Az idei küszívás nagyon hektikus a változékony időjárás miatt. Sokszor egy adott napon belül változik a helyzet, nagyon ki kell fogni az embernek, hogy jókor legyen jó helyen. Nekem ez tegnap megint sikerült, de mára a betörő hidegfront miatt változott a helyzet.
Tegnap kölcsönautóval vágtam neki a küszívásnak egy északi parti hajóállomást célba véve, hátha szerencsém lesz. A rend őrei éberek voltak, hajnali fél háromkor nagy erőkkel ellenőrizték, hogy a horgászember nem e részegen indult neki a nagy útnak.
Hajnali 3-kor célba értem, mit célba már túl is voltam az első dobásokon. Küszhadsereg mindenütt, tenyeresnél nagyobb dévérek ívtak közöttük, mindenhonnan süllőrablások, angolnacuppanások hallatszottak. A jókor jó helyen már adott volt. Egy a baj, hogy ezek a süllőik igen rafinált népség, tavaly is csak néhány kisebb példányt sikerült átvernem a salmo fanatikusával, idén pedig egyetlen egyet.
Az sem volt egy giga méret! Egyszerűen nem bírok a kövek között sokszor a lábam alatti kőig kifutó snecivadász bandával, pedig vannak közöttük 40-50 centis példányok is. Sokszor szinte lefejelik az adott követ, amin az ember áll mégsem kell nekik semmilyen csali, bárhogyan is húzom azt.
Próbálkoztam a kismólón mártogatos technikával a kis privivel. Két köves után akasztottam valami überbrutált, ami karikába vágta a botot, a fék ciripelt, de sajnos nem akadt jól! 
Azért egy szép sügéret sikerült elkapnom.
Ahogy jött a hajnal fokozatosan felváltották a süllőket a kishalak közé rohanó balinok. 6 kapásom volt, mind thrillre, ebből 4 jött ki, 2 mellévágott. Mivel halat ígértem otthon így egyet eltettem, meg a harmadikat muszáj volt. Sajnos nem élte túl a kalandunkat. Elég vékony balin volt, ezért lehetett olyan mohó, hogy torokra szívta a csalit. Kettő jött a kikötő melletti strand előtti kisvízről (itt volt a két mellévágás is), kettő pedig a mély részről. Próbáltam különböző márkájú, és típusú wobblereket, de semmi másra nem volt érdeklődő! Köszönöm neked SalmoBéla! 🙂
Miután fogtam egy kabátos keszeget, és a balinok rablási kedve is alábbhagyott kiültem féderezni, ugyanis a délelőttöt pecára szántam. Tavaly fédereztem utoljára, kicsit elszoktam már tőle. A már leívott dévérekből lehetett volna fogni dögivel, ha komolyabban veszi az ember.
A harmadik ukrán kiránduló csoportnál már a tököm televolt, a karattyolásukkal, meg azzal, hogy 2 centiről bámultak az ember arcába, és az ívó küszökre.
Ahogy a képeken látható milliónyi kishal volt a pályán.
Ezúton üzenném Atyának, hogy mifelénk valós nőket is lehet látni, nem csak ilyen combcsizmás, beállított ocsmányságokat! 🙂
A második éjjel – hajnal – horgásznap vagy mi, vagyis a mai pedig szarul sikerült. Egy jobb halam leakadt megint a kis botról. Nem ütött oda rendesen, csak ránehezedett, mintha hínárba akadtam volna, így egy kis fékizgatás után meglépett. A pályán található tömérdek süllővel egyszerűen megint nem bírtam. (Várom a tippeket!)
Pár gumihalas kisméretű süllő, és néhány köves kegyelmezett csak rajtam. A beérkező hidegfront pedig elvette a balinok előző nap még oly jó kapókedvét, csak hébe-hóba raboltak, és semmi sem kellett nekik.
SteveOlureS 
Ez szép volt Steve!
Feri , szép halakat fogtál , szerencsés vagy , hogy viszonylag közlinek mondhatod a nagy tavat 🙂
Grt. ! ja és remélem , egyszer azért össze jön a tervünk !
Ha erre jársz és ráérek, akkor össze fog jönni!
Durva!!!
Azért arról a valós hölgyről készülhetett volna jobb fotó is, ha már annyiszor elment ott, előlről is és hátulról is. Húh, mik nem jutnak eszembe!
Szép kis bálint!
Jó az ilyen balatoni küszivás, kár, hogy már régen volt részem benne. Így hát marad a borivás. 🙂
Dunán (Százhalombatta) egyszer küszívás közben egyetlen kapást se sikerült kicsiholnom, pedig nemcsak a süllők, hanem a harcsák is pár méteren belül raboltak a pattól, többszáz méteres szakaszon. Azóta is töprengek, mit kellett volna feltenni/csinálni akkor…
Sok ilyen töprengős peca kell, abból tanul az ember. Valahogy úgyis átverem őket!
Van aki UL wobblereket javasol, és én is gondoltam már rá. Többen kishalas úszós cuccot javasoltak, de igazán pergetve lenne jó elcsípni belőlük néhányat!
Sokszor van ám fordított eset is hogy az orruk előtt furcsán elúszó halat követik, preferálják, és nem a körbe körbe úszót, és ilyenkor a pergetés a sikeresebb. Volt, hogy kontrollként berakott kishalas cucc mellett fogtam pergetve.
Szia steve!
Én egyszer-kétszer kerültem teljesen hasonló helyzetbe, hogy szétették a kő lábát a süllők küszíváson. Az egyik helyen apróbb snecik voltak(szerintem) és egy fél táskányi wobbler után 5ös sfc színű ssr jött csak be. Előszőr vontattam, aztán alkalmaztam a nagyon lassan tekerem néha megugrasztom technkikát, és szinte dobásonként volt action, amiből három négy átlag süllő jött ki. Utána szó szerint megjegyezték a wobbit és le se szarták. (órákig!)Pedig ugyanúgy ettek. Arráébb mentem jó sok száz métert a következő küszívásig, ahol megint felvonultattam fél táskányi wobbit és csak a kék színű 7es ssremmel tudtam fogni kettő nagyot meg kettő nagy lemaradt. (Természetesen itt már az 5ös ssrel kezdtem, de azt itt le se bagózták) .Megint a szakaszos vontatás volt a nyerő és megintcsak pár percig tartott a csoda aztán le se szarták. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ssr a csodacsali, de nekem ezen éjjel(kb. tavaly ilyenkor) az volt. Amit mondani akarok az az hogy nekem küszíváson még soha nem jöttek be a nagy és nagyon verető csalik(harcsás szituációm sajnos nem volt). Az én tapasztalataim szerint alkalmazkodni kell a csalihal méretéhez, és nem árt variálni a bevontatáson. (Gégény Viktor is írt egy cikket harcsapergetéssel és kis csalikkal kapcsolatban.) Sajnos nem én találtam fel a spanyolviaszt, de nekem sok éjszaka után ezek a tapasztalataim, hogy az éjjeli pergetés sikere, vagy a teljes betli apró dolgokon áll vagy bukik.
Üdvözlettel.: Márk(alias huntrkillr).
Kösz a segítséget!
SSR7-eseim vannak, majd próbálom erőltetni őket, ha lejutok még.
Más is javasolta a kis csalikat, lehet, hogy az lesz egyébként a jó megoldás. Vannak kis 3-3,5 centis wobblereim, azokat is megpróbálom majd.