Tavaly nem írtam a csukákról. Nem véletlen. Az ősz katasztrofális volt. Algás – koszos volt a víz. Kevés hínárral. Ahol volt hínár, ott is az a szúrós – tüskés szar, amit én sem kedvelek és a halak sem igazán. 😦

Egyszerűen nem akart letisztulni még a széle sem, így a spinnerbaitet voltam kénytelen szórni szinte egész ősszel.

Két darab nyolcvanasat fogtam, ami nálam még nem a nagy csuka kategória és talán 20 darabot, úgy 2,5 kilósig.

90%-át spinnerbaittel, a maradékot vékony lemezes támolygóval.

Amúgy pontosan ennyi, azaz két darab nyolcvanasat fogtam, nyáron küszíváson, éjjel, wobblerrel, lámpafényben a süllők között. 😀

Erre mondják, hogy nem sok lófasz!

És az okok?

Okok azok vannak.

Igaz nem megyek annyit, mint régen és voltak nagy csukára jellemző kapásaim, sőt egyik alkalommal egy hatalmas ütés és burvány után, egy a nyílt víz felé vezető pörs sor mutatta, hogy bajszos csuka vétette el a spinnert, de az ősz összességében, csuka fronton siralmas volt.

Sajnos az időjárás változás és annak következményei rányomták a bélyeget a csukákra és a csapósügérekre is.

De tényezőként lépett be a törpeharcsa és az egyre nagyobb számban és méretben jelen lévő harcsa is.

Ebben a évben a hínár jelenléte már a nullához tendál.

Már a fent említett ocsmány, tüskés szar sincs…

Mi ennek az oka?

Tavasszal mesterségesen magasan tartjuk a tó vízszintjét, készülvén az aszályos nyárra. Az uralkodó szélirány az utóbbi években északiról a keleti – délkeleti – déli szélre váltott, ami folyamatosan felkeveri a vizet. A felkeveredett vízben, nem jut le elég napfény a fenék közelébe, így a hínár sem tud kifejlődni, úgy, mint régen. És persze a hullámzás is gyengíti, kitépi.

Emellett a tonna számra a tóba öntött ponty sem biztos, hogy sokat segít a hínár kifejlődésében, megerősödésében.

Ha nincs hínár, kevesebb a keszeg, a kishal. Ha nincs táplálékhal mit keresne ott a sok csuka, sügér?

Aztán nyáron szépen lemegy a víz. Bepunnyad, elburjánzik – a keleti medencére eddig kevésbé jellemző alga – és koszos – algás – zaccos lesz a víz.

A csukának és a sügérnek ez kurvára nem jó!

Az Alsóörsi vitorláskikötőben pár éve már októberben akvárium tiszta volt a víz. Tavaly novemberben is úgy nézett ki, mint a barna híg fos….

Emellett a törpeharcsa 100%, hogy a sügér ikráját és az ivadékokat is zabálja, a harcsa meg egyértelműen megeszi a sügeret.

A kormorán is hajtja őket egész télen. És vidránk is van. Tavasszal le is filmeztem.

Én imádom őket!

Gyerek koromban láttam egy emlékeim szerint még fekete – fehér filmet, ami egy mentett vidráról szólt. Azóta is keresem, de a címét sem tudom.

Ha valaki vágja, az légyszíves írja már meg! 🙂

Sokan kérdezik, hogy miért nem sügerezek? Meguntam?

Nem. Egyszerűen töredéke van, illetve még töredéke sincs a10 évvel ezelőtti állománynak. Nem kedveznek annak a halnak sem a változások.

Idén konkrétan három darabot fogtam. Kettőt wtdvel, egyet az új pencillel, igaz nem is nagyon erőltetem.

Nincs miért?

Sajnos….

És akkor még nem is említettem, a pusztuló, babásodó nádat.

A szél állandóan veri a nádast, a szélén először kiszakad a gyökérzete, lengő nád alakul ki.

Majd több száz kilós torzsák szakadnak ki a helyükről, babásodik, szálasodik a nád.

Ezt a csuka és a sügér nem komálja, a harcsa viszont igen, mert imád tekeregni, bujkálni ezeken a helyeken, amik amúgy fészek építésre is tökéletesek. Nem is beszélve arról, hogy ideális ívóhelyek a keszegféléknek.

Igen. Lehet azt mondani, hogy minden a harcsának kedvez. Részben örülök is neki, hogy horgászatok, ezekre a titokzatos lényekre, csak mire hivatalosan is lehet rájuk pergetve horgászni, addigra annyira óvatosak lesznek, hogy iszonyat nehéz őket megfogni.

Küszíváson bele lehet azért nyúlni, de ott általában ezek a 30-60 centis példányok vannak jelen. A 80-as már ritka.

És ahol a harcsa tavasszal – nyáron megjelenik a nádban, ott ősszel ne várjuk a csukákat sem!

Nagy Andris fogalmazta meg az instán az egyik posztja alatt, hogy hová is tartanak a vizeink.

Mondhatni tűpontos, amit ír.

Az engedélyével ti is olvashatjátok.

