estig csukáznék, mert olyan jól befelhősödött? 😀 Mit mondjak, nem repesett az örömtől, de aztán csak – csak rábeszéltem!
Négy előtt már a csónakban ültem, és hibrid csukával ütöttem a vizet, ami vasárnap is hozott egy nagyfejű 2,5.est. Végre felhős volt az ég, tiszta a víz, és végre láttam kishalrajokat, és amikor a tisztánál is tisztább részre eveztem előkerült a casting és a kisebbik szávázs dzserkszter. És csak dobtam, és dobtam. Most nem tettem le! Egész meglepő távokat dobtam, és egész pontosan, és kisebb folyosókba is beküldtem a csalit. Nem akarok szakmázni, mert tök hülye vagyok hozzá, de kell a rövidebb bot csónakba, a 205 centis butch ligt lefelé rángatva a jerket bizony karcolja a vizet a végével. Partról viszont tökéletes (már amennyire ennyi idő után megítélhetem). A szűk keresztmetszet viszont nem ez volt, hanem a lágy drót, mert gyakran beszedte a hasi horgot.
De mit nekem szűk keresztmetszet! Egy igen jól sikerült dobásnál az oldalazó csali egyszer csak megállt! Először azt sem tudtam mi van, nem akartam hinni, pedig de! Az első csukám elkapta a szávázs dzserket!
Nem az a divatos szóval élve bigmamapájk, de azért na. 😀 Eörömebodóttá meg minden!
Aztán mentem tovább. Dobtam tovább. Egyszer aztán burvány a csali mögött (gondolom egy kifordulásnál melléütött), és ahogy lassítok BÁÁÁÁM! Áramütés meg minden ami kell. Egész jó halat akasztottam a tisztábbnál is tiszta vízben. Atom volt az egész na! Ez már annál is nagyobb bodottág! 😀
Aztán jött még egy kicsi, majd szakadni kezdett az eső, de bakker három halnál jártam az első olyan pecán, amikor nem tettem le. Fülig ért a szám, és ér most hajnali fél ötkor is, amikor ezeket a sorokat gépelem.
Visszafelé aztán megdobtam egy öblöt, amit odafelé három csalival is rommá csépeltem, és elsőre levette megint egy. Elképesztő volt!
A maradék idő nem adott több halat, de így is maximálisan elégedett voltam ezzel a nappal. Az összes csukát egy olyan szakaszon fogtam, ahol nemhogy idén tavaly sem fogtam semmit szinte, és a jerk kiszedte őket.
És akkor a címről pár mondatban.
Rengetegen győzködtek, kérdezték már, hogy miért nem próbálom már meg? Volt olyan is, aki egy szávázs fészbuk bejegyzés alá odaírta: Szép, szép, de mikor fogsz végre multizni?
Na akkor most leírom, bár lesz akinek nem fog tetszeni a dolog! Két okból. Az egyik pont az imént leírtak, hisz nekem ne szabja meg senki mikor akarok valamit kipróbálni. Nem bírtam soha ezt a győzködős, erőltetős dolgot. Pont ezért nem álltam még neki legyezni sem! Én akkor szeretnék valamit elkezdeni, ha azt nem kényszer szülte, hanem mert én érzem úgy, hogy na ez IGEN!
A másik ami mindig kikészített a tizenéves srácok, akiknek már az anyaméhben casting volt a pöcsük helyén is, és csak a C&R, aki halat eszik azt akasztani kellene, de egy kurva horgot nem lennének képesek megkötni, ahogy egy úszót besúlyozni sem. 😛 Na ettől vagyok totál agyhalott, de most ezen túlléptem. És miért? Mert normális emberek, akiknek az életében amúgy megfér mindkét módszer, épp érvekkel alátámasztva, atudtukon kívül meggyőztek valamiről, amivel kapcsolatban a fenti okok miatt ellenszenvet éreztem. Fogalmam sincs mi lesz ebből az egészből, de lehetőségem volt ezt is kipróbálni, és talán ez a módszer hozza majd meg újra azt a bizonyos bigmamapájkot!
