SteveOlureS

Aki nem szereti az erősen reklám töltetű írásaimat az most zárja be a böngésző ablakot azzal a bizonyos X-el, mert ebben a bejegyzésben lesz bőven reklám is! 😉

“Hát valóban megváltozott a kis Mitchell fogpiszkával nimfát pilinckázós Steve! “

“Összedobhatnál valami sügéres írást azzal kapcsolatban, hogy mi vezetett a kis nimfázástól a nagy csalikig. Azért az a stégek alatti, nádi sügérvadászat szerintem nagyon ott van, szerintem élvezetesebb, mint a nyílt vizes peca, hiába jönnek nagyobbak.”

“Reklámként teljes egészében bemutathatnád a cuccot. Zsinórtól a kapocsig stb.”

Ilyen és ehhez hasonló hozzászólások érkeztek az utóbb posztolt nagy sügéres bejegyzésem alá az arckönyv Savage Gear rajongói csoportjába.

Persze kaptam a baráti piszkálódáson túlmutató hozzászólásokat, üzenteket is, de már hozzászoktam ezekhez az utóbbi években.

Amikor anno kiderült, hogy a Savage Gear teszthorgásza leszek sokan nem is értették mit akarok én ezzel asz egésszel, hiszen ez pont nem az a cég, ami nagyrészt azt a szegmenst célozná, aminek akkor a bűvöletében éltem. Szentül hittem, hogy nekem a nagy, az igazán nagy sügért az UL pergetés fogja majd meghozni. És az igazán nagy 40+-os vágyott halam még igaz hogy nem sikerült elcsípnem, de szerintem jó úton haladok felé. Persze nem UL cuccal! 😉

Annak idején sokan velem társították a buzerapeca elnevezést, pedig magát a kifejezést nem én találtam ki. Az bizony Borsodból származik. Ennek a típusú – stílusú pecának az elterjedésében a Balatonon biztos nagy szerepem volt. Mára szinte nullára redukáltam ezt a fajta pecát. Tavaly egyszer sügéreztem csak igaz UL cuccal vékony monoval. Ma már nem menne ez a stégen térdelve 0,5-0,8 grammos jigen miniatűr csalit 15-20 másodpercig a sügér előtt emelgetve, rezegtetve peca, addig a pontig míg a sügér idegből neki nem megy a csalinak, vagy én kapok agyfaszt!  😀

Biztos vagyok benne, hogy sok jó haltól esek el emiatt, de egyszerűen elfogyott a türelmem a módszer irányában, vagy talán kicsit bele is untam. Vertikálva most is fogok halakat, de az nem ennyire idegőrlő.

Az utóbbi években eltűnt, vagy inkább nem is eltűnt, hanem átalakult a kis srácok által imádott (nem nagyképűségből írom) “Sügéres Sztív”!

Hogy mi is vezetett ide nagyon sok részletből állt össze az évek alatt!

• a Savage Gear hatása letagadhatatlan
• új szabályok léptek életben a Balatonon
• felnőttem, változtam – változok én is
• nem akarok minden áron minden halat megfogni
• hiszek benne konokul és makacsul, hogy az itthon sokak által sügérhez nagynak megítélt csalikkal révbe érek majd

Annak idején írtam egy cikket a Savage Gear 8 centiméteres Real Tail Bleak csalijáról, amit a következő képre kattintva elérhettek.

Ez volt az első 5 centiméternél nagyobb gumicsali, amiben láttam a sügeret és szándékkal elkezdtem vele rájuk horgászni. Ha valaki kézbe veszi ezt a csalit láthatja, hogy egyáltalán nem mondható nagynak. Egy élethű küsz utánzat, ami egy 15 centiméteres csapónak nem jelent akadályt. Persze korábban is fogtam már a kis csíkos lovagokból csukázás, süllőzés közben komolyabb példányokat, de szándékkal csak 5 centiméter alatti csalikkal horgásztam rájuk. Igazi UL cuccal is fogtam szép halakat, két teljes hosszban 31 centiméteres példány sokáig a két legnagyobb csapóm volt, de idén lekerültek a dobogó legalsó fokáról is. Jó emlékeim vannak egyébként azokról a pecákról, mert ahogy az arckönyvön hozzászóló is megjegyezte élvezetes a kis pilinckával a szűk helyeken sügérezni, de már jobban szeretem a mélyebb vízen nagyobb távolságba történő jigelést, felszíni vagy jerk pecát sügérek esetében.

