Aki nem ismerné az oldalt és szeretne igényes írásokat olvasni csodás halakról készült képekkel fűszerezve az a képre kattintva megteheti.
Elkészült a legújabb agyszüleményem, melynek félig Szano barátom, félig pedig én magam lennék a keresztapja. Mivel még nem volt teszt, így nem tudom működik e, de nagyon remélem, hogy igen! 🙂
Ismét egy domolykópeca egy baráttal. Megint ott voltunk a gyomorból hörgő malac domolykók földjén. Megint hörögtek! Nem adták könnyen magukat, de azért mindkettőnknek sikerült egyet – egyet elcsípni abból a méretből, amik ha nem is érik el a tavalyi óriások hosszát és súlyát, de igen közel jártak hozzájuk.
Szokásos pályán indítottunk. Igen a zúgó alatt. Sajnos most nem adta. Illetve igen. Egy halat, ami még tilalmas, ezért indultunk is tovább. Sem a híd, sem a megszokott részek nem működtek ezen a napon. Felhős volt az ég így nem értettem. Arra gyanakodtam, hogy ezek a könnyen megközelíthető helyek már akkora terhelést kaptak, hogy a halak nem maradtak meg ezeken a részeken, hisz legutóbb erős napfényben is piszok módon ettek. Kapás meg mindig szokott lenni ezeken a részeken.
Nem volt más hátra belevetettük magunkat az ismeretlenbe! Dávid barátomnak mondjuk az egész pálya ismeretlen volt, nekem csak az a szakasz ahová tartottunk egy befolyó alatti fás – bokros, nádassal övezett részre.
A jobbnál jobb pályák, helyek, beállók nem adták a halat azon a szakaszon sem. Már arra gyanakodtam, hogy nekiálltak ívni a halak, de kisebb csalira sem volt jelentkező. Tehát a nem ivarérett domolykók sem mutatták magukat egyáltalán. Nagyon sokat mentünk, amikor Davenek végre megvolt az első kapása, majd nem sokra rá az első hala. Egyéni rekordja közeli halakat fogott. Kettőt is egymás után. Már 10 óra felé járt az idő, amikor én még mindig hivatalos hal nélkül álltam a folyó partján. Aztán barátomnak akadt egy elég jó domolykója, ami a hódok által folyóba döntött fába futott. Minden trükköt bevetett és a finom cuccal sikerült kiimádkozni az egyéni rekord halát Zoli barátom békájával.
Sajnos erről a halról nem készült letett botos kép, így csak az egyik 38-as hal képét tudom nektek prezentálni.
Itt azért már kaptam a zrikákat elég rendesen, de nagyon bíztam benne, hogy tartogat a nap számomra legalább egy komoly halat. A bizalom a kedvenc csalim iránt töretlen volt ezen a napon is, mert valahogy mindig visszakívánkozott a kapocsba.
Egy bedőlt fa melletti nádasból tolóhullámmal érkezett egy 1,5 kiló körüli csuka a tiszta vízben és bebombázta a csalimat végre. Mire megindítottam a bevágást megérezte a szúrós falatot és ki is rázta egy pillanat töredéke alatt. Szerencséje volt, mert így biztosan szabadult a csalimtól. Nem szerettem volna ha leharapja a harmincas előkét, de azért jó lett volna megfogni. A látott kapás részben kárpótolt, hogy nem tarthattam a kezemben.
Elértem egy helyhez, ahol halnak kellett lennie! A folyó felett szinte összezárt egy fűzfa és egy bokor koronája. Kb. 5-10 centis résen kellett a csalit felfelé eldobni, majd a zsinórt a víz fölé játszani a kis helyen. Már harmadszor indítottam meg a lárvát, amikor barátom mögém ért és mondta, hogy ha ezen a helyen nincs hal, akkor jobb, ha elindulok haza! 😀
Pont ezen morfondíroztam én is, amikor valami szó szerint leszippantotta a csalit a lábam előtt másfél méteres zászlón. A következő pillanatban egy kövér hasat láttam fordulni, majd bevágtam és már görbült is a finom pálca, sikított szólt a fék, ahogy a testes hal próbált a part mellől kitörni. Kiáltottam barátomnak, hogy szükségem van a merítőre, amit azért adtam át neki korábban, hogy végre ő meríthessen nekem. Ez bejött! 😀
Rövid közelharcot követően sikerült beszákolni a gyönyörű testes halat. Életem egyik legnagyobb élménye volt! Amikor beszívta, fordult és megindult talán nem is tudom lehet nem is tized, hanem inkább pár század másodperc lehetett. Látnom kellett volna magát a halat is kapás előtt, de nem tudom felidézni, annyira a pillanatok műve volt az egész!