Még annyit, hogy spinningel próbáltam ezt a jerk témát többször is. Anno, az iszapfeltöltés előtt volt is néhány salmo slideres csukám, de mindet folyamatos húzással fogtam.
Valahogy spinningel nekem nem ment a jerkelés, ezért nem is erőltettem. Egy igazi jerkelt halam volt eddig, azt idén fogtam. Egy balin egy kicsi kézi készítésű csalival.
Ezzel a cuccal meg egész jól mozgott az a jerk így a negyedik pecán, ha már négy csuka levette.
És bár az óvodában gereblye volt a jelem (tán nem véletlen), és nem casting, se nem spinning bot, és halat is eszek néha ettől még nem lesz holnaptól ferdén a bézbóll sapka a fejemen. Jó ez nekem úgy simán is, mint eddig! 😀
Az egész azzal indult, hogy hétvégén melóztam, így a hétfői pihenőnapot természetesen mi mással szerettem volna tölteni, mint csónakos, vagy kajakos pecával. Persze az időjárás baszik a horgász igényeire, és úgy döntött jön a lehűlés széllel, és esővel. Az eső nem volt olyan húzós, szerintem a szél sem, ennek ellenére a stégről öngyilkosságot fontolgatva néztem el jobbra, ahol szinte tükör víz fogadott, ennek ellenére pirosan villogott az egész Balaton! 😦 Eleve nem tudtam megdobni a hajnali fényváltást bizonyos okok miatt, és szenvedtem rendesen, hogy ráadásképpen parton rekedtem!
Kínomban mivel a kikötőnkből kihalt a sügér az utóbbi két évben, a stégről próbáltam csukát fogni, de hamar feladtam.
Maradt a mólópeca halkereséssel, pedig nem is olyan régen egy meló előtti pecán sikerült egy 80-as, és egy 50-es forma csukát elkapnom az új szávázs swimmbaotel a shine gliderrel, és akadt egy egész jó csuka hybrid pikera is, csak rílizelte magát a fénykép elkészülte előtt.
Szóval elkezdtem a parti pályák átfésülését. Persze hol máshol, mint azokon a pályákon amik az elmúlt pecákon fogtam gumis sügereket, egy gyönyörű 29 centiméteres popperes sügért, és sügérezés közben megéhező csukát is.
Hozzátenném a sügérezés közben beugró, vagy a csalit leharapó, vagy épp a DS ólmot (nem a csalit) leharapó csukákkal telel lett a tudatom, ezért készültem vékony drótelőkével, csak mivel siettem, így fent maradt a 36-os fluoro. (Hozzáteszem a rendes csalikat, rendes drótelőkével egyszerűen nem támadják be ugyanezen pályákon! A genyók! :D)
Szóval annyira szarul indult a reggel, hogy kapkodásomnak levét megint megittam, amikor egy kapás után az üres előke került elő. Persze több kapásom ugyanitt nem akadt, így folytattam utam. Több sikertelen helyszín, és kísérlet után az idei kedvenc balinos pályámra vetődtem. Halnak nyomát se láttam, de ahogy Szano barátom mondta: “Balinra akkor is dobni kell az olyan pályán, ahol mutatni szokta magát, ha éppen nem mutatja, mert ott van!” És ott volt(ak)!
Az elsőt még rablás nélkül csíptem el második dobásra.
Aztán a spiccen volt néhány rablás, de nem tudtam velük megetetni semmit. Viszont ekkor már biztos voltam benne, hogy többen vannak. A közeli rablások nem akartak hallá válni, így elkezdtem bombázni a messzeséget mánikpréllyel. (Még mindig nagyon adja! 😉 ) Néhány dobás után olyan ütéssel, és húzással jelentkezett egy őn, hogy 3+osra taksáltam. Aztán amikor először megláttam csal lestem mint a borjú arra a bizonyosra!