Na de mindezek ellenére, végre van apropója egy csukás írásnak. Halakat fogtam, nem is akármilyeneket.

Hogy ez egy kivétel erősíti a a szabályt nap volt?

Vagy pont azt a hajnalt választottam, amikor először megmozdultak a gigászok a nád szélében?

Vagy jókor voltam jó helyen?

Vagy ez a három együtt?

Azt sosem fogom megtudni. 😀

Idén érdemben három alkalommal próbálkoztam célzottan a kedvenc tarka gúnyásaimmal.

Első alkalommal két kapásból egyet sikerült lencsevégre kapnom.

De legalább letesztelhettem az új ötös axehead WTD-met. Bár halat nem kellett vele fognom. Egyrészt nem volt balin a pályán, másrészt ebben a fos vízben a felszíni balinozás is a hagyjuk már kategória lett sajnos. Idén talán 10-15 darabot fogtam felszínen. 😦

Második alkalommal egy délután mentem ki a nagy vízre. Minden full északit mutatott, ehhez képest keletivel indult a buli, ami átfordult délibe, majd nyugatiba, naplementére jött meg az a bizonyos északi.

A víz egy merő mocsok volt. A szeles naplementében egy kisebb balin gyilkolta le a dabusht, a napot a betlitől megmentve. 😀

Az elmúlt hetekben – hónapokban végre újra sokat túráztunk. Mostanában egészen jól is voltam, inkább csak az emésztésem baszakodott, de a sok mozgás, egyértelműen jót tett nekem.

A múlt héten érkező hidegfront mégis csúnyán beborított, így a front utáni első kevésbé szeles hajnalon, nem tudtam a vízen lenni. Cimborám fogott is egy szépet.

Aztán összevissza szelek jöttek, kezdtem megint összekapni magam. Az előrejelzések szerint a hajnalokra 1,5 – 2,5 óra finom északi szelet mutattak, majd minden nap jött a keleti – délkeletei – déli szutyok.

26.-án már majdnem elindultam. De aztán inkább a meló mellett tettem le a voksot, azzal, hogy másnap már még jobban leszek, a szél is jobb lesz, meg amúgy is 27.-e lesz na. 😀

Nem vagyok egy babonás ember, de a 27-es szám, az mindenek felett áll. 😀

Egyrészt 27.-én születtem.

Jól van ez még nem nagy dolog, de a feleségem is 27.-én született, ugyanúgy 76-ban, csak másik hónapban.

Talán még ez se lenne, olyan extra, de úgy sikerült összehozni, hogy a fiunk is 27.-én született, csak másik hónapban és persze ő, nem 76-ban. 😀

Azért ez így már elég extra szerintem. 😉

Szóval 27.-e napkelte a csónakban talált.

Konstatáltam, hogy csak az a bizonyos hajnali szél lengedez, a víz továbbra is koszos – algás, de a nád széle egy 10-15 centis sávban tisztább. Na nem olyan akvárium tiszta, mint régen, de ad némi reményt a sikerre.

Két bottal készültem. Az egyik a nagyágyú, a másik a wobbleres – kanalas – ne adj Isten topwateres pálca, bár a topwateres csukafogásban, annyi reményem sincs, mint az előző évben. 😦

Az első öböl és a mellette található nádfal üres volt.

Aztán az egyik kedvenc helyemet fésültem végig, szép szisztematikusan a kis dabushal, amikor a nádfaltól indított kulcstartót határozott kapással leszedte az első csuka.

Nem is akármilyen, hanem egy szép nyolcvanas.

Bár a képen nem látszik, de örömöm határtalan volt. 😀

Elengedtem a halat (bár egy kicsit hezitáltam 😀 ), aztán dobtam még párat az öbölben, de nem adott több halat.

A következő spot, egy apró kis öblösödés – inkább lyuk volt a nádfalban. Régen nagyon sok halat adott, de vagy 4-5 éve nem fogtam ott semmit.

Kicsit rövidnek ítéltem meg az első dobást, de mégis úgy láttam, de lehet, hogy csak látni akartam, vagy inkább csak éreztem, hogy mintha mozdult volna valami a nádfal előtt, a vízben.

A következő dobás tökéletesre sikerült és ahogy kezdett pörögni a kulcstartón a két kanál, egy határozott ütés, rögtön megálljt parancsolt a pörgésnek.

Abba a pillanatban tudtam, hogy nagy hallal van dolgom, de a szigorú pálca hamar felőrölte az erejét.

A hal kifeküdt.

Akkor láttam, hogy milyen hosszú is valójában és azt is, hogy egy jellegzetes kicsi seb van a pofáján.

95 centisre tippletem. Nem sokat tévedtem. 🙂

Itt azt hiszem már a képeken is látszik, hogy mennyire örültem. 😀

Gyorsan elengedtem, aztán emlékeim szerint a levegőt csapkodtam és szerintem elhangzott néhány Ezazbaszdmeg is! 😀

De dobni kellett!

Ott voltam, amikor kellett és végre ettek.