Új szabályok léptek életbe, ezért teljesen értelmét vesztette számomra egy időre a kis csalis sügérpeca, hiszen nagyon nehéz kiszűrni abban az esetben az apróságokat. Jelenleg 15 centiméter a megtartható méret napi két kilóban maximálva, fajlagos tilalmi idő és rablóhalfogó tilalmi idő védi ezt a sokak által még mindig szeméthalnak  tartott gyönyörű, változatos jószágot.

A tavaly életbe lépő szabály sokaknál verte ki a biztosítékot, de ha belegondol az ember teljesen jogos! Nem mondom hogy ősidőktől így horgászok, mert én sem vagyok “szent tehén”, de ennek így kell lennie. Kerülni kell amennyire lehet a méret alatti halakat, mert felesleges annyi apróságot megszúrni.

“Tilos célzottan olyan halra horgászni, amely méreten aluli (méretkorlátozás alá eső, de azt el nem érő hal) vagy amelynek fogási tilalmi ideje a horgászat időpontjában érvényben van, még akkor is, ha a horgász visszaengedi a halat. Ha véletlenül ismétlődően ilyen hal akad horogra, akkor a horgász módszert és/vagy horgászhelyet köteles váltani.”

Szóval volt egy időszak, amikor szinte nullára redukáltam a kis csalik használatát sügérezés közben is. Jöttek is a kérdések ezerrel. Hol vannak a sügérek? Miért nem horgászol rájuk? És amikor fogtam egy – egy szép példányt mindig jött a hozzászólás, hogy végre újra itt van “Sügéres Sztív”!

Változtam? Igen. Felnőttem? Talán.

Nem célom már minden áron a 100-150-es darabszám egy pecán, a mennyiség helyett jobb szeretnék minőséget, nagyobb sügéreket fogni és ez az év nem minden szakában olyan egyszerű. A sügérpeca lényege itthon sokak szerint pont a darabszám, sokáig én is így gondoltam, esetenként most is elcsábulok. Ha méret feletti sügérekből találok egy komolyabb rajt, amibe beesik néhány kisebb példány is, akkor egy bizonyos darabszámig most is a pörgősséget választom. De vannak az évnek olyan szakaszai, amikor mindent felülír a nagy sügér iránti vágyam! Ilyenkor hajlamos vagyok az itthon nagy csaliknak megítélt gumikkal, wobblerekkel, popperekkel, wtd-kkel és jerk csalikkal sügérezni. Bizony nem csak gumicsalikkal lehet élvezetes egy jó sügérpeca! Nincs párja, amikor a felszínen a balinokkal vegyesen, vagy különálló hordákban hajtják a küszöket, babahalakat, vagy torzsás pályákon lesben állva vadásznak az arra járó prédára és nekimennek szinte bármilyen méretű felszíni ketyerének, wobblernek, jerk csalinak!

Szóval mik is azok a csali, amikkel jelenleg a leginkább horgászom és melyik időszakban váltak be a leginkább?

Január – februárban akkor van lehetőség a Balatonon sügérre horgászni, ha nem kerül jégpáncél a nagy víz hátára. Ez az utóbbi időben kevésbé volt jellemző. Úgy néz ki idén lesz rá lehetőségünk, mert az előrejelzés alapján enyhe hónapnak nézünk elébe. Ebben az időszakban kikötők környékén, kikötőkben kereshetjük legnagyobb sikerrel kedvenc kis halainkat, akik nagy valószínűséggel kisebb – nagyobb csapatokba verődve a küsz és apró keszeg rajok után portyáznak.