Csórikám kegyetlenül nézett ki! Nem elég, hogy akkor púpja volt, mint egy 3 feletti egyednek, ahogy megfogtam éreztem, és láttam a gerinc deformációját, és azt, hogy a púp oldalirányban is kitüremkedik. Mintha egy teniszlabdát húztak volna az S alakban meghajlott gerincére.
Őszintén megvallva a kapás pillanatában azt terveztem, hogy kivételesen halat eszek, ugyanis idén eddig minden jószág kicsúszott a kezemből, de eme hal láttán az evés gondolata hamar egy erőteljes farokcsapással elúszó hallá változott.
A következő üzenetet az MHTT-nek címeztem:
Tisztelt címzett!
A képeken látható balint, tegnap fogtam a Balatonból.
Nagyon jó erőben volt, sokkal nagyobbnak képzeltem a kapása, és húzása alapján.
Amikor megláttam elcsodálkoztam ugyanis azt tűnt fel először, hogy olyan púp van a feje, és a hátúszója között, mint a komolyabb 3-4 kilós példányoknak szokott. Aztán amikor kézbe vettem láttam, hogy nem kicsit deformált a hal.
Olyan volt, mintha lenne egy kisebb S kanyar a gerincében, és egy oldalra is kitüremkedő teniszlabda nagyságú “púp” vette körül.
Ez valami kis kori deformitás lehet?
A hal nagy erővel úszott el elegedéskor is, és jó karban volt a deformitást kivéve.
És a válasz:
A fiatalkori sérülés nyomán vagy fejlődési rendellenességként kialakuló gerincdeformitás viszonylag gyakori a halak körében. Ez nyilvánvalóan jelent számukra bizonyos hátrányt, de ha nem túl súlyos, az életkilátásaikat nem veszélyezteti.
Folytattam tovább a pecát, de már nagyon kevés időm maradt, mert dolgom volt délután. Egyszer aztán megjelent mögöttem két öreg, akik egy másik mólóról jöttek át, hogy itt milyen a helyzet, van e rablás?
Mivel nem azt kérdezték, hogy fogtam e halat, hanem, hogy van e rablás, ezért válaszom őszintének tekinthető! 😀 Alig- alig rabol a balin.
Gyakran jár ide? – hangzott az újabb kérdés. Mire a válaszom szintén őszinte volt, hisz vagy 1,5 hónapja nem jártam erre, csak a piros jelzés kényszerített partra.
Közben balra csattant egy rablás a kő lábánál, amit a két öreg szerintem észre sem vett, és bár jobb ha nem látják ilyen esetben, hogy van hal a pályán az idő rövidsége miatt muszáj volt dobnom, és gyönyörű kőlábtól induló, vízből kiugró kapással verte le a kettőhetvenes a csalit. Legalább is az öregek szerint kettőhetvenes, akik másnap reggel már itt is kezdenek. Szerintem nem volt több 47-48 centinél és kilóharmincnál.
Mivel én októberben az állatok világnapján (mikor máskor? 😀 ) ünneplem a névnapomat, ezért kedd reggel egy meló előtti etapon fogtam egy mélytorkos csukát megint fluoroval (ehhh). Sajnos az egyetlen vékony drótot csalival együtt a szél egy hajóra vitte.
Aztán meló után sikerült elcsípnem egy jobb balint mielőtt elért volna a cunami!
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
A Savage Gear mellett meghatározta az évemet a két tavaszi domolykópeca, a műcsali készítés, és a kajakos horgászat. No meg Szabi barátom, akivel idén végre sokat horgásztunk és ezek mind brutális pecák voltak! 🙂 Decemberben különböző okok miatt végül hal nélkül maradtam, ennek ellenére nem panaszkodhatok erre az évre sem.
