Az első útja
Második dobás
Bigdady sügér 91 milliméteres wobblerre
Nagy csali, nagy sügér
Máté WTD
A legendás perei papucs
Írhatnám mögé, hogy első rész, de egyrészt azt sem tudom lesz e második rész, másrészt nemrég gondoltam úgy, hogy egyáltalán írok erről a témáról. Mivel alig fél éve álltam neki a dolognak, és ez még mindig nagyon az út eleje, itt kérem nem szakcikkről, és nem is tanácsok tömkelegéről lesz szó, csak egyszerűen pár gondolatot szeretnék virtuális papírra vetni. Hogy hol is tartok most? Valahol az amatőr, és a kezdő szint között félúton. 😀 Alakulnak a dolgok, de azért nem egyszerű ez a téma. Sokat kapkodtam, aminek meglett az eredménye, hisz olyan wobblerek, amik már adtak is halakat tulajdonképpen “tönkrementek”.
Illetve az, hogy tönkrementek nem teljesen fedi a valóságot, hisz használhatóak továbbra is, csak még randábbak lettek, mint voltak! 🙂
És hogy mikor derült erre fény? Amikor bejött a nagy meleg! A technológiai, száradási idők kivárása bizony fontos lett volna, de nem minden esetben bírtam magammal, és a nagy meleg hatásra felpuhult sok wobbleren a gyantaréteg, és felpúposodott, vagy begyűrődött. Így wobblereim átalakultak kis quasimodókká, és apró ráncos öregemberekké. Fogni így is fogtam velük, de nagyon randák lettek. Nálam okosabbak szerint, az egésznek az a nyitja, hogy nem vártam meg a száradási, kipárolgási időket egyes rétegek között, vagy valamely anyagok, amiket felhasználok nem igazán szeretik egymást. Ennek ellenére vannak wobblerek, amiken ez a jelenség egyáltalán nem érzékelhető a nagy melegben sem.
Itt kell, hogy elnézést kérjek azoktól az ismerősöktől, barátoktól, akiknek csalikat ígértem, de emiatt nem tudtam még beváltani az ígéretem. Kb. 1,5-2 hónapot ki is hagytam, de most újra lett lendület.
Az új csalik egy részét már teszteltem is, és bírták a meleget, egy részük viszont továbbra sem az igazi. Lehet változtatnom kell a rétegrenden? Ami mégy gyanús, hogy lehet egyes csaliknál túl vastagon viszem fel a festékréteget, mert egyszerűen nem vagyok megelégedve az adott szín fedésével. Még nyomozok, de haladok, és nem adom fel, mert működnek a csalik, hisz szép halakat adtak.
Pár kép a legújabbakról.
A képeken sokszor minden szépnek, jónak tűnik, de én látom a hibákat, amiken mindenképpen javítanom kell. És, ahogy írtam ez még nagyon az út eleje.
Múlt héten atompeca volt megint. Igaz kettőnknek 20-22 kapásból “csak” 10 balin jött ki, de azok a kapások milyenek voltak! 
Csukát próbáltunk miután kimertem a csónakot, és a tök részeg (mindig az) egyesületi sporttársam értelmezhetetlen mondanivalóját megpróbáltuk hangos röhögés nélkül kibírni. A csuka persze nem igazán evett. A víztisztaság messze állt az optimálistól, de az egyik belső tagolt rész irányából irtózatos rablások hallatszottak!
Amikor odaértünk az valami elképesztő volt! Milliárd küsz ívott a nádban egy 20-25 méteres szakaszon, bent a sűrűjében is, és a balinok zabálták. Míg szereltem Szabi a csukás cuccal 10es flatrappal ki is kapott egyet.
Próbáltam vagy 25 féle csalit. Leginkább felszínieket. Ahogy ütöttük a vizet a zabálás alábbhagyott. Feltettem a bobler V2-őt, és amikor kimondta Szabi, hogy ez a csali valami nagyon jól mozog, és tuti ütné a jász a Dunán, itt meg valamelyik balin előbb, vagy utóbb hibázni fog, na abban a pillanatban verte le.
Lassan elcsendesedett a nyílt rész, a sűrűben rabló halakra meg nem volt esély. Javasoltam a közeli kövezést, ahol messziről láttam az ellibbenő sirályokat, gémeket, kócsagokat, aminél jobb jel nem is kellett nekünk. A kő előtt, és a nyílt részen is csapatta a balin. A nyílt részen mozgók nem akarták adni magukat, de a kő előttiek támadták a felszíni csalikat. Először Szabi percei következtek több kapással, és egy megakadt jó balinnal, de fotózás közben megint rabolt a hal, így dobnom kellett!
