Mondhatnám, de valahogy nem így képzelte el az ember. Egy nap alatt 33 fokból 14 lett.

Nálunk az elmúlt 2,5 hónapban egy olyan éjszakai zápor jött, ami megtöltötte a ciszternámat, azon kívül minden egyes vihar elment mellettünk valamelyik irányba.

Egyik nap felbasztam magam és kiirtottam a kiszáradt málnabokrokat….

Pedig nagyon jó fajta és amíg volt csapadék napi szinten szüreteltem 50 szemeket, aztán szépen lassan elsorvadt, kiszáradt az összes. A málna szemek egyre kisebbek, egyre ízetlenebbek lettek. A végén már kemények voltak. nagyon hiányzott a csapadék és annyi vizem sajnos nem volt, hogy a málnát is locsoljam. Pedig még november – decemberben is szokott rajtuk lenni néhány szem. Idén sajnos nem lesz…

Tegnap kiszedtem a maradék krumplit. Olyan volt a föld, mint a beton, alig ment bele az ásó. Nem is bírja elszívni ezt a rengeteg esőt, pedig ahogy nézem a következő 2 hétben le fog esni, az, ami az elmúlt 2,5 hónapban elmaradt.

Elbasztuk ezt is, de ez van.

Tegnap le kellett volna menni még hajnalban csukázni, de szombaton voltam és gondoltam inkább a kertben elrendezek mindent eső előtt. Jól tettem. Idén csináltam két magaságyást. Kiszedtem a répát, hagymát, retket, vettem mindkettőbe még három zsák földet és az egyikbe vetettem mángoldot és spenótot. A másikba még várom a magokat, amikből még ősszel növényeket remélek.

Na de vissza az időben június végére.

Már nem tudom milyen okokból, de kimaradt kilenc nap és utána is inkább parti próbák voltak.

Idén nagyon szegényes a parti balin helyzet. Van olyan vevőm, aki idén több süllőt fogott partról, éjszaka, küszíváson, mint nappal balint. Cimborák se fogtak sokat. Egy – egy jó pecájuk volt, az is inkább gázolva.

Szóval azon a napon is egy – egy halakra vadásztam néhány olyan helyen, ahol “mindig van balin”. Az ismerősök között elhíresült bicikli tároló, vagy éppen szederbokros hely már – már kultikus balinos pálya, de idén ezek a helyek is nagyon fukarok voltak mindenkihez.

Például a szederbokornál ahányszor idén megfordultam, sosem volt nagy tumultus, jobbára egy balin mutatta magát, vagy még az sem. Ott idén csak kapásokig jutottam az ott lakó rafkós őntől.

Aznap három balint sikerült leszednem felszínivel a bicikli tárolónál. Igazi vadászat, kövön guggolva ésszel dobálva, csak akkor ha láttam valami jelet, rablást, tolóhullámot, hogy azt a pár halat ne zavarjam meg, amik ritkán, de mutatták magukat.

A következő alkalommal három balinkapásból egyet sem tudtam kézbe venni. Egy szép sügér jelentette a kiutat a betliből, ami az új fathead WTD-t tette magáévá és volt egy nagyon komoly csíkos punk, ami a minijerket támadta be, de sajnos lemaradt.

Találkoztam egy cimborával is, aki egész éjjel 2 lófasz süllőt fogott, aztán már fényben egy balin megszánta, pedig olyan küszívások voltak 4-5 helyen is, hogy tolongani kellett volna rajta legalább a fogatlanoknak, de ez idén nagyon nem így volt.

Lapot húztam a 19-re és hazafelé megálltam egy pályán, amit partról még az életben nem horgásztam meg. Csónakból voltak jó pecák, de nem a partról elérhető kövezésen.

Kevés cuccal mentem be. Kiraktam a gumis, meg az éjszakai wobbleres dobozt és persze merítőt se vittem magammal, annyira nem bíztam a sikerben.

Befelé aztán a zavaros vízben egy kisebb adag ívó küszön már messziről láttam ahogy dolgozik pár balin. A zöld moszatról meg baszom dévérek csipkedték a jövő snejdereit, ikra formájában.

Az a néhány őn hamar megunta, hogy szórom őket, egyre távolabb kezdtek el mutatkozni és egyre ritkábban.

Ezen a pályán ahogy fentebb írtam zavaros volt a víz, így úgy döntöttem, hogy dobok még párat a kis púpossal és olyan tempóval vontatom be, amit még elbír, hátha az intenzív rezgésre – veretésre felfigyel egy fogatlan útonálló.

7.30 körül olyan ütéssel érkezett, az akkor még egyéni rekord balinnak vélt jószág, hogy ASZTAK@RVA! 😃

Először csak oldalazott, aztán megindult rendesen. Akkor már gyanús volt, hogy megint egy bajszos “balin” szedte le a kis púpost. 🤣🤣

Aztán amikor először vert a zsinórra a farkával, már nem volt kérdés….

Brutálisat ment a finom cuccon. Volt két 15 méteres rohama és háromszor bányásztam ki a betonfal alól. 😍

Aztán fél lábon egyensúlyozva egy kövön négy, fejre történő paskolás után rá tudtam fogni az alsó állkapcsára.

Rommá darálta a 33-as előkét…

Fárasztás közben jött egy külföldi futó, aki tudott angolul és a kérdéseire válaszolva megpróbáltam neki ecsetelni a helyzet komolyságát és hogy elég kevés az esélyem. Aztán amint kézben volt a hal megkértem, hogy fényképezzen már le.

A képek élesek lettek, de rajtuk van a fél Balaton. 😀 Szerencsére lőttem két önkioldós képet, amik kicsit megvágva jobbak lettek, mint amiket a fazon lőtt.

Kicsit hezitáltam, hogy mi legyen a hallal? De nem volt nálam toll.

A reggeli X-et is kölcsön tollal véstem be, ráadásul addigra elég sok lett a járókelő és nem akartam egy vérző halat kicipelni közöttük. Mert ugye fejbe kellett volna előtte kólintani szabály szerint, így végül útjára engedtem. Úgyis elég sovány jószág volt.

Végül is megvágva nem is olyan rossz ez a kép, amit a faszikám készített, én meg a hallal feszítek. A bot belelóg, de egye rossebb. 😀

Aznap így is halat ettem egy számomra új recept szerint, aminek az alapját egy Zákonyi könyvből vettem, de arról majd a későbbiekben írok külön is.

Akkor egyébként még ekkora tökök teremtek a kertben, azóta sajnos ezeknek a mérete is rendesen összement. Sokat le is szedtem idő előtt, mert csökevény – korcs formájuk mutatta, hogy semmi jó nem lesz belőlük…