A következő helyen a nád szélében hosszan tiszta volt a víz, így elővettem a finomabb pecát, a drótelőke kapcsában ott figyelt, a zombie tiger színű, 8,7 centiméteres humpback shad.

Itt elég hosszan el tudtam vezetni a wobbler a nádfal mellett, viszonylag sekély vízben.

És mindössze kettőt kellett dobnom, ahhoz, hogy egy szép 66-os pocakos lebombázta a wobbleremet. 😀

Mondhatni, hogy megette a wobbleremet, én pedig megettem őt. 😀

Sorrendben reggeli, ebéd és másnapi reggeli. A zöldségek nagy része saját termesztés, a kenyér saját sütés, a fűszerek pedig kakukkfű, rozmaring és némi só.

Na de itt még nem volt vége a napnak!

A tuti nagycsukás öblök nem adták ki a halat, de aztán a szálas – pusztuló nád között, egy negyvenes forma nem kegyelmezett ottóbá kanalának. 😀

Sokat kellett motorozni, a következő kapásért, de mint látni fogjátok mindjárt, megérte.

Kurvára megérte! 😀

Egy tagolt, széles öblöt kell elképzelni, öbölből nyíló kisebb öblökkel, nádbabákkal.

Ha csuka lennék, én biztosan ott laknék pálya.

Na ehhez képest életemben kettő darab akcióm volt itt. Vagy 10-12 éve fogtam egy ötvenes formát, amire azért is emlékszem ennyire, mert az egyik szilványa, szürkén és élettelenül lógott.

Aztán 6-7 éve egy brutális, 90+-os monstrum ütötte el a herring shadet a nádbaba takarásában, de nem akadt meg, majd másodpercekig lebegett előttem a tiszta vízben.

Na most nem volt tiszta a víz, még a széle sem. Lassan jöttek is a hullámok, de úgy voltam vele, hogy sosem lehet tudni.

Csak ezen a helyen több százat dobhattam, üresen az elmúlt 15 évben, de valahogy mindig éreztem a helyben a halat és most beadta.

Brutális erővel törölte el a kulcstartót.

Azonnal lehúztam a nádfalról.

Sokáig nem mutatta magát.

Nehezen akartam elhinni, de szépen lassan tudatosult bennem, hogy újra egy gigásszal küzdök.

Betört a csónak alá, bele akart menni a motorba, de a jól beállított fék nem engedett neki egy centit sem.

Amikor először mutatta az oldalát, láttam, hogy nagy, de amikor kibukkant, a hatalmas papucs feje, majd utána a széles háta és felfeküdt a tetejére, azt hiszem elhangzott egy húbaszdmeg mekkora! 😀

Évek óta vártam egy ilyen hajnalra.

Őszintén szólva, nem gondoltam, hogy lesz még ilyenben részem.

Pont a napokban írta Olivérnek, hogy örülhetek, hogy én még horgászhattam nagy csukára azon a Balatonon, ahol ősszel csapvíz volt, és hatalmas hínármezők tele voltak hallal és, hogy soha többet nem lesz ilyen.

Ő meg biztatott, hogy majd októberben.

De hát az elmúlt évek októberei nagyon nem ezt mutatták.

Szóval, brutál, fiatal, erős, fatörzs hátú krokodil volt. 🐊🐊🐊

Tényleg nem vacakolt, nem tologatta a csalit.

Meggyilkolta, ahogy kell!

Amikor először rá akartam fogni, begorombult.

Teljesen a felszínen menekült, mint egy anakonda. 🐍🐍🐍

Kígyózott a teste, ahogy tolta vizet, utána nyúltam a bottal és még a féket is megtépte.

Imádom! 😍

Ez az én pecám!

Elkaptam!

Brutális!

Gyönyörű!

Nincsenek szavak!

Köszönöm Balaton! 💙❤️💙

Másnap persze nem bírtam ki és lementem. 😀

Öt fokkal melegebb volt a hajnal. A víz, ha lehet még koszosabb lett, még keskenyebb volt a tiszta sáv, a nád szélében és kurvára nem ettek.

Egy kicsit fogtam, meg egy balint levadásztam, a nyílt vízen összevissza lófrálok közül.

A hajnal viszont csodás volt.

Megérte!

Tavaly dilemmáztam az Aszófős írásban, hogy menyire ildomos volt annyi balint megszúrni?

Vass Endre akkor azt írta, hogy nem érdemes ezen dilemmázni, annyira ritka egy ilyen peca az ember életében, hogy ünnepnapként kell megélni,

Azt hiszem ez a 27.-e pont egy ilyen ÜNNEPNAP volt, amit mélyen elraktároztam a fejemben, szívemben, lelkemben.

Nagyon gondosan, kitörölhetetlenül és mélyen!

Ezekben a nagy halakban rengeteg kitartás, hajnali kelés, több ezer dobás van. Kőkemény meló, egy hatalmas vízből.

Ezeket a csukákat, nem egy “lavórból” fogtam, amibe tegnap én magam telepítettem őket.

Igazi vad halak és nekem csak ez számít!

Mert képes vagyok a dolgokat helyi értékükön kezelni, sokakkal ellentétben.