És el is kapta a gúnárnyakat a balin, ahogy kellett. A kőtől követte, majd bebombázta ahogy kell!
Aztán megint Szabi következett a heddon zara puppy csalijával, amit nagyon komálnak a balatoni őnök. A háztáji nem kellett nekik, így egyből a másik véglet ugrott be, Máté kis fehér WTD csalija. Első dobásra bebombázta egy 2+os jószág, de sajnos a horog nem tartott jól, így a csónak alatt meglépett. Aztán megint Szabi, és a zara puppy következett. Itt jött el a pillanat, hogy a peca végén születésnapi ajándékként nekem szánt zarát átadta nekem, fogjak már én is valamit! 
Ahogy kapocsba tettem a nyílt vízen rabolt egy brutális őn. Amolyan sorozatos, kőkemény támadás volt. Láttuk a halat is, és nem az a kilós átlagbalin volt az illető. Oda dobtam, ahová kell, húztam ahogy kell, és ütötte is, ahogy kell, de nem akadt sajnos. 😦 Nagy flash lett volna evvel a csalival, egy försztkásztingfis!
Megpróbáltuk a zárás mögötti balinokat, majd újra a kő előttieket, de ahogy dobáltunk, úgy csendesedtek, így elindultunk a másik kő irányába.
A külső oldalon nem éreztük az erőt az éterben, és a múltkori húsos pályán is csak a magányos bent lakó brutál nagy, vélhetően a 27.-ihez hasonló sötét tónusú őn rabolt. Feltettem a saját távdobó WTD csalim, de nem akarta. Aztán bal oldalt rabolt egy magányos fenekeszeg, amit második dobásra el is kaptam a saját csalival.
Nem akarta hely adni a halat. A hínár mellet aztán megint robbant a magányos. Nosza túldobtam rajta, de a szél kicsit balra vitte a csalit. Mondtam is, hogy elrontottam a dobást, de Szabi biztosított róla, hogy meghallja a csobbanást, és ha éhes leveri. És leverte a kikötői gigant balin. Olyan rablással, hogy négyzetmétereken robbant a víz. Sajnos 2-3 másodpercnyi fékvisítás után elvesztettem az óriást. Ez a felszíni peca hátulütője, viszont elképesztően látványos, és van olyan pálya, amit mással nem lehet meghorgászni.
Olyan adrenalinbomba volt ez a kapás mindkettőnknek, hogy az elmesélhetetlen, de Szabi később ezt is überelte. A gopro kicsit lecsúszott a fejemen, így a videón a kapás nem látszik, csak a döbbenet Szabi arcán!
Csorogtunk vissza a kövön kívül, amikor két halászó búbosvöcsköt vettem észre a kőláb melletti kicsiny nádasnál. Nosza ajándék csalival kell halat fogni, mert ahol a vöcsök ott a küsz, ahol a küsz, ott a balin, még ha nem is rabol. Zara puppy be a két karó közé. Beesőre durr, de mellé. Csali vissza, húzom a kapás helyére. Bumm elvétette, de láttam, hogy kicsi. Ott voltunk ahol kell! Szabi dobja a puppyt, üti, de mellé, pörög alatta, üti de mellé. Új dobás, húzza szépen ott, ahogy kell, bumm! Ilyet még egyikőnk sem látott! Hozzánk képest kereszt irányban majd három métert ugrik a balin a csalival, de közben kirázza. ÁÁÁÁÁ!!!! Röhögünk, nem hisszük el mi van, közben felteszem Máté csaliját. Szabi dob, és végre BAAAAM! Megvan! Ahogy húzza, úszik vele a másik balin, fölé ér a kis fehér WTD. Felnyúl de nem veszi le. Nosza váltok háztájira, hátha a nagy csörgős rusnyaságot megeszi, és IGEEEEN!
Aztán a nád, és a strand határán egy rablásról Szabi még kipuppyzik egyet, és véget ért a varázslat arra a napra.