2017-ben két ilyen fagymentes nap akadt, még a március elsejével érkező tilalom előtt. Először kis méretű kézi készítésű lipless csalival sikerült néhány csapót fogni, majd az akkor még csak korlátozott számban, méretben és színben rendelkezésemre álló (konkrétan egy csomaggal volt belőle) 3D fry csalival arattam naplemente előtti utolsó fél órában. Ha akkor lett volna a csertrőz színből is!

Na de a horgászat is olyan mint a sport. Nincsen ha! Ezeket a halakat nagyon lassú pecával fogtam nagy távolságban, mély vízen.

A jelenlegi sügérre használt csaliarzenálomban a kisebbik fry a maga 5 centiméterével az egyik olyan csali, ami még az UL kategóriába sorolható. Mondjuk 8 grammos jigfejjel már nem feltétlen, de nem is nagyon fordult elő, hogy 4-5 grammos fejnél nagyobbal használtam volna.

A két hónap tilalmi idő lejártával május elején (ami a hétvége miatt április vége volt) jutottam újra oda, hogy sügérre vadásszak. Ilyenkor már megjelennek csónakkikötők környékén, nádasok előtt, torzsás pályákon, ahogy a melegedő vízben újra megindul az élet.

Az első tilalom utáni sügéreket egy csónakkikötőben fogtam vertikálva. Erre a pecára az említett 3D Fry mellet a 3D PVC Mayfly csali alkalmas leginkább a cég kínálatából. (Csak maradt valami a tarsolyomban ami a régen használt csalikhoz leginkább hasonlít! 😉 )

Ez a másik UL csali a kínálatban, de legkevésbé használom már őket UL felszereléssel.

Az említett csalikat a képeken látható módon szerelhetjük sima jiggel, micro dart jiggel, cseburaskával, szánkó fejjel, különböző maszek fejekkel, de felkínálhatjuk dropsot, carolina, vagy texas rig szereléken is.

Ezek a sügérek már teljes hosszban 25 centi környéki példányok voltak és nagyon agresszív kapásokkal jelentkeztek az akadós terepen. Élvezet volt rájuk a horgászat, de harmadnap már nem tudtam őket semmivel becsapni. Ilyenkor lenne jó tudni, hogy ott vannak e az adott pályán csak éppen nem esznek, vagy odébbáll a csapat valamiért. Nem volt egyszerű peca az első két napban sem. Annak ellenére, hogy nem volt könnyű peca és nem jött kimagasló darabszám sem, ezek már jó pecák voltak.

Az időjárás május elején nem annyira akart kedvezni, mígnem hetedikén a mit nekem eső felkiáltással kajakba szálltam, hogy felszinizzek végre egyet. Szakadó esőben! 😀

Sok kapásom nem akadt, de sikerült fognom egy igazán impozáns példányt P80 popper froggal!

Azóta is ez a kedvenc fogásom a 2017-es évből, pedig volt néhány emlékezetes pecám.

A május továbbra sem volt túl kegyes hozzám. A hónap végén azért a kis csali – amit totál paradox módon egy 20 grammos Okuma One casting bottal emelgettem – hozott egy jó halat ismét.

Ez után a hal után kezdtem elkönyvelni hogy a 2017-es év végre újra jó sügéres év lesz! Ha már áprilisban szinte képtelenség partról csukát fogni (hamar fel is adtam, inkább domolykóztam). És a balinok sem akarnak úgy jönni, mint máskor, legalább kedvenc csíkosaimból beindultak a darabosabb példányok.