Furcsa akadás, ahogy szemből szívta be
Innentől minden rendben volt. Ez a hal már gyomorból hörgött, ahogy tavaly! Az eset annyira bennem maradt, hogy kellett 15-20 perc mire nem remegett a kezem és végre újra pontosan tudtam dobni! 🙂
Jó sokáig elmentünk, de ha nem csalnak meg az emlékeim ezen a pályán több halunk nem akadt. Csak egy idős juhásszal, a birkanyájjal és a kutyájával találkoztunk egész délelőtt. Imádom az ilyen vidéki öregeket, akik hatalmas intéssel és köszöntéssel üdvözlik a messziről jött idegeneket is. Egyúttal szomorúvá tesz, hogy lassan kikopik teljesen ez a nemzedék és nem tudni ki lép majd a helyükre! 😦
Mivel megálltak a kapások és a sűrű nád övezte folyón elfogytak a beállók, így visszamentünk az autóhoz, ettünk, ittunk, kicsit pihentünk majd elindultunk felfelé a számomra is szinte teljesen ismeretlen erdős részre. Itt aztán őzek, szarvasok, nyulak, fácánok és persze további domolykók övezték az utunkat. Emellett egy Robinson Crusoet idéző fehér hajú, nagy szakállú öreg, aki a túlparton horgászott nagyokat szippantva a pipájából. Acsarkodó öreg kutyája majdnem kivégzett minket a kis folyó túlpartjáról is! 🙂
Lejártuk a lábunkat. Leégett a kézfejünk, arcunk, nyakunk. Piszok módon elfáradtunk, de megint éreztük, hogy ÉLÜNK! Ott a gyomorból hörgő malac domolykók földjén.
Kutyákok
Váúúúúúú!
Szaniszló Zsolt a barátom a Sanno Baits műcsalik készítője már múlt héten jelezte felém, hogy kipróbálta a lureswappre készített csalimat és nagyon érzi a mozgásában a pisztrángot. Vigyem magammal mindenképpen! A lárva mellett ezt a csalit javasolta. Persze ez a csali pont otthon maradt, de ő bevetette szombaton a messzi északon. Egy kapásig jutott és azt írta a héten is ki akarja próbálni. Annyira jól kipróbálta, hogy néhány kapásból sikerült vele fogni egy Svéd szivárványos pisztrángot 45 centis hosszban. 🙂
Nem gondoltam volna, hogy ennek a csalinak az első hala egy pisztráng lesz! Szano mesternek tegnap ígéretet tettem, hogy készítek még “pisztránggyilkost”, de azt nem tudtam megígérni, hogy egy kicsit sem lesz a korábbinál szebb! 😀
Már voltam itt egyszer, de csúfos vereséget szenvedtem! Azóta érlelődött, hogy csak meg kéne lesnem. Addig – addig érlelődött, míg Pali barátom felvetette egy pisztrángos találkozó lehetőségét a PV fórumon. Jelentkeztünk, mentünk, horgásztunk, jót ettünk, nevettünk és halat is fogtunk, de annyira nem volt ez egyszerű.
Erre a szakáll nélküli egyágú, egyhorgos tudományra nem vagyok teljesen felkészült még.
De végre fogtam hármat és még egy domi is akadt. A kapások, lekövetések, ráfordulások számát inkább hagyjuk is! 😀
Legközelebbre fejben már megvan a terv, ha mennék. Csak akkor majd úgysem az kell nekik, ami most kellett volna! 😀
Skill wobbler
A második is
A patak
Gyorsuló víz
Nem túl fotogén domi
Bedőlt fa mellől megállított csalira
Csak a karika tartotta már a vékony bőrt
Lárvák
Ez a bejegyzés Anti bátyámról fog szólni.
Anti bátyám a Vértesi Tájvédelmi körzetnél dolgozik, imádja a természetet, madarakat, halakat és persze nagyon szeret horgászni és fotózni is.
Legjobban talán a következő mondat vége jellemezné őt is, amit az előző bejegyzésemben található meseszép videó arckönyv megosztásom alá írt:
” A közelmúlt leggusztusosabb horgászvideója. Remek élőhelyek, szép halak, izgalmas csalik, kiváló operatőri munka, sportszerű horgászok, és esténként saját zsákmányt esznek! 5*”
Merthogy sportszerű horgász, aki esetenként elfogyasztja a saját zsákmányát. Ez nálam is 5*!
A természetfotós
Szóval Antival a tavalyi horgász-showk egyikén ismerkedtem meg, mert bizony van ilyen jellegű hozadéka is ezeknek a rendezvényeknekk. Találkozhat, beszélgethet, megismerkedhet az ember más értelmes és értékes emberekkel is, akik nagy valószínűséggel szintén horgászok.
