Előre bocsájtom, hogy ez a bejegyzés nem csak horgászatról szól, de minden ami benne van az a horgászat következménye.
Az előző két alkalommal nem volt szerencsém a csukákkal. Mindkét csónakos horgászatom alatt láttam több példányt is, de megfognom nem sikerült őket. Miközben nézegetve az időjárás előrejelzéseket terveztem a következő próbát, barátom rákérdezett, hogy szombat délután meló után nem e lenne kedvem egy közös csukahorgászatra? Rövid hezitálás után igent mondtam, és annak rendje és módja szerint szombaton 1 órakor a ház előtt várt az autójával. A portásunk is pecás, és pénteken úgy köszönt el tőlem, hogy vegyem fel a mentőmellényt, mert ha belefulladok legalább könnyen megtalálnak. Kedves ember mondhatnánk, de ő már csak ilyen marad, hiszen két nap múlva nyugdíjas lesz, és ennyi idősen már nem igen változik az ember.
Fél kettőkor már a vízen voltunk. Gyönyörű idő, szélcsend, napsütés, nem is kellett a kabát sem. Mondtam is barátomnak, hogy ez a nap már akkor is csodálatos lesz, ha nem fogunk semmit sem. Jó vendéglátóként eveztem az öblök között a súlyt is kezelve közben. A nád előtt kristálytiszta volt a víz, beljebb kicsit opálos, kishalmozgást nem nagyon láttunk, mert az előző két alkalomhoz hasonlóan bent voltak a nádban. Amikor az egyik öbölben kézbe vettem a botomat barátom talán a harmadikat dobta. Ép mondani akartam neki, hogy nekem nagyrészt a bal oldalról szokott jönni a kapás minden öbölben, amikor barátom megütött egy csukát, ami avval a lendülettel másfél méter magasra ugrott ki a vízből. Igen jó és látványos akció volt.
Ugyanebben az öbölben, ahogy megfordultam észrevettem egy 55-60 körülit a nád mellett lapulni, de ő is észrevett engem, így komótosan kiúszott az öbölből.
Lassan elértünk a helyre, ahol a múltkori szépség akadt. Barátomnak a nád elé dobva sikerült megfognia a nap halát egy gyönyörű 60 felettit.
Jó vendéglátónak bizonyultam, ahogy ő is az szokott lenni, de itt már közöltem vele, persze csak tréfából, hogy még egy aztán a vízbe fog kikötni ő is! 🙂
Sajnos a semelyik portálon nem jósolt déli szél feltámadt, így már csak kapásig jutottunk mindketten. Lassan ki kellett kötnünk, és itt kezdődött az egész hétvégét átfogó kálváriám. Barátom már kiszállt, amikor én irányba fordítottam a csónakot, de nem értem el az oszlopon a karikát. Kiléptem az orrára, és abban a pillanatban a csónak enyhén felfeküdt, és elindult balra, én pedig jobbra.
Görkorcsolyás múltamból adódóan háttal tompítottam, majd jó Búvár Kund módjára elmerültem a habokban. A gond az volt, hogy az alacsony vízoszlop alatt a vastag rothadó növényréteg és az iszap olyan mély volt, hogy nem tudtam megvetni a lábamat. Így bal kézzel a csónakot elkapva rántottam ki magamat ideglenes csapdámból, közben jobb kézben végig megtartva a láncot, lakatot, kulcsokat. Azzal a lendülettel kint is voltam a csónak orrán, egy baj viszont még történt, egyúttal levertem a fejemről a szemüveget, ami így elmerült a felkavarodott vízben. Gyors vetkőzés, pakolás következett, miközben barátom kikötötte a csónakomat, és a már befűtött autóval elindultunk hazafelé. Közben vette csak észre , hogy a fejlámpáját a földön az autó mellett felejtette. Itt még úgy gondoltuk deficites horgászat volt ez mindkettőnknek. Az eset ellenére megpróbáltuk poénosan kezelni a helyzetet, így rengeteget nevettünk hazafelé.
Hazaérvén fiam segített kipakolni, majd gyorsan vetkőzni kezdtem, hiszen addigra már elmúlt az adrenalin hatása, és remegni kezdtem. Egy langyos, majd fokozatosan melegített zuhany a három pálinka és a meleg vacsora kombó jót tett. Majd felmértem veszteségeimet. Mínusz egy szemüveg, és egy beázott telefon volt a mérlegem. A feleségemtől meg is kaptam a magamét rendesen, de hamar megenyhült és este már szívatott is rendesen. A: Minek kell egy nap kétszer fürödni? és a : Milyen volt az iszappakolás? kérdéseivel.