És így is lett! Júniusban sikerült néhány még nem kapitális, de igazán szép példányt megcsípnem kajakból, partról és kikötőkből egyaránt. És egyre többet fogtam felszíni csalikkal, majd később rájöttem, hogy van az a pálya, ahol megeszik a 63 és 90 milliméteres jerkstert is! A torzsahalmok között viszonylag tempósan kisebb kihagyásokkal pöcögtetett jerket a halmok rejtekéből bombázták be irdatlan erővel! Sajnos egy húzása alapján komoly példány a kajaktól nem messze lemaradt az egyik alkalommal. Inkább nem idézném az “imát”, amit akkor elrebegtem! 🙂

A jerkek és felszíni csalik mellett kövezések tövében kora hajnalban eredményes tudtam lenni a még mindig nagy kedvenc Prey71 wobblerrel is.

Persze nyáron sem felejtkeztem meg kedvenc nimfáimról.

Az elsőbbség nem mindig a sügéreké volt. Jöttek popperrel, wobblerrel és gumival is szinte minden pecán. Egy egyéni rekordgyanús példányt sajnos el is veszítettem októberben.

Ahogy hűlt a víz olyan brutális mennyiségben vonultak be az apró csapók a kikötőkbe, hogy nem lehetett tőlük az első hetekben pergetni. Teljesen mindegy volt, hogy mekkora csalit tettem fel 20-30 kisebb sügér követte. Kora hajnalban a felszíni csalikat több irányból támadták a sügérrajok tolóhullámmal. És hogy minek köszönhető ez? A védelemnek, az elmúlt két év hosszú telének és ez által vélhetően az eredményes ívásnak. Ugyanis az elmúlt teleken újra hosszú időre borította jégpáncélt a Balaton így az emberi és valódi kormoránoktól is nyugta volt a halaknak, így a csapóknak is.

Újabb komoly sügérre egy szép őszi napig kellett várjak, ami UL csalival, de nagyon nem UL cuccra köszönt be. Egy 20 gramm dobósúlyú Okuma One botot teszteltem abban az időben.

És innentől kezdték el ontani a darabosabb sügéreket a kikötők eleinte vertikálisan kisebb csalikkal.

Aztán év végén képbe került két 2018-as Savage Gear újdonság. A Cannibal Shad XS-es készlet és a 3D LB Paddle Tail Roach. Az első készletből még a twisterfarkú változat sem egy gigász csali, bár az arckönyvön sokan már annak gondolnák. Sőt szerintem még a másik sem nagy a maga 7,5 centiméterével, csak testesebb a megszokottnál!

A legmeglepőbb az volt, amikor kristály vízen az irgalmatlan kinézetű rózsaszín/sárga színkombináció beadta a nap legnagyobb csapóját! 🙂 – Pedig Laci barátom nagyon szerette volna magának azt a színt, de ezek után nem adhattam! 🙂

dav

És akkor jött az a nap, amikor először összehalaztam az azóta legnagyobb kedvencemmé vált fent említett Paddle Tail Roachot.

Ez egy realisztikus bodorka utánzat kis narancsos korongfarokkal megbolondítva. Annak ellenére, hogy a faroknyél nincs kikönnyítve, mint a Cannibal Shadnél nagyon meggyőző a mozgása. És a Real Tail Bleak megjelenése óta tudom, hogy bizony a realisztikus csalik lehűlt vízben fokozottan jól működnek a legtöbb esetben.

Gyönyörű 25+os, de még mindig nem kapitális méretű sügérekhez segített hozzá, amikor eljött az a nap. December 27.-én ugyanis irgalmatlan sügérpecában volt részem!

Először 5 kapásból fogtam 2 azon a napon átlagosnak mondható példányt és egy kis csukát.

Mivel az érdeklődés alábbhagyott, így elkezdtem variálni a csalikat nulla eredménnyel így helyet váltottam a kikötőn belül.

Nem kicsit jött be a dolog miután visszakerült a nyerő csali! Első dobás tán második emelésbe durván beleütött az első brutál benga!