Nem tudom a szöveg mennyire adja át azt az élményt, amit egy ilyen hajnal jelent, de tényleg elképesztő tud lenni, amikor ennyire zabálja, üti-veri kipofozza a felszíni csalikat a balin. Ezt a zara puppyt meg mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagyon eszi, még akkor is, ha az enyémet Szabi elátkozta mielőtt nekem adta. Két hónapig járt valami cigány asszonyhoz, hogy a rontást rátegye. Sikerült is neki, hisz 3 kapásból egy sem verte le rendesen. De majd legközelebb! 🙂
A legközelebb hamar eljött, ugyanis másnap hajnal még korábban helyben talált minket.
A nádas küszívós helyen csak lézengett a küsz, így átmentünk a kőre. A lámpafénynél ugyanaz a kép fogadott, mint amikor Márival voltunk kint. Rengeteg küsz, és dévér, durrogó süllők. Második dobásra akasztottam egy 50es forma süllőt, de nem akarta, hogy arcon fényképezzem, így a csónak mellett elköszönt. Harmadik dobásra jött egy 28-30as, majd Szabinak két kapás, és ennyi. Vártuk a balinokat. Szabinak volt két akció, a küszök mélyebbre húzódtak, a balinok nem zabáltak, csak immel-ámmal rabolgattak, és nem kellett nekik semmi sem. Közben megjelent egy helyi kolléga, így elindultunk a másik kőre.
Szinte semmi mozgás nem volt, a bentlakó óriás pályáját pedig elintéztem a kőre dobással. A kő melletti strandnál aztán volt egy-egy kapásunk, és ez megismétlődött a kő másik oldalán is. Feltámadt a déli szél, miközben elég randa felhők gyülekeztek, és a déli szél ellenére hűlt a levegő.
Dobáltunk még ilyen random balinokra, és újra megnéztük a másik követ, de semmi. Sajnos a front előszele végképp rányomta a bélyeget a mai pecára a légnyomáscsökkenéssel együtt.
A nádas küszívásos helyre ránéztünk még egyszer, ahol az első bevetésén teljesítő ezüst kutyát bebombázta egy balin. Persze nem akadt. Majd egyszer még lekövette.
Ilyen amikor kicsit elbizakodva lemegy az ember a tutiba, de az időjárás keresztbe tesz.
De persze ilyen is kell néha, és a két nap a rontott kapások, és lemaradt halak ellenére is remek volt.
Miután az A, B, C tervem dugába dőlt erre a két napra, így tulajdonképpen alávetettem magamat más tervének.
A terv volt a két napos dzsembori Zolikánál, de állásinterjúra kellett mennie. A B terv volt a keddi domolykózás, amit az eső, és az áradás meghiúsított. A C terv volt egy keddi hajnali balinozás, de zsinórban ez volt a negyedik betlim.
Így maradt az északi parti betligyanús peca két ismeretlen ismerőssel. Az egyik Szabó Zoli wobblerkészítő mester, a másik pedig Sneci alias Andreas Schneider déli parti szávázs fanatikus. Akitől ilyen csalikat kapok, és aki ennyire elhivatott annak nem tudtam ellent mondani.
Aztán bedőlni látszott ez a terv is, hiszen Snecitől váratlan SMS érkezett, hogy Zoli nem jött meg a megbeszélt időpontra, és helyre. Felhívtam. Abban egyeztünk meg, hogy vár egy kicsit. Aztán megint jött egy SMS, hogy nincs sehol, a telefonszáma nincs meg, a kopogásra nem reagál, így elindul hozzám.
Meg kell mondjam nem volt őszinte a mosolyom, hiszen a 40. születésnapomon tulajdonképpen két internetről valamilyen szinten megismert horgásszal készültem erre a napra, és az indulást nem így terveztem. Nemsokára hívott Zoli hatalmas elnézések közepette, de az éjszaka bulizó német turistagyerekek miatt későn nyomta el az álom, és az ébresztő nem hatott.
Több mint egy óra késéssel Szabi barátommal konzultálva nem a zsinórban három betlit adó pályán kezdtünk, pedig ott kellett volna, ugyanis TiszaSzabi megfogta élete első, és második popperes balinját, méghozzá nem is akármilyeneket.
Mindent megtettem az első pályán. Még be is gázoltam a balinokért, de nem álltak kötélnek.
A második pályára érve az erősödő szél miatt csak a móló egyik oldala játszott, ahol pár kisebb kövest tudtunk csak fogni. A hínármező közepén rabló balinok nem álltak kötélnek.
Aztán a következő pályán volt nagyon sok, küsz, és már elég szép számú balin is, de persze semmi.
