Hétvégi pecás lettem. Egy időre mindenképpen. Lehet örülni! Tudom vannak akik most megteszik. Nem sajnáltatni akarom magamat. Az élet ezt hozta. Pont ezért IS jártam annyit, soha nem lehet tudni mikor jön valami ami felülírja az ember szabadidejét, életét. Mindegy. Úgyis már csak 2-3 hét lett volna, amikor hajnalban van még elég idő egy – egy halra. A hajnali faragásnak is lőttek, így lassabban tudok majd haladni. Igaz a héten se  sokat mozdultam előre. Taknyosan, fáradtan az sem megy úgy, ahogy kéne. 😦

A héten szerettem volna két meló előtti hajnali pecát, de a kölyök hozott magával Londonból egy kis ajándékcsomagot köhögés és takony formájában, amit már kedden éreztem, szerdán beteljesült és csütörtökön csúcsosodott ki. Inkább nem mentem horgászni, mert péntek – szombatra a Pontyshow keretein belül a Pergető parádéra ( 😀 ) lett volna jelenésem. A hangsúly jelen esetben a lett volnán van, ugyanis történt valami nagyon nem várt esemény a családban, ami miatt lemondani kényszerültem.

Elnézést kérek itt is mindenkitől, de nem mehettem. 😦

Azért hétvégére jutott két peca. Két lopott óra mindkét napra, nem éppen a hajnali fényváltásban + az utazás. Szombaton miután a ház körül és a házban elvégeztem az amúgy is rám rótt és felvállalt teendőket, tényleg teljesen véletlenül összefutottam Dave barátommal az egyik kikötő parkolójában, ahol éppen a hullámokat figyelve azon agyaltam, mi legyen a B terv?

Együtt mentünk tovább. Fogtunk is sügéreket. Megint javarészt az a 15-20 cm. Egy – egy WTD-vel, aztán gumival. Először ették barátomnak a gumihalat, nekem a nimfát. Aztán jobbára nekem a nimfát. De nem jött az a méret megint amire vágyok, így továbbálltunk. Egy számomra ismeretlen pályát néztünk meg, ami pénteken nagyon bejött Peti barátomnak, csak azzal nem számoltunk, hogy csurdig lesz. A balinrablásoknak csak a szélét kapargattuk, a sügérek pedig felszínen ettek, de sajnos messze. Egyszer tudtam akkorát dobni, ami elegendő lett volna, de a csapó mindkétszer mellétrafált. Novemberben úgy kapott, hogy a háta kint volt a vízből. Beszarás!

Dave odébbállt és milyen jól tette. Én hazamentem, mert haza kellett.

Ma loptam a délutánból megint két órát. Nem akartam a 15-20 centis sügéreket basztatni, csónakos pecára nem volt erőm, kedvem, így nagyobb csalis sügérezés mellett döntöttem.

Első dobás paddle tail roachal párhuzamosan a kikötő karókkal. Akadóból pöccintem ki a csalit. BAMMMM! Bevágok. Üresen jön a zsinór. Elmondok pár miatyánkat, aztán meglepetésemre csak a fonott jön. Akkor tán mégsem csuka harapta, hanem sérült volt a zsinór. Gyorsan szerelek, újat dobok. Az akadó, vagy hínárfolt megint megvan. Kipöccintem. Ahogy leér a fenékre a csali dészávűm van. BAMMMM! Megütöm. Akad. Nem sügér, de jó felé indul. Nem a karókat célozza. Húz rendesen, viszi a féket, rázza magát. Megfordítom a betonfal elől. Feljön a tetejére. Mérgesen rázza magát. Jó hármas. Kipattanik a horog. Nem ecsetelem. 😦

A maradék időben egy órát dobáltam jerkkel és hasonló méretű gumikkal mint ami a csuka érdeklődését felkeltette, de semmi. Ennyi volt. Optimális esetben legközelebb jövő szombaton randevúzunk. A víz és én.

Bezzeg a csomagtartóban a nikont azt megfogta. Igaz ez egy másik csali, másik jig. Még szakállas volt. Már nem az.