SteveOlureS

Angi_jelenti__Mi_van_a_haloban_.aspx

Nagyon sokat agyaltam rajta, hogy hétvégén kimenjek e egyáltalán, hiszen az elmúlt napok, hetek nem sok örömet adtak, már ami a halfogást illeti. Pénteken este mégis úgy döntöttem, hogy szombat reggel teszek egy próbát. Hat után nem sokkal már a kövezésen talált a reggel. UL-el kezdtem a próbálkozást, ami a kövezés ezen szakszán három sügért eredményezett. Ez már több volt, mint a heti hajnali pecákon elkapott összes zsákmányom.

Volt még több apró kapásom, ütésem ezen a részen, de nem akadtak meg, vélhetően apró halak lehettek. Mivel elérkeztem egy felettébb szimpatikus taknyát az agyáig többször felszívó, majd a szájüregén keresztül a vízbe juttató hárombotos sporttárshoz, ezért kimentem a kőről, hogy ne kelljen a holmiján átverekednem magam, és átmentem a következő kijárattal rendelkező kövezésre. Itt 3-4 sügér lekövette a csalit, de nem verték le, mígnem egy naphal agresszíven vette magához kedvenc nimfámat.

Volt néhány balinrablás a távolban, ezért össze raktam a durung pálcát, és dobtam rájuk párat sikertelenül. Sajnos a szél, ahogy jósolták a kedves időjárást előrejelzők kezdett feltámadni, így a kő előtti UL pecának lőttek. Már készültem az öblök meghorgászására, ahol a kő által védett részen csendesebb a víz, amikor szétrobbant előttem a felszín. Egy balin hatalmas vehemenciával vágott a küszök közé, fröcskölt, pocsolt, szétverte a már elég rendesen fodrozódó vízfelszínt. Már repült is thrill a rablás irányába, hiába na ha nincs semmi veretése, akkor is idén szépen hozta a balinokat. Most azonban nem igazán működött, mert a hasi horog rendszeresen elakadt a hínárban még felfelé tartott spiccel is. Közben a szél és a hullámok egyre erősödtek a balin pedig ismét szétcsapta a vízfelszínt. Kezdtem agyalni, hogy mit is kéne feltenni, amikor beugrott, hogy Atyafi elég gyakran fog balinokat popperrel, úgy, hogy gyorsan húzza a vízfelszínen megállítás nélkül. Az első dobás kicsit rövidre sikeredett, de jónak tűnt az elképzelésem, mert a popper csak úgy szóra a vizet mindenfelé, ahogy kell. Harmadik dobás már elég hosszúra sikeredett, tekertem izomból kifelé, amikor a popper alatt megnyílt a felszín és egy ezüstösen csillogó őn telibeverte, egy másfél méteres szaltó kíséretében. Na ezért a másodpecért már érdemes volt élnem! 🙂

A gyönyörű ragadozó keményen védekezett, többször befúrta magát a hínárba is, de a végén az enyém lett néhány fénykép elkészítésnek erejéig.

Nagyon örültem, hogy megszakadt az egy hónapig tartó “őntelenségem” , és annak is, hogy megint bejött a tudatos csaliválasztás. Próbálkoztam még egy darabig, de az erős szél a partra kényszerített, ahol csuka reményében folytattam a víz vallatását. Mivel gumira nem volt jelentkező, ezért kedvenc gipo kanalam került a drótelőke kapcsára. Már vagy 2 hónapja nem használtam támolygó kanalat, és a kis víz miatt a szokásosnál gyorsabb tempóban kellett vezetni nehogy leakadjak vele, így a harmadik dobásra jelentkező krokodil sajnos lemaradt. Üröm az örömben, hogy a kanalamat a szél felvitte a kőre, így beszakadt.

A következő öbölben egy nád által védett terület tárult elém, kristálytiszta vízzel. Igazi UL pályának ígérkezett! Sajnos a rengeteg naphal engem is látott, így csak csipkedték a csalikat bármilyet is tettem fel, de pár kisebb sügért, és egy kb 15 centis kis csukát azért sikerült kivennem.

