Múlt héten atompeca volt megint. Igaz kettőnknek 20-22 kapásból “csak” 10 balin jött ki, de azok a kapások milyenek voltak! 
Csukát próbáltunk miután kimertem a csónakot, és a tök részeg (mindig az) egyesületi sporttársam értelmezhetetlen mondanivalóját megpróbáltuk hangos röhögés nélkül kibírni. A csuka persze nem igazán evett. A víztisztaság messze állt az optimálistól, de az egyik belső tagolt rész irányából irtózatos rablások hallatszottak!
Amikor odaértünk az valami elképesztő volt! Milliárd küsz ívott a nádban egy 20-25 méteres szakaszon, bent a sűrűjében is, és a balinok zabálták. Míg szereltem Szabi a csukás cuccal 10es flatrappal ki is kapott egyet.
Próbáltam vagy 25 féle csalit. Leginkább felszínieket. Ahogy ütöttük a vizet a zabálás alábbhagyott. Feltettem a bobler V2-őt, és amikor kimondta Szabi, hogy ez a csali valami nagyon jól mozog, és tuti ütné a jász a Dunán, itt meg valamelyik balin előbb, vagy utóbb hibázni fog, na abban a pillanatban verte le.
Lassan elcsendesedett a nyílt rész, a sűrűben rabló halakra meg nem volt esély. Javasoltam a közeli kövezést, ahol messziről láttam az ellibbenő sirályokat, gémeket, kócsagokat, aminél jobb jel nem is kellett nekünk. A kő előtt, és a nyílt részen is csapatta a balin. A nyílt részen mozgók nem akarták adni magukat, de a kő előttiek támadták a felszíni csalikat. Először Szabi percei következtek több kapással, és egy megakadt jó balinnal, de fotózás közben megint rabolt a hal, így dobnom kellett!
És el is kapta a gúnárnyakat a balin, ahogy kellett. A kőtől követte, majd bebombázta ahogy kell!
Aztán megint Szabi következett a heddon zara puppy csalijával, amit nagyon komálnak a balatoni őnök. A háztáji nem kellett nekik, így egyből a másik véglet ugrott be, Máté kis fehér WTD csalija. Első dobásra bebombázta egy 2+os jószág, de sajnos a horog nem tartott jól, így a csónak alatt meglépett. Aztán megint Szabi, és a zara puppy következett. Itt jött el a pillanat, hogy a peca végén születésnapi ajándékként nekem szánt zarát átadta nekem, fogjak már én is valamit! 
Ahogy kapocsba tettem a nyílt vízen rabolt egy brutális őn. Amolyan sorozatos, kőkemény támadás volt. Láttuk a halat is, és nem az a kilós átlagbalin volt az illető. Oda dobtam, ahová kell, húztam ahogy kell, és ütötte is, ahogy kell, de nem akadt sajnos. 😦 Nagy flash lett volna evvel a csalival, egy försztkásztingfis!
Megpróbáltuk a zárás mögötti balinokat, majd újra a kő előttieket, de ahogy dobáltunk, úgy csendesedtek, így elindultunk a másik kő irányába.
A külső oldalon nem éreztük az erőt az éterben, és a múltkori húsos pályán is csak a magányos bent lakó brutál nagy, vélhetően a 27.-ihez hasonló sötét tónusú őn rabolt. Feltettem a saját távdobó WTD csalim, de nem akarta. Aztán bal oldalt rabolt egy magányos fenekeszeg, amit második dobásra el is kaptam a saját csalival.
Nem akarta hely adni a halat. A hínár mellet aztán megint robbant a magányos. Nosza túldobtam rajta, de a szél kicsit balra vitte a csalit. Mondtam is, hogy elrontottam a dobást, de Szabi biztosított róla, hogy meghallja a csobbanást, és ha éhes leveri. És leverte a kikötői gigant balin. Olyan rablással, hogy négyzetmétereken robbant a víz. Sajnos 2-3 másodpercnyi fékvisítás után elvesztettem az óriást. Ez a felszíni peca hátulütője, viszont elképesztően látványos, és van olyan pálya, amit mással nem lehet meghorgászni.
