Kemény két nap van mögöttem, mert a fiam külföldön rosszul lett, és ki kellett menni érte. Szerencsénkre az iskola ahová jár nagyon készséges volt, és megszervezte, hogy a suli kisbuszával kivittek minket a gyerkőc után. A gyereknek úgy néz ki már semmi baja, de az ilyen esetek után bizony másképpen áll az ember olyan problémákhoz, amik máskor óriási méretűnek tűnnek, holott eltörpülnek az átéltekhez képest.

Tegnap otthon maradtam vele, de ma reggel muszáj volt pecáznom egyet a hétfőn, kedden történtek után. Végre találtam Almádiban sügéreket, pedig már kezdtem azt hinni, hogy beoltotta valami haldoktor az itt élő halakat antisztívaminnal! 😀

Nem volt még mindig annyi belőlük, mint szokott, de egy nagyobbacska azért akadt, egy szép mintázatú naphal mellé.

A nap meglepetését pedig egy dagadt sügérből a hasi fénykép elkészítése előtt kikönyöklő béka jelentette. A kis brekkencs úgy nézett rám, mint Józsi bá hajnali 5-kor valamelyik falusi kocsmában a csaposra! Olyan hunvanmánazafröccs tekintete volt, ahogy ott könyökölt a sügér pofájában. 🙂 Fénykép után a béka, és a sügér is sértetlenül elúszott, igaz csóri sügért megszabadítottam a nemrég lenyelt reggelijétől, és még a kis gumicsalit sem hagytam nála emlékként! 😀

Ja a dekopír fűrészt majdnem el is felejtettem! Pár hónapja kértem kölcsön az öcsémtől. Parkettázáshoz, és kutyaól építéshez kellett. Már többször vissza akartam neki hozni, de valahogy mindig otthon maradt. Most a csizma mellé bekerült az is a szatyorba. Ma reggel nem kellett használnom egyiket sem. A csizmát azért, mert lejjebb ment a vízszint (engedés + északi szél), a dekopírt meg azért, mert nem akartam a sügéreket ma sem feldarabolni, pedig hamar végeztem volna velük a fűrész segítségével! 😀