Sziasztok,

Újra gép előtt, pedig még csak két nap telt el az előző írás óta, de mit tehetek, ha kedvem is van és van is miről pötyögni? 😀

Már a hétfői keszegezés közben megfogalmazódott bennem, hogy valamivel le kell fojtanom magamban, na nem a sült keszeget -mert az ma is jólesett ebédre frissen kisütve – hanem az öregek által okozott sokkot.

Miközben hétfőn a halakat pucoltam Petya barátom képeket küldött egy gyönyörű domolykóról, amit spotlite színű süllyedő dozerrel fogott.

Nincs még nagy zabálás, mert az éjszakák és így a hajnalok is hidegek, fagypont alá is lekúszik a hőmérő higanyszála, így a víz hőmérséklete is csak lassú ütemben emelkedik. Egy – egy halakat lehet csípni, de azok legalább egészen jóképűek. 😀

A héten úgyis fel akartam menni, így megfogalmazódott bennem egy keddi peca lehetősége, minek várjak alapon? 😀

Miközben sütöttem a keszeget Petya küldött egy újabb képet és fel is hívott.

Az oké, hogy tavasz van, de kicsit értetlenül néztem az éppen nászukat végző dozerekre. 😀

Kiderült, hogy ugyanott, ugyanannak a fának az ágára dobta fel a csaliját az erősen szembe tűző napban a túlpartot dobva, ahol tavaly én. Csak most lejött a csali az ágról és hozta magával az enyémet is. Még a két csali színe is ugyanaz, csak a szemük különbözik. Ha ez nem velünk történik, el sem hiszem. 😀

Rákérdeztem Petyára, hogy szabin van e?

Erre ő: Igen. Ma meg holnap. Miért jönnél?

Persze! 😀

Másnap kivittem a fiam a vasútra. Nem siettem sehová. -5 fok volt hajnalban, így 10 órakor pakoltuk be a cuccomat Petya felújított horgászverdájába és irány a folyó.

Az első beálló az elmúlt két pecán halat adott barátomnak. Tegnap nem volt otthon a lakója, hiába voodooztuk meg a kecske koponyát a semmi közepén. 😀

A második hely nem volt messze a kecske koponyától, így mondhatni, hogy mégis csak sikerült a voodoo varázslat, hisz az a beálló halat adott nekem.

Ott menjél ki jobbra, ott van hely dobni, hangzott az ukász. De ahogy a partra értem először csak vakartam a fejemet, hogy hol? 😀

Bal oldalt két faág lógott elém, jobb oldalt hatalmas vízbe dőlt fa feküdt félig a víz felett, félig alatta és ott kellett volna valahogy átjuttatni a csalit a szemközti öbölbe, minél közelebb a parti nádashoz.

Először süllyedő pac – man került a kapcsomba és sikerült már elsőre elég jó helyre dobnom a csalit a következő technikával. Megküldtem a golyóként repülő kis cranket a túlpart irányába a vízbe dőlt fa magasan kiálló ágai felett, majd amikor már éppen célba ért a csali, hirtelen balra rántottam a bot spiccet így elhúzva a zsinórt az ágak felől és behúzva a bal oldalt belógó ágak alá.

A nem piskóta mutatványt végrehajtottam vagy harmincszor, végig pásztázva az egész öblöt, de eredményt nem hozott. Ekkor gondoltam egyet és lecseréltem a csalit egy süllyedő dozerre, hátha a nagyobb falat kell az ott esetlegesen megbúvó domolykónak.

A kapocsba egy nem annyira domis szín került, amit egy vevő kérésére fújtam, de mivel a másik megrendelt csalija nem készült még el, ezért megtartottam magamnak. 😀

Ugyanazzal a módszerrel bejátszottam a csalit a nád sarkára, nem húztam rajta egy métert sem, amikor a sodorvonal szélén lebombázta valami. Mióta várok már egy ilyen fasza, igazi odabaszós kapásra!? 😀

Gyorsan kellett cselekedni, mert ha a sodrással fel, vagy le megindult volna a halam, akkor cumi lett volna a buli vége. Leginkább nekem. 😀

Húztam hát, ahogy csak tudtam. Aztán amikor megláttam, egyből az ugrott be, hogy ezt a halat most nem baszhatom el, mint legutóbb a másik folyón.