Következő dobásra volt egy sorozós kapásom, de luftot ütöttem. Pár üres dobás után jött egy valamivel kisebb, de azért az sem volt rossz hal. Durva, amikor egy sügérpecán egy 25 feletti sügér a “nem rossz hal” kategóriába tartozik!

Volt pár perc üresjárat, majd egy sorozós kapásnál hagytam a csalit a fenékre süllyedni. 2-3 másodperc múlva indítottam és abban a pillanatban durván leszedte fékhúzós kapással. Az ilyen sügérezés hihetetlen még utólag is. Amikor a stég lábánál pörög a hal már 4-5 másodperce és még mindig nem láttad az valami elképesztő!

A következő nagy jó fél óra múlva érkezett meg, amikor taktikát váltottam. Az eddig hosszában dobált részt oszlopsoronként elkezdtem keresztben megdobni. Még feneket sem ért a csali, amikor leszedte! Fárasztás közben beugrott valami akadóba, ahonnan alig tudtam kiimádkozni, pedig nem UL cuccal nyomultam.

Sajna a következő halat el is vesztettem! Valószínű megsérült a fonott és sajnos megtépett! Nem sok halat vesztettem így az elmúlt években, de sajnos ez benne van abban a bizonyos pakliban.

5 darab teljes hosszban 30+ossal zártam a napot.
Eszembe sem jutott kisebb csalit feltenni. Megérte kitartani!

Állat volt!

Ilyenkor persze sok irigyet szerez az ember magának, mert az emberek bele se gondolnak, hogy egy ilyen pecában mekkora meló, hány betli, kevés halas, vagy egy-egy kapásos peca van. Ilyen halakba csak úgy belefutni nem hiszem hogy bele lehet. Kitartottam heteken át a hazai viszonylatban nagynak ítélt csali mellett. Volt, hogy egy halat fogtam, míg akivel mentem kisebb, vagy nem is hosszra csak terjedelemre kevésbé testes, karcsú csalikkal, esetleg finomabb cuccal többet fogott. Ilyenkor nem szabad feladni és nem szabad csalit cserélni. Hosszú távon mindenképpen kifizetődik a dolog.

Ez a peca a Perch Pro sorozat új évadának első része előtt volt pár nappal és most először nem volt bennem a rohadjanakezekmegottaholvannak érzés! 🙂 Persze ezek a halak sehol nincsenek az ottani 40+os jószágoktól, sőt az új kiírásban a darabszámba is csak a 30+osok számítanak a versenybe. Tehát amiket én itt fogtam, az ott az alja lett volna.

Megmérni megint elfelejtettem a nagyobbakat, pedig nálam volt a mérleg. Tippre valahol 60 deka körül lehetett a legnagyobb.

Soha nem fogom elfelejteni az élmény, amit a Balatontól kaptam! Napokig csak arra tudtam gondolni amikor 20-30 méteren leverték a csalit, és ahogy rázták magukat fárasztás közben a bot nyele ütötte az alkaromat, mint egy kettes csukánál, balinnál. Elképesztő volt! Minden sügérpecás álma. Ha ilyen pecák gyakrabban jönnének szembe, akkor könnyebben legyintene az ember a darabszámra is. Már az első nagy után úgy voltam vele, hogy meg van a napom, a végén meg…

Azóta többször jártam ezen és másik pályán is, de megközelíteni sem sikerült ennek a napnak az átlagos halait sem.

Azt lenne jó tudni, hogy az ilyen komolyabb egyedekből álló rajok vonulnak e a kikötők között? Vagy bent állnak és nem mindig lehet átverni őket? Vagy a babahal mindnek a végzete lesz egy idő után? 😦

Egy biztos. Azon a napon jó idő volt és amíg be nem jött a déli szél lehetett fogni belőlük szépen.