Akkor az ajánlásomra vett egy savage gear okuma bot orsó szettet, amit elmondása szerint nagyon szeret. Balinok, kősüllők, sügérek és tegnaptól domolykók is “bánják” ezt a találkozást.
A tavaszi shown feltett nekem egy kérdés Anti:
Segítenék e neki egy horgászkajak beszerzésében?
Olyat szeretne, ami nem csak szép és jó, de stabil, fel tud benne állni és viszonylag könnyen mozgatható. Férfiemberről lévén szó talán nem baj, ha elárulom, hogy Anti 59-es születésű. Én bizony nem mernék belevágni egy ekkora dologba ennyi idősen de ő megtette!
Rengeteget értekeztünk, telefonáltunk, mire sikerült kiderítenem, hogy Kalauz Zoli árulja a tesztkajakjait. Telefonszámcserék után hétfőn meg is volt a teszt a Balatonon. És bizony egy igen stabil, de azért nem annyira könnyű hajó a Jackson BigRig kajakja elrabolta barátunk szívét örökre!
Próbaút
Próbaút
Tényleg stabil
Evvel a panorámával soha nem fogok betelni
Szóval elrabolta a szívét a hajó, sikerült megalkudni és szerdán este már otthon a kertben járta örömtáncát Anti a bigrig körül. Zoli szerint a próbaevezésen nemhogy fülig, hanem tarkóig ért a szája mindkét irányban! 🙂
Mint később kiderült a shown pont ezt a járgányt fényképezte – szerelem első látásra
Tegnap este, ha már ott volt a hajó megejtette az első próbautat is a Dunán. Én már csak tudom mekkora élmény első alkalommal halat fogni kajakból és örülök, hogy tegnap Anti is gazdagodott ezzel az élménnyel, ugyanis két szép domolykó honorálta az igyekezetét.
Dunapart
Az első kajakos fogás meghatározó
Szóval soha nem késő valamibe belefogni, ha igazán vágyik rá az ember! Várom a képeket halakról, madarakról, szitakötőkről, vízisiklókról és mindenről, amihez egy ilyen hajó hozzásegítheti Anti bátyámat a kajakos horgászt.
Sok sikert!
Tegnap megejtettem az idei második domolykós túrámat. Szerettem volna egyedül pecázni és ez majdnem teljes mértékben össze is jött. Mióta autóm van sok dolog megváltozott így a peca menete is. Nem kell olyan korán kelni, vagy ha mégis, akkor korán le is érek. Sokkal mobilabb lett minden, de őszintén szólva kicsit hiányoznak a hajnali gondolkodós séták a buszpályaudvarra, vasútra.
Most nem hallom a rotweiler hörgését, a tavaszi madárfüttyöt, viszont a tömegközlekedő emberhalmaz így végre kimarad az életemből!
Szóval a hajnal ismét kedvenc kis folyóm partján talált. Méghozzá a legutóbb halakat adó pályán. A tavasz láthatóan beindult, ezt a zümmögő méhek mellett néhány szedés is mutatta. A zúgó sajnos megint nem adott halat, de egy hosszú szakasz azért elég bőkezűen bánt velem. Sok kapás nem akadt rendesen, de jöttek a halak sorban.
A már tőlem megszokott lárva mellet most a dípránner kövér csörgős csalit ették a legjobban.
Lárva
Dípránner
Hadsereg
Megint a mélyretörő
Nád mellett leúsztatva, a sodrásban megtartva pendülős kapással
Kicsike
Ahogy végigszórtam a pályát, és jött felfelé a nap úgy álltak le a halak. Szét is csaptam a pályát, és tiszta volt a víz is, így más helyeket kerestem.
Egy szűk nádnyiladékban jó halat sejtettem. Elsőre izmos, fékhúzós kapással jelentkezett, de nem akadt meg. Éreztem, hogy nagy hal volt, így gyorsan csalicserék közepette reménykedve dobáltam tovább. És pendülős kapással jelentkezett a sekély vízben! Először olyan volt, mintha elakadtam volna, majd amikor rájött, hogy valami nem stimmel rázta magát, tépte a féket, de nem engedhettem a szűk hely miatt. Tán 15-20 másodperc lehetett az egész, de sosem feledem!
Neki a kis vízben is vezethető rövid csőrű crank kellett végül
Sajnos délutánra elromlott az idő és a maradék 577 dobásból (csak vicc) négy kapásig, és egy halig jutottam, de így is meseszép volt minden és még telefonon sem kerestek.
Frontban az egyetlen
Dagadékok
SteveOlureS 