Egy jó sajtostejfölös lángos után és némi eszmecsere után jött már dél körül egy szakasz, ahol értelmét nem láttuk a pecának, így átmentünk a Szabinak balinokat adó pályára, ahol volt néhány járőr. Az egyik neki is ment a bobblernek, de csak megtolta. Az iszonyat melegben előálltam a ZS terv lehetőségével, de ez már nagyon szenvedősen indult. Volt pár rablás, kövesek sehol, aztán amikor már akartam javasolni a végét, egy rablás zajára figyeltem fel a kő, és a hínár határán.
Nosza felkerült a saját popper, és megint rabolt, amit már láttam is. Hínárlakó, helyi rafkós balinra tippeltem, ami az első bluggyanás után leverte a hendméd popperem. Az első saját popperes balin volt, méghozzá komoly példány, de nem volt hely szarozni, húzni kellett a hínármezőből.
Gyönyörű sötét tónusú magányos hínárlakó. Ritka az ilyen, és nehéz becsapni, főleg délután háromkor 40 fokban. Ezek a balinok tulajdonképpen csukaként beállnak valahová, a színezetük is megváltozik a nyílt vízi ezüstös balinokhoz képest. Az öröm, és az adrenalin kicsit el is vakított, vagy tán a nap szúrt meg kicsit, így nagy hibát követtem el, amikor közeli képet akartam a csaliról a hal szájában. A kép sikerült, de a hal megugrott. Elkövettem azt az amatőr hibát, hogy a spicc az égnek állt, a felkapókart pedig nem nyitottam ki, és a balin megugrott, vissza a vízbe, a botspicc meg háromba tört.
Gondoltam már úgyis mindegy csinálok egy képet kitartva az egész halról. Na ez még nagyobb hiba volt, ugyanis a hal egyáltalán nem volt fáradt, és megint megugrott, a horgot pedig az ujjamba rántotta!
Nagy szerencsém volt, hogy ez a csali az elsők között készült, és elég vacak horog került rá, így a hal súlyát egy pillanatra sem éreztem meg, ahogy a kép tanúsága is mutatja csoda, hogy ezzel a vacak horoggal ki tudtam terelni ezt a gyönyörű halat, de egyben ez volt a szerencsém is. El sem tudom képzelni milyen lett volna, ha a kezemben lévő csalin lóg a hal is!
Mivel a horog öble kicsi volt, a bőröm meg elég rugalmas, így nem bírtam kitolni a horog szakállát. Pár óra múlva a doktornőnek azért sikerült a mutatvány. A héten én voltam a harmadik delikvens! Az OBI-s csípőfogóban nem csalódtam! És végigröhögtem az egészet.
Most ülök, a kezemen ezzel a szarral, és azon agyalok, hogy holnap hajnalban csak meg kéne dobni a kövezés melletti területet!
És persze, hogy megdobtam Szabi barátommal!
Bobbleres:
Popperes:
Szabi balinja:
Az iroda ajtóm kívül:
Az iroda ajtóm belül:
Szabi még visszament, és neki még ugattak a kutyák!
Egyik nap 3,5 óra peca helyett jutott végül 35 perc!
Úgy volt, hogy három óra negyvenkor szállok autóba a veszprémi hotel parkolóban, de az ébresztő előtt öt perccel megint jött a száraz vihar. Csattogott a villám, dörgött az ég. A nagyobbik kutyám kb. egy éve rettentően fél a vihartól. Be kellett engednem, mert lebontotta volna az ajtót kívülről. Persze eső az egy szem se esett, és fél óra alatt elment az egész. Az asszony addigra viszont elaludt, nekem meg pofám nem volt lelépni, úgyhogy bármikor újra jöhetett volna a vihar, így maradtam. Úgy voltam vele az első busszal lemegyek, ha nem változik semmi.
Igen ám, de elb…! Hétvégén voltam utoljára ezen a pályán, és hétvégén 05:25-kor csak egy bizonyos megállóig megy a busz, a 05:30as megy a vasútig. Tudtam, hogy ott a balin, mert beszéltem közben a sráccal, aki vitt volna, és azzal a tudattal engedtem el a 25ös buszt, hogy mindjárt itt a másik. Aztán a digitális jelzőn a Balatonfüred – Pécsely – Dörgicse jelent meg. Itt már gyanús volt, hogy elb…! Mint kiderült hét közben csak 25ös van, és az megy végig, csak a digitális kijelzőn ez nem jelent meg.