Az év végén a 6,8as Cannibal Shad és az LB Roach adta az utolsó két halamat. Azt tudni kell hogy ennél a csaliméretnél még inkább meg van az esély beeső csukára is, mint kisebb csaliknál. Bizony velük szemben egy ilyen szereléssel már simán meg tudjuk vívni a csatát abban az esetben ha a szerencse is mellénk áll. Mert a harmincas előke egyáltalán nem csukabiztos! Nem is azért használóm, hanem mert dokkal kopásállóbb, mint a fonott zsinór, jobban ellenáll akadónak, kagylónak, kőnek egyaránt.

Így volt ez az év első pecáján is!

 Az év legnagyobb sügérét nem ezek a pecák hozták mégsem, hanem ahogy már korábban olvashattátok a Savage Gear Fat Vibes csalija adta be az eddigi rekordom méghozzá a 6,6 centiméteres változat. Érdekes dolog ez is, mert a kisebb verzióval harcsán kívül minden balatoni klasszikus ragadozó halat fogtam, de sügért azt nem. A nagyobbal viszont több jó csapó is elesett már.

És akkor ahogy az olvasó kérte néhány szó az általam leggyakrabban sügérezésre használt felszerelésről.

Bot: Savage Gear Finezze Spin 192 cm 3-12 gramm ML lure 2 sec

Ez az a bot a kínálatban, amit a legtöbbet használok. Hogy miért? Mert marha jó!

Hogy Fachs Tamás barátomat idézzem: “A tervezését tekintve egy igazi jigelős bot, egy elképesztően kemény blankkal, és egy hihetetlenül érzékeny, szinte külön életet élő spiccel”

Nekem a tökéletes bot sügérre, kövesre, süllőre és főleg felszíni balinozásra. De mivel ritkán cipelek magammal több botot ezért wobbleres balinozásra és wobbleres süllőzésre is ezt használom és a spicc érzékenysége miatt nem sok hal rúgta le magát eddig róla.

Orsó: Okuma Inspira ISX 30FD

Stabilan működik két éve. Egyszer tisztítottam ki. A festék imitt – amott ugyan megkopott már, de ez főképpen abból adódik, hogy nem nagyon tudok vigyázni a cuccaimra. Ebben az árkategóriában nem tudok jobb orsót mondani nektek.

Nem egy ökör ára ez a bot és az orsó, főleg az arckönyvön repkedő összegekhez képest. 😉

Zsinórhoz nincs linkem, mert a Savage Gear Finezze HD4 zsinórját sajnos időközben megszüntették, viszont én még időben vettem belőle, mert nagyon jó zsinórnak tartom. Átmérővel nem vacakolok, 0,10-est használok.

Előke: Savage Gear Soft Fluorocarbon  0,30-as átmérővel. Az előkét NAK kapoccsal csatlakoztatom a fonott főzsinórhoz és magam krimpelem. Ezt a méretet amúgy tök felesleges krimpelni, de nekem így jobban bejön! 😀

Kapocs: Savage Gear Needle Eggsnap A két kicsi verziót használom a csali méretétől függően.

A már használt csalikat nem írnám le újra, tele van velük a bejegyzés, de az biztos hogy a jövő évi kínálatban lesz renget újdonság, amit csapósügérre be fogok vetni.

A kis bodorkából lesz Swim & Jerk verzió. Aztán ott a Twitch Minnow, ami már adott szép balinokat és jó pár sügért a nyáron és az új felszíni a popper – WTD hibrid Pop Walker is a dobozomban lesz az 100%!

Szóval a pilinckázós “Sügéres Sztív” nem tűnt el csak átalakult. A kedvenc halam továbbra is a sügér és ha így folytatódik az állomány fejlődése talán majd gyakrabban futhatok – futhattok bele ti is egy ilyen nagyhalas pecába.

Azt a 40+ost meg szeretném csípni. Remélem van még rá pár évem! 😉

Még egy dolog így a végére, ami új csaliknál nem mindig automatikus még a számomra sem, ahogy ebben az írásban található csalik egy részével sem tettem meg. Nyomjuk le a horgokon a szakállakat, mert ennyit megérdemelnek!