Az egész egy hete kezdődött, amikor írtam Sanyinak, hogy a fiamnak Győrben lesz meccse, és nem e érne rá egy vasárnap délutáni szigetközi etapra? Sanyi határozott jellemként azonnal igent mondott! Sajnos közbejött a részemről egy nem várt megfázás, így még pénteken sem voltam benne biztos, hogy összejön a tervem. Szombaton aztán kisebb javítások után úgy döntöttem, hogy betemetem a csatorna kisebb árkát, majd nekiálltam a vízbetápot tartalmazó 80 centi mély elég hosszú árok betemetésének, és azzal a lendülettel be is fejeztem azt. Úgy gondoltam, ha ezt bírtam, akkor a pecát is bírnom kell! Már csak egy volt hátra, egy héttel Pere előtt elő kellett vezetni tervemet a feleségemnek. Sajnos élből nemet mondott, de míg a házhoz visszatoltam pár kiüresedett vödröt a feleségemnek a takarításban segédkező kedves mama, és a sógornőm elkezdték győzködni, hogy: Ugyan már engedd el, hiszen annyit dolgozott! Mivel láttam rajta, hogy még hezitál, ezért ráígértem a dologra! A csizmagyűjteménye így egy újabb példánnyal gazdagodhat, nekem pedig szabad lett az utam a Szigetköz felé!

Minimál cuccal készültem a pár órás pecára

Sanyi fél kettőre jött értem a pályához (nem mellékesen 3:1re nyertek a gyerekek 60 percet emberhátrányban játszva), és már száguldottunk is az első színhely felé! a peca elég szarul kezdődött, amellett, hogy a verőfényes napsütés, és a már – már nyárias meleg miatt a halak nem igazán ettek, egy kis öblöt átdobva wobblerem a szemközti kőről kiálló gallyon landolt. Mivel nem akartam zsinórt veszteni, ezért amatőr módon a botot letéve átmentem a túlpartra, ahol nem találtam a wobblert. Sanyi odament és felvette a botomat miközben a kis fahal már a vízben veretett. Nagy szerencsém volt, hogy nem ragadta el egy balin a szerelésemmel együtt. Nemsokára odébbálltunk, ahol egy szigethez vezető kövezésen megfogtam az életem első, feláras jászkeszegét, egy sügér lekövetés után ( Gájdom gyorsan be is jegyezte + 1 jász + 10ezer! ).

Majd a szigetről egy sóderpadra átgázolva a pad lábnál fogtam egy helyesebb balint az ipolyi csoda filces wobblerrel!

Közben Szinapszis sem tétlenkedett, fogott egy kisebb balint. Mivel a halak továbbra sem mutatták magukat, ezért hamarosan úgy döntöttünk, hogy továbbállunk a legutóbb általam már “megismert” bokros, fás, árnyékos erdei pályára. A híd alatti kőrugany a kis víz hatására sokkal jobban kilátszott a vízből, mint legutóbb, én itt próbálkoztam először. Két domi, és egy sügér lekövetés után, fogtam is gyorsan 4 apró sügért azok közül, amiket itt nem igen lehet megfogni!

Sanyi szinte egy helyről dobált végig bízva a hendméd bogaraiban Fogott is kisbalinokat, kisdomikat, és a legapróbb csalijaival két küszt is. Én közben kommandóztam lefelé a sűrű dzsungelben. Dagonyáztam a parti sárban, bedőlt fákon másztam keresztül, csalános – szederindás helyeken vágtam át magam. És mindezt miért? Mert kellett a cselendzs! Hiányzott már ez a típusú peca! Ja és nem mellékesen fogtam még 4 sügért (ami itt nem igen van ), 1 kicsukát, 1 kisbalint, 1 kisdomit. Számomra ezt adta a kifejezetten domis pálya, a jobb halak valahogy itt sem voltak elemükben, bár egy igen szép 20+os sügérem leakadt sajnos!

Varázslatos helyeken jártam, ami ideálisabb idő esetén sokkal több halat adott volna, ebben biztos vagyok!

Sanyi biztatott, hogy a híd felett még dobjak párat! Fasza balinos domis, pálya az is! Szerintetek mit fogtam onnan? Eltaláltátok! Újabb sügért!

Lassan kezdett az időm a vége felé botorkálni, így gájdom újabb felárért átvitt egy patakra, ami maga volt a csoda! Fél órám volt egy rövid szakaszra, de ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy beleszeressek! Már a híd felett egy szinte, megdobhatatlan helyen 4 hatalmas domi hűsölt az ágak alatt! Sanyi szerint ezek midig ott vannak, és megfoghatatlanok! A patak, igaz kis dzsungelpecás terep. Sás, sulyom, tökleveles a vízben. Egyik oldalt fák bokrok, a meghorgászható oldalon csalán, és nád határolják. Sajnos a nagy domolykók általában előbb észrevettek, mint én őket, és az innenső parttól leválva komótosan eltűntek a túlpart irányában. Éppen azon agyaltam, hogy ember legyen a talpán, aki itt komoly halat akaszt, és kiszedi a dzsindzsából, amikor kapásom volt. Na nem egy áhított mohoshátú, hanem egy siheder verte le a hornetet. Kiemeléskor vettem észre, hogy egy nagyobb követte. Gyors fénykép után a csalánban térdelve pöccintettem vissza a wobblert. Az áhított hal, egy darabig utazott a csalival, majd unottan úszott el a másik part irányába. Ekkor megláttam a fehér kis autót, ami a győri buszállomásra röpített. Sajnos ennyi fért bele a rövid délutáni etapba!

Annak ellenére, hogy most nem fogtam annyi halat, mint legutóbb, és akkorákat sem, nem lehetek elégedetlen hiszen 16 halat fogtam összesen 5 halfajból, egy számomra még mindig ismeretlennek tekinthető “vízrendszeren”, és megfogtam életem első jászkeszegét is.

A gájd nem volt olcsó, de mivel a 10 sügéremmel bebizonyítottam neki, hogy bizony nem kell a Balatonig utazni, ha az ember sügért szeretne fogni (mi lett volna, ha nekiállok gumizni? ), ezért jelen pillanatban csak a napijegy árát kellett kifizetnem, a többitől szerencsére eltekintett!