Szóval irány Almádi, és onnan tovább vonattal 35 perc pecáért!
De megérte! Akkor fárasztottak egy-egy halat mikor odaértem. Gunárnyakra volt 3 lekövetés, gondoltam popperrel megfogom, mert valahogy úgy éreztem sok nekik a háztáji mozgása.
Első dobásra úgy verte le a balin, hogy szaltóval ugrott ki vele a vízből. Az adrenalin mindhármunkat fejbe verte!
Következő kapásra sem kellett sokat várni. Ütötte a balin, de nem akadt. Kettőt húztam, megállítottam, és úgy lőtte ki a poppert, hogy a 10 méterre tőlem álló Balázs ingujjában kötött ki!
Készek voltunk!
Volt pár lekövetésünk, és a lábunk alatt folyamatosan pörgött pár balin. Az ívó küszraj alatt keringtek, és néha odavertek. Mivel négyen dobáltunk, így nem tudtam az ideális szögben elhúzni a csalikat. Aztán a bobbler mellett döntöttem a vasárnap miatt, és nem kétség jól tettem. Rabolt a balin, és ahogy fordult a fejére dobtam a bobblert, amit visszapottyanó kishalnak nézhetett, és méter magasra vetette ki vele magát. Adrenalinlöket level2!
Nem semmi harmincöt perc volt. Teljes mértékben megérte a dolog!
Aztán futottam egy jót a buszra, ami persze 10 percet késett! Nemrég használok polárszemüveget, ugyanis a szávázsnak ( ) van egy amit fölé tudok venni a rendesnek. Pöppet kinyílt előttem a világ. 
Ha minden jól megy jövő hónap végétől nem kell a buszok miatt szopnom, akkor még jobb lesz. A csaj aki előttem száll fel minden reggel a buszra azért kicsit hiányozni fog!
… avagy egy desedai betli utáni hét történései röviden.
Kedd hajnalban megpróbálkoztam a kősüllőkkel. Igazából vérmes reményeim nem voltak, mert a tilalom lejárta után nagyrészt elhagyják a parti zónát. Hogy miért, abba most ne menjünk bele. 😉
Szóval 1,5 óra kínlódás után feladtam, és balinok után néztem. Elég hosszú üres szakaszon voltam túl, amikor egy kócsagra lettem figyelmes. Ha kócsagot, sirályokat, cséreket talál valaki, akkor érdemes a helyet közelről is megszemlélni. Legtöbbször az ilyen esetek küszcsapatra utalnak, a küszcsapaton pedig ott vannak a balinok.
Mondhatnám, hogy bemákoltam, de a jeleket figyelni kell. Peca közben is. Szumma szummárum hat kapásból négyet sikerült megcsípnem, ráadásul mind a négyet popperrel. A sekély, hínáros vízben csak felszíni csalik jöttek el. Ez legyen a legnagyobb baj az életemben! 😉
A legdurvább példány a 30 centis vízben húzott poppert támadta be a nyílt víz felől, és tépte rángatta, rázta magát egy helyben, mint egy csuka. Igazi őrült példány volt!
Rá két napra ugyanott betliztem, viszont egy nádas rész mellet magányos őnre leltem, amit sikerült becsapnom. Illetve, csak majdnem! 😦
Vagy 100. dobásra a saját WTD csalimat verte le az egyre erősödő hullámzásban. Ahogy volt futott vele, vagy 15 métert. Alig bírtam a nádtól elhúzni. Majd balra futott vagy 30at, és lemaradt. Fogtam már néhány 3 feletti balint. Ez egy kicsit jobbnak tűnt. Nagyon ment!
Szombaton kapás nélküli orbitális betlit toltam. A pontyosoktól nem fértem oda az igéretes helyekhez, így vasárnapra más helyszínt kerestem.
25 méteren ívott a küsz. A helyiek szerint napok óta nem áll ki a balin. Azért megpróbáltam. Egy idő után észrevettem egy járőrt ami a küszök alatt forgott, és hét után produkált egy – egy támadást, ami egy társát is odavonzotta. Vagy 500. dobásra aztán a bobblernek nem tudott ellenállni!
Keményen megküzdöttem érte, de a random 50-60 méterre rabló egy-egy őnre vajmi kevés volt az esélyem. Jók az ilyen tanulságos pecák. Nem lehet mindig 10 darabokat fogni.