Az ágak miatt határozott mozdulattal próbáltam magam felé húzni a halat, de mivel nem fáradt még el és nem is  az a nyeretlen két éves darab volt, azonnal beúszott az első, V alakban meredező faágak közé. Innen kifordítottam a kis finezzel, majd a másikból is. A harmadik ág következett, ami éppen a víz alatt volt, de valahogy elhúztam felette a halat és alátoltam a merítőt. Ott aztán megkattant és ki is rázta magából a horgot.

Még jó hogy nem uellel horgászok. 😀

Lehet, hogy kiáltottam egy nagyot már nem vagyok benne biztos. 😀 Jó hal pihent a hálóban.

Addigra Petya is odaért. Lőtt pár képet a nikonnal, de megkértem lőjön a telefonnal is. És milyen jól tettem. A nikonos képeken homályos a hal és kb 40 centisnek tűnik. 😀 Petya amúgy 47 centit tippelt, én 50-et és nekem lett igazam.

Gyönyörű, dagadt domolykómalac volt. Elsőnek nem is kérhettem volna szebbet. 😉

Jó kérdés, hogy a gyorsabban süllyedő nagyobb falat, a nagyobb terelőlap miatt minimálisan eltérő mozgás, vagy az élénk szín válthatta e ki a kapást? Vagy a három tényező együttesen?

Hiába kérdeztem meg erről a halamat a visszaengedés előtt, megtartotta magának az érvényes választ. 😀

A nap hátralévő részében kapásunk már nem volt, de esemény még igen.

Gyönyörű helyeken jártunk, de az emberi szemétségnek szó szerint és átvitt értelemben sincs határa. Bár nem csak horgászok által otthagyott mocsok tarkítja a folyót környező erdőt, a képen látható kupacot bizony egy kialakított horgászhely mögött fényképeztem. 😦

Azért akadt szépség is az erdőben bőven.

Volt még azért halas “akciónk” is.

Petya lába alól, egy part menti letörésről jó hal váltott ki, majd egy általam javasolt szakaszon a part melletti sekélyben, tőlem nem messze megmozdult egy faág, ami igazából nem is a faág volt, hanem az alatta sütkérező brutális jószág. Lassan komótosan megindult a meder irányába és az elé pöttyintett kapocsban lévő csalit flegmán és hangosan kinevette. 😀 Tán még rám is nézett egy pillanatra, miközben azt tátogta, hogy mit akarsz te ember? Ez az én birodalmam. Azt hiszed te döntöd el, hogy én mit kapok el? 😀

1000%, hogy ő előbb észrevett engem, mint én őt. 😉

Ezen a szakaszon volt némi kishalmozgás, így nem állhattam meg és WTD került a kapocsba néhány dobás erejéig. 😀 Jó volt újra megtáncoltatni az egyik hatos kutyámat.

Ezen a vízen korábban nem tapasztalt módon, két halraj is elúszott előttem ezen a szakaszon kb. 50 méterre egymástól. Az egyikben csak kicsi,  10-15 centis domolykók voltak, de a másikban eleve nagyobb volt az átlagméret és volt a csapatban 3-4 darab 30+os is. Persze rá sem hederítettek a csalira.

Késő délután még visszanéztünk a délelőtt halat adó részre. El is vette tőlem a folyó amit akkor nem tudott. Az egyik dobásnál túlhúzta a zsinórt, ami rátekeredett a belógó ágra és nem tudtam róla az Istennek se lerángatni a killer cranket, így ott maradt a fán. 😦 Hiába no, a vámot meg kell fizetni. 😉