Szeretek egyedül horgászni, de ebben az esetben nagyon örültem, hogy nem egyedül mentem. Ha busszal kellett volna az utat Veszprémig megtennem a vizes göncökben, biztos, hogy komolyabb következményei lehettek volna a dolognak. Így talán megúszom a dolgot egy enyhe megfázással.
A történet még itt nem ért véget. Éjjel csukákkal, szemüvegekkel, és szemüveges csukákkal álmodtam, miközben haditervet dolgoztam ki a másnapra való tekintettel.
Barátom reggel hét után jött értem, mert a gyerekeinknek Hévízen volt teremtornája, amikor meglátott gereblyével a kezemben nagyot nézett. Fanatikus UTE drukkerként sok mindent látott már, de gereblyével meccsre menni, ez még neki is soknak tűnt. 🙂 Felvázoltam tervemet, hogy menjünk Csopak felé, hátha ki tudom halászni a szemüvegemet.
Ő benne volt a dologban, de csak a stadionig vezetett, mert pálinkázni szeretett volna, így még a sofőrünket is meg kellett győznöm. Szerencsére rendesek voltak a srácok, így elindultunk Gábor barátunkért, aki hajnali 3 felé ért haza egy buliból. Tulajdonképpen időt sem hagytunk neki kijózanodni, hiszen reggel 8 előtt, már toltuk is be az első egydecis birsalmapálinkát. Miután felvázoltuk neki is a helyzetet, csak annyit kérdezett: Búvárszemüveget hozzon e? 🙂
Odaértünkkor először a fejlámpa került meg, majd jó horgászhoz méltóan elsőre kihalásztam a szemüveget. A fiúk addig megnézték a stéget, és egy ötlettől vezérelve a következő képpen fogyott el a maradék fejenként két deci pálinka.
A két őrült imitálva a fürdést itta meg a második egy decijét egy szál alsónadrágra vetkőzve.
Mivel sofőrünk a bepárásodást elkerülve jól befűtött az autóba, így az éhgyomorra elfogyasztott három deci után beálltunk rendesen. Röpködtek a poénok ezerrel, régi és új történetek, amiket átéltünk már együtt a focitornák alkalmával. Kb. 10 évig nem ittam semmilyen szeszt, de mióta ezeket a srácokat megismertem szinte újraélem a 15-20 éves korom közötti időszakot az ilyen alkalmakkor. Annyi hülyeségen túl vagyunk így együtt, hogy azt elmesélni nem lehet. És mindez nem valósulhatott volna meg, ha a gyerekek nem egy csapatban játszanának. Érdekes fordulatokra képes az élet.
Hévízre érve már teljesen józan voltam, de a srácok nem hagyhatták ki a poént. A legfontosabb eszközt a gereblyét az autóban ne felejtsd! -mondták. Én ennyit, mint tegnap már nagyon régen röhögtem!
A tanulság megvolt! Nem árt óvatosnak lenni, mert bár így utólag főleg a Vasárnap fényében viccesnek látom a történetet, azért egy, egy apró dolgon akár az ember élete is múlhat!
Mivel a próbálkozások nem hozták meg a várva várt sikert, ezért megnéztük a sügéreket a kikötőmben, hátha akad még néhány apróság. A kikötő egy része be volt fagyva sajnos az egyetlen csónak mellett, ahol a sügéreket múltkor megtaláltam kb. egy 20 négyzetcentis szabad vízfelület volt csak. Innen sikerült azért 5-6 apróságot kiszedni. A vöröskeszegrajok megint többször is megjelentek. utánuk jött egy apró sügérekből és gébekből álló raj is, de csak csipkedték a csalit. Aztán barátom talált egy kis tisztást, ahol nagyobb sügérek voltak, de a fonott zsinór riasztotta őket. Ekkora már lecsíptem a kis twister farkát, mert sokszor csak böködték, vagy fej felől fogták meg (lehet, hogy ilyenkor a mormiska jobb lenne). Leengedtem, és a következő pillanatban egy 25+os sügér megfogta, de sajnos csak a horog mögötti csonkolt részt, majd még egyszer ráfogott, de akkor meg a fej felőli részre. Jó kis évzáró sügér lehetett volna, de sajnos ő nem így gondolta, így kénytelen voltam a pár aprósággal zárni az évet.
SteveOlureS 