Hogy miért ez a cím az még nem derült ki. Szóval a négy balinos pecán a rosszabbik lábamon egyensúlyozva álltam egy kövön, miközben a nap kiégette az agysejtjeimet is. Van az az állapot, amikor lüktetni kezd a vér a füleimben, és ez vizes sapka után kiállt, ahogy akkor, ott is megtörtént velem. Szóval tanulságos volt a hét, és nem adta magát a Balaton túl könnyen.
Három napra elutazok, így egy esti, éjszakai süllőpergetést terveztem tegnapra. Az előjelek nem voltak túl biztatóak, és erőt sem éreztem igazán magamban. Az előző héten három pecát, és utána 8,5 órás munkaidőt tudtam le két órányi alvással, és ez elég rendesen kihatott a szervezetemre. Úgy döntöttem inkább ma hajnalban próbálkozok a balinokkal.
Reggelre sem pihentem ki magam igazán, így kevésen múlott, hogy visszafeküdjek. Aztán győzött a vadászösztön! Amikor megláttam üzenetként Bálint éjszakai süllőit, már bántam kicsit az éjszakát, de még inkább bizakodtam a balinok jelenlétében.
Ahogy kő előtt megláttam az első rablásokat kezdtem igazán életre kelni, és amikor a rablásba húzott poppert levette egy gyönyörű balin már minden rendben volt!
Aztán irtózat sorozat következett! Gúnárnyak megint megmutatta, hogy atomjó csali! Gyorsan fogtam egyet a már bizonyító sardine színnel, aztán az eddig halat még nem adó ayu színnel is kikaptam hármat. És micsoda kapások voltak megint! Volt egy ami ütötte, megállítottam a csalit, és az álló csalival kiugrott a vízből. Itt még nem, de annál majdnem infarktust kaptam, ami a kő lábánál verte telibe ezt az elmebeteg mozgású vízisikló szerű rettenetet! 😀 Sokan írták hogy milyen randa ez a csali, és hihetetlen, hogy leveri a balin. Nekem tetszik maga a csali is, és nem hogy leveri, követi, üti-veri, benyeli!
Itt volt az ideje, hogy saját készítésű WTD csalival fogjak egy normális méretű balint. A kékkel csak kapásig jutottam. Méter magasra lőtte ki a vízből. Mivel egyre erősödött a napsütés, így a kicsit sötétebb tónusú aranykutya mellett döntöttem, és bejött.
Mindjárt kettőt is sikerült vele elkapnom. A második különösen jó volt. Egy rablásra dobtam, de nem volt akció. Pont a húzás alatt láttam ahogy a kishalak megrebbennek, arra gondoltam, hogy ott az őn és ez nekem még be is jöhet, amikor bebombázta a csalimat.
Sikerült egyet fognom Máté tunningolt apróságával is, és végre képem is van róla.
Majd az erős napfényben gondoltam egy merészet, és Sándor Ferenc kézi remekével, egy kisebb jerkkel kezdtem el próbálkozni. Jerkkel még soha nem sikerült balint fognom, egészen eddig. Éppen jobb felé szlájdolt a csali, amikor a mozgás iránya felől egy balin elkapta, és azzal a lendülettel kiugrott vele a vízből, majd tépte is vélt zsákmányát a mélység irányába. Elképesztő látvány volt az egész!
Most három napig békén hagyom őket, de reménykedem benne, hogy hétfőn még kint lesz a temérdek küsz, és kint lesznek kedvenc őnjeim is!
Topvóterkirályság volt megint! Atompeca a húsosban. 🙂
A képek nagy része az előző évben készült, így a jelenleg tilalmi idő által védett kősüllők is előző évi fogások.
TiszaSzabi a fanatikus megint kint volt egész éjjel.
Hajnalban pedig begázolt!
Nekem hajnali fél háromtól egy 20 centis wobbleres süllő jutott, neki az egész ékszakás betli után a gázlós pályán élete első felszínis csukája. Ahogy ma divat mondani: Nem az a csúnya nagy, hanem az a szép kicsi!
Jutott még pár odacsípés felszínire, se több se kevesebb pedig megnéztünk jó néhány helyet.
Így hát ma muszáj volt revansot vennem, ami újfent egy orbitális betlinek nézett ki, egészen addig míg a mólófal, és a hínármező határán egy balin be nem bombázta a süllőnek szánt gumit süllyedő fázisban.
Megint a bohóc volt a megmentő! 😀
SteveOlureS 