Volt nemrég egy hétvége, amikor a szombati napon jó gájdként sok halat kellett volna fogatnom a vendégemmel. Na az a szombat egy olyan nap volt az előrejelzések alapján, amikor víz közelébe nem szabadott volna merészkedni legfeljebb fürdőgatyában lángossal , és hideg limonádéval – sörrel a kézben. Persze az időjárási körülményekkel nincs mit tenni, ha a vendég aznap jött, akkor aznap kellett volna virítani is! 🙂

Hajnali fél négykor már azon a pályán voltunk, ahol nemrég fogtam éjjel wobblerrel süllőket. A déli, délkeleti hullámzás ellenére tiszta volt (még) a víz a partszélben, és két helyen is intenzív küszívást találtunk. Viszont a déli szél nem igazán jó rablóhalazni dolog aznap is megállta a helyét, hiszen egy deka süllő sem állt ki a küszökre.

A másik pályán volt ugyan néhány balinrablás, de elenyésző. Fejenként egy- egy apró süllő, kősüllő jött csak, így onnan is odébbálltunk. A következő helyszínt ellepték a pontyozók, így nem sok hely jutott nekünk. Egy  balin rabolt a retkes, és a mocskos víz határán. Ki is találtam, hogy popperrel megfogom. Az első dobást olyan jó öt méterre a rablás helyétől elnyomta a szél. És amikor indítottam hatalmasat vert oda egy őn. Tán tized, vagy század másodpercen múlott a dolog, de a nap egyetlen értékelhető hala, kapása így nem lett meg sajnos.

A nap további része szenvedés volt, én már régen hazamentem volna, ha nincs a vendégem.

Másnap családi programok voltak, a vendégem egyedül próbálkozott, de egész nap tudósított róla, hogy a szombati helyszínek egyikén vannak azért rablások, és egy kisebb balint sikerült is csípnie. A délután aztán egy spontán peca kerekedett ki! Az asszony küldött, hogy menjek, és megkérdezte a fiam, hogy: Kötelező olvasmány, vagy mész apáddal?

Vajon mi lehetett a válasz? 🙂

A vendégem még a helyszínen volt, de szomorúan számolt be a rablások megszűnéséről. Na ekkor jött képbe a gyerek. A Badacsonyban bevált csali került a horogra, aki azóta kiskrapek néven fekszik a nagyobb balinos dobozom alján. Sajnos kiskrapek aznap nem működött, így a kölyök random kinézett magának egy másik csalit, és második dobásra kisbalint ütött.

Szinte varázsütésre beindult az élet. Bejöttek a kis öbölrészbe a balinok. Nagyrészt kicsik lehettek, de volt köztük néhány komolyabb példány is. Végre én is akasztottam, de lemaradt, majd rá pár perccel a kölyöknek ismét hala volt. Egy olyan kettes forma, ami mutatta, hogy tényleg vannak bent nagyobbak is.

Sajnos a fürdőzök hamar szétkergették a balincsapatot, így ennyi jutott aznapra, na meg a gondolat a fejünkben, hogy vajon a fiam miért volt megint eredményes?

Arra a következtetésre jutottam, hogy tulajdonképpen fogalma sincsen még mit is csinál. Kiválaszt egy csalit. Dob. Néha magasabbat, mint amilyen hosszút, néha meg szélesebbet. Nem gondolkodik, nem figyeli a rablást, kishalak mozgását, csak dob random, összevissza, és húzza, és fog.

Ennyi! Ennyire egyszerű ez! Vagy mégsem? Egyszerűen szerencséje van, vagy már most jobb horgász?