Olyan adrenalinbomba volt ez a kapás mindkettőnknek, hogy az elmesélhetetlen, de Szabi később ezt is überelte. A gopro kicsit lecsúszott a fejemen, így a videón a kapás nem látszik, csak a döbbenet Szabi arcán!
Csorogtunk vissza a kövön kívül, amikor két halászó búbosvöcsköt vettem észre a kőláb melletti kicsiny nádasnál. Nosza ajándék csalival kell halat fogni, mert ahol a vöcsök ott a küsz, ahol a küsz, ott a balin, még ha nem is rabol. Zara puppy be a két karó közé. Beesőre durr, de mellé. Csali vissza, húzom a kapás helyére. Bumm elvétette, de láttam, hogy kicsi. Ott voltunk ahol kell! Szabi dobja a puppyt, üti, de mellé, pörög alatta, üti de mellé. Új dobás, húzza szépen ott, ahogy kell, bumm! Ilyet még egyikőnk sem látott! Hozzánk képest kereszt irányban majd három métert ugrik a balin a csalival, de közben kirázza. ÁÁÁÁÁ!!!! Röhögünk, nem hisszük el mi van, közben felteszem Máté csaliját. Szabi dob, és végre BAAAAM! Megvan! Ahogy húzza, úszik vele a másik balin, fölé ér a kis fehér WTD. Felnyúl de nem veszi le. Nosza váltok háztájira, hátha a nagy csörgős rusnyaságot megeszi, és IGEEEEN!
Aztán a nád, és a strand határán egy rablásról Szabi még kipuppyzik egyet, és véget ért a varázslat arra a napra.
Nem tudom a szöveg mennyire adja át azt az élményt, amit egy ilyen hajnal jelent, de tényleg elképesztő tud lenni, amikor ennyire zabálja, üti-veri kipofozza a felszíni csalikat a balin. Ezt a zara puppyt meg mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagyon eszi, még akkor is, ha az enyémet Szabi elátkozta mielőtt nekem adta. Két hónapig járt valami cigány asszonyhoz, hogy a rontást rátegye. Sikerült is neki, hisz 3 kapásból egy sem verte le rendesen. De majd legközelebb! 🙂
A legközelebb hamar eljött, ugyanis másnap hajnal még korábban helyben talált minket.
A nádas küszívós helyen csak lézengett a küsz, így átmentünk a kőre. A lámpafénynél ugyanaz a kép fogadott, mint amikor Márival voltunk kint. Rengeteg küsz, és dévér, durrogó süllők. Második dobásra akasztottam egy 50es forma süllőt, de nem akarta, hogy arcon fényképezzem, így a csónak mellett elköszönt. Harmadik dobásra jött egy 28-30as, majd Szabinak két kapás, és ennyi. Vártuk a balinokat. Szabinak volt két akció, a küszök mélyebbre húzódtak, a balinok nem zabáltak, csak immel-ámmal rabolgattak, és nem kellett nekik semmi sem. Közben megjelent egy helyi kolléga, így elindultunk a másik kőre.
Szinte semmi mozgás nem volt, a bentlakó óriás pályáját pedig elintéztem a kőre dobással. A kő melletti strandnál aztán volt egy-egy kapásunk, és ez megismétlődött a kő másik oldalán is. Feltámadt a déli szél, miközben elég randa felhők gyülekeztek, és a déli szél ellenére hűlt a levegő.
Dobáltunk még ilyen random balinokra, és újra megnéztük a másik követ, de semmi. Sajnos a front előszele végképp rányomta a bélyeget a mai pecára a légnyomáscsökkenéssel együtt.
A nádas küszívásos helyre ránéztünk még egyszer, ahol az első bevetésén teljesítő ezüst kutyát bebombázta egy balin. Persze nem akadt. Majd egyszer még lekövette.
Ilyen amikor kicsit elbizakodva lemegy az ember a tutiba, de az időjárás keresztbe tesz.
De persze ilyen is kell néha, és a két nap a rontott kapások, és lemaradt halak ellenére is remek volt.
)
SteveOlureS 