A következő máskor csukát gyakran adó öblök nagyon zavarosak voltak, a nagy melegben a növényzet jó része elpusztulhatott a kis vízben, és ez nem tett jót a víz minőségének.

Ő már nem fog garázdálkodni többet senki etetésén:

Lejjebb találtam egy szörfdeszkát, csak reménykedni tudtam benne, hogy a tulajdonosát nem akasztom kabátba a villantón található drilinggel! 🙂

Visszafelé úgy döntöttem teszek még egy próbát a tiszta vizű öböllel, ahol egy 30 közeli krokesz lekapta a beeső nimfámat. Kis szerencsém volt mert a mélyre nyelt csali ellenére csak kiemelés után harapta el a zsinóromat.

Mindig örülök a kis krokeszek jelenlétének, hiszen ez azt jelent, hogy van azért utánpótlás a vízben. Beesőre fogtam még egy naphalat, ami a nap záróhalának bizonyult.

Összességében nem volt ez rossz peca az elmúlt hetek nullázásaihoz képest, hiszen 4 halfaj egyedei jelentkeztek nálam raportra ebben a pár órában.

Jobb vízállásnál többszöröse lehetne a fogás egy-egy ilyen horgászat alakalmával. A következő képen látható kőnek a tetejére éppen hogy be szoktam állni, most meg…

Végül Atyának két kép, mert nem csak a Dráván van ám ilyen!  😛

Tegnap spontán peca volt délután. Más ügyben kerestek, és mivel az illető megemlítette, hogy 4 hét üresjárat után kimegy csónakkal, ezért meghívattam magam!

Sajnos erős keleti szél volt zavaros vízzel, így 20 percnyi evezés után jutottunk el egy olyan öbölbe, ahol meghívóm (továbbá M) a sügéreket remélte. Ahogy odaértünk mondta: Dobjál nyugodtan, én majd evezek, ha kell, nekem már az is nagy dolog, hogy végre kint lehetek! – ez ám az igazi hozzáállás, ide nem tudom mikor fogok eljutni, hogy már az is örömmel tölt el, ha kint lehetek. Nekem még nagyon fontos a halfogás élménye, kudarcként élek meg minden egyes NFLS-t. És napokig agyalok, hogy mit rontottam el. Első kapás első sügér! Mi lesz itt? – gondoltam akkor. M is szerelni kezdett, mire összerakta a finom pálcát már 5 sügérnél tartottam. M kétszer leakadt – nem érezte annyira a dobástávot, a vizet, meg úgy egyáltalán a pecát. 5 perc alatt 11 sügérnél tartottam, míg M fogott 4-5 darabot. Vegyes méretűek voltak, az opálos vízben a társak sokszor felszínig jöttek a megakasztott hallal. Sajnos az öböl bejáratától hamar megfogtuk a bandát, beljebb viszont annyira zavaros volt a víz, hogy kapás nélkül megúsztuk.

Visszafelé a szembe széllel nagy küzdelem volt, egy szakaszon M inkább úszva húzta a csónakot. Megnéztünk egy kikötőt is, ami üresnek bizonyult. Miután M megvillantotta a nagy fehér bálnát (vizes alsógatya le – nadrág fel ) folytattuk utunkat. A szél csillapodni látszott, és találtunk néhány letisztult öblöt. Beindultak a csukarablások, és kishalrajok úsztak a nyílt víz felől a nád irányába.

Én továbbra is a sügérekkel próbálkoztam, míg M megpróbált a letisztult vízben csukát fogni. Fogtam még 4 apróságot, és 2 naphalat, a második sajnos meglépett. Az elsővel egy időben M akasztott egy 38-as csukát, így egyszerre fáraszthattuk a halakat.

Ahogy sötétedett, úgy élénkült meg a víz, folyamatosan szedtek a küszök a víztetőről. M meg is jegyezte, hogy most kéne kint maradni süllőzni, de erre nem volt egyikőnk sem rákészülve.

Annyit eveztem tegnap a szembe szélben egy lapáttal, hogy ma simán benevezhetnék bármelyik evezős, vagy kajak-kenu számra az olimpián!

ui: Azért ez egy jó peca volt végre, így ennyi hallal, és küzdéssel tarkítva is!

Mióta megjöttünk Bajáról, egy jó pecám volt. Azóta többszörösen sikerült benulláznom, és volt néhány alakalom, amikor egy-két kisebb halat fogtam. Nem tudom mi lehet az oka a jelenségnek, a változékony idő, a sokáig tartó kánikula, az alacsony vízszint, az eltűnő kishalak? Vagy egyszerűen csak elpártolt tőlem  a szerencse? Vagy mindezek így együttesen? Nem tudom, de vagy új helyeket kell keresnem, vagy …szóval nem tudom!

Múlt héten szerdán délután átnéztem Csopakra a kikötőmbe, szakadó esőben kimertem a csónakot, a helyzet ott is elkeserítő. Az én csónakom alatt még van egy kis víz, de a kijáró szárazon van. Volt olyan csónak, (ami mellől tavaly a legszebb sügéreket fogtam) ami a levegőben lógott a két láncon, mert elfogyott alóla a víz. Sügéreztem egy kicsit. 10 apró jött. Küszök mozogtak a stég előtt, és egy balin folyamatosan rabolt az egyik sarokban, de megfoghatatlan volt.

Másnap barátommal már hajnali 3-kor úton voltunk a Balaton felé. Érdekesen indult a nap, mivel pont azt ecseteltem, hogy rókával, nyesttel, vagy őzekkel általában össze szoktam futni ezen a szakaszon, ha autóval megyek, amikor jobb oldalt egy kifejlett szarvastehén bukkant elő a semmiből a borjával. Először tétováztak, aztán visszamentek. Ahogy mentünk tovább megint rá kellett lépni a fékre, és a lámpa fényétől megrészegülve egy őzgida végül is az átkelés mellett döntött. Egymásra néztünk! Na ugye mondtam én! – szóltam. Alig indultunk tovább, amikor egy róka váltott ki elénk egy bokor mellől, miközben néztünk az előttünk átrohanó kis vöröst, a “bokor” egyszer csak megmozdult, és hatalmas vadkanná változott. Ezek együtt jöttek? Mi van itt állatkert, vagy erdei nagygyűlés? – villant át a gondolat az agyamon, miközben le nem vettem a szemem az agyaras jószágról. Olyan volt, mintha a disznó azon gondolkodna, hogy nekünk jöjjön e amiért megzavartuk a róka barátjával való csevegésében. De lehet, hogy azon agyalt, hogy mit keres az erdő közepén ez a hosszú kanyargó sötétszürke “kígyó”, hátán ezzel a világító szemű szörnyeteggel? Aztán sarkon fordult, és visszament a sűrűbe!

Az eset hatása alatt utaztunk a cél felé, de akkor még nem gondoltuk, hogy a nap ennél több jót nem igen tartogat számunkra. A helyen szokatlanul sok horgász volt. Még sötétben volt egy kapásom SSR-re, de nem akadt meg a süllő, viszont fél óra múlva az SSR megfogott egy követ, ami többé nem engedte. ):

Alsógatyában vízbe mászva sem tudtam megszabadítani a fogságból!

A balinok csak ritkán mutatták magukat, pedig a küsz még mindig ívott, igaz csak szórványosan. A kövesek eltűntek! Lefogták őket, a maradék meg elmehetett! Akkor reggel is 5-en mártogattak kishallal, és volt egy pergető “kolléga” rajtam kívül is, így a kismólón próbálkoztam sügérekkel.

Négy apró jött. Az idő letelni látszott amikor az egyik emelésénél egy 30+-os jószág vágott ki a móló lábától a másodperc tört része alatt. Tisztán láttam, ahogy az oldalára fordult, kitátotta a száját, vöröslöttek a kopoltyúi, és alávágott a csalinak! Abban a pillanatban kicsit összetörtem! Ez már vagy a hatodik kapitális sügér, amit idén elszalasztottam!

Annyi pozitívum azért volt még, hogy barátom megfogta első legyes balatoni halát egy szintén apró sügér képében.

Szombaton a front miatt mocskosul fájt a fejem, de vasárnapra új terveim voltak. Egy még ismeretlen hely felfedezése járt a fejemben. A vihar ami jött éjszaka keresztbe tett nekem, mivel ez a hely, nincs térkővel kirakva, így egy merő sártenger, a víz pedig koszos lehetett. Irányba vettem a mólót, amit kapás nélkül megúsztam, pedig ott volt a kishal, egy ott éjszakázó hajó alatt. Átmentem a sügéres stégre, de semmi akció nem volt. Egy öreg pecázott úszóssal, fogta egymás után a kisebb – nagyobb vörösöket. Amikor hazament megnéztem még egyszer azt a lyukat, ahol a nagy sügér megtépett. A tizedik emelésnél halam volt, egy 20+os sügér, de víztetőn leverte magát. Akkor kiszakadt belőlem, egy nem is olyan halk: Bassza meg! és hazamentem. Ma reggel a sikertelenség ellenére megint a mólón voltam. Balinok raboltak a külső kő előtt wobblerrel elérhetetlen távolságban, a pilker, ASP meg nem izgatta őket. UL-el is megúsztam kapás nélkül. Ezeken az eseteken kívül háromszor nulláztam a kövezésen, és kétszer a sügéres stégen.

Lehet, hogy úgy gondolja Balaton, hogy idén már túl sok szép halat adott? Nem tudom, de egyenlőre nagyon ez az érzésem!

Ma reggel a sügéres stégre mentem, de elhibázott döntés volt, üresnek bizonyult minden, a mólóra így már csak fél órám maradt!

Ott első kapásra megfogtam életem kövesét! 😀
45+os volt! 😀
Kép nincs, mert amikor áttettem a bal kezembe a halat, hogy kivegyem a fényképezőt a zsebemből, megugrott, és visszaesett. De nem bánom, gyönyörű volt, szinte fekete csíkokkal!
A képen egy kisebb szintén mai látható.

Fogtam még egy 6 centis kis süllőt. Mozogtak a kishalak végre. Egy ott álló hajó alatt tele volt kishallal a víz. Keszegek, küszök, apró sügérek vegyesen. Talán a front megmozdította őket. Volt néhány rablás is, talán a balinok is előkerülnek végre.

Ma reggel a sügéres stéget választottam. Fél óra kapástalanság után már azon gondolkodtam, hogy átmegyek a mólóra. Gyorsan még feltettem kedvenc nimfámat, ami két csónak alól két szép sügéret hozott ki. Aztán a múltkori szakítós helyen volt egy gumilehúzós kapásom, nem tudom mekkora lehetett. Megpróbáltam a legbelső lyukat, és ott volt a nagy, ahol előtte fél órával a sparkled grubra semmi nem jelentkezett. Sajnos megint meglépett, mert az épphogy vizet ért nimfát kapta el! Mire a felkapókart visszaváltottam már tépte a cuccot be a nád sűrűjébe! A zsinórral, a keményre állított fékkel és az UL dróttal (ami abszolút nem zavarta a halakat a kristálytiszta vízben) nem volt gond, csak a figyelmemmel egy kicsi. De visszamegyek még és el fogom kapni őkelmét! 

Egyre aktuálisabbá válik a gyerekdal, bár lassan lehet, hogy az lenne a jó, ha legalább egy hétig egyfolytában esne.

Ess, eső, ess!
Hónap délig ess!
Búza bokrosodjon,
Zab szaporodjon!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Tisza hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a tenger hossza!

Micsoda hely lenne 50 centivel